Sokak számára „kedélyborzolónak” bizonyult az elmúlt hét. Ilyen értelemben a sor elején kell megemlítenünk a hétfői napot, amikor is a DNA által nyilvánosságra hozott sajtóközlemény szerint beadvánnyal fordultak a szenátushoz, kérelmezve Titus Corlăþean szociáldemokrata szenátorral szemben a bűnüldözési eljárás jóváhagyását. Ez a váratlan bejelentés a szociáldemokrata politikus és párttársai kedélyeit alaposan felborzolta. Hasonlóképpen, de mások esetében is, az a kedden megjelent „feketelista”, amely azon magánszemélyek neveit tartalmazza, akik március 31-én tartozást jegyeztek a különböző költségvetésekkel szemben, majd ama sürgősségi kormányrendelet tervezete, amely értelmében a közszférai intézményrendszerben bérkorrekcióra kerülne sor, s amellyel kapcsolatosan a kormányfő és a munkaügyi miniszter sajtóértekezletet tartott, majd következett a „hitelcsere” törvényének gyakorlatba ültetésével kapcsolatosan felmerült bonyodalom, és folytathatnánk a sort… Mi is történt Titus Corlățean esetében? A DNA ügyészei szerint 2014-ben, amikor ő volt a külügyminiszter, az államelnöki választások szavazásának külföldön történő megszervezése és lebonyolítása során súlyos, törvénysértő mulasztások következtek be, s ezek okán Corlățeant a hivatali visszaélés, valamint a választói jogok gyakorlásának megakadályozása bűntényeinek elkövetésével vádolták meg. A dologban többek között az a meglepő, hogy az érintett személy is csak a sajtóközleményből értesült a vele szemben kezdeményezett ügyészségi eljárásról, másrészt pedig az, hogy az állítólagos bűntények elkövetésére több mint másfél évvel ezelőtt került sor. Ilyen körülmények között pedig több mint furcsállandó a „hosszas hallgatás”, mint ahogy a mostani bejelentés időpontja is. Nem önkényesség, hanem kötelezettség Felborzolta egyesek kedélyét az a lista, amelyet az Országos Adóügynökség (ANAF) hozott nyilvánosságra az elmúlt hét elején, s amelyben azok a magánszemélyek vannak feltüntetve, akik március 31-gyel bezárólag tartozásokat halmoztak fel különböző költségvetésekkel szemben. Az érintettek közül sokan „rossz néven” vették nevük nyilvánosságra hozását, egyesek önkényességgel vádolták az adóügynökséget, ugyanakkor egyes elemzők szerint túlbuzgóságról van szó. A legkönnyebb dolog elmarasztalni valakit vagy valakiket anélkül, hogy meglenne a kellő tényismeret, ez esetben törvényismeret. Miért mondjuk ezt? Hallani arról, hogy állítólag hivatalból vizsgálatot indított az Országos Adatvédelmi Felügyelő Hatóság (ANSPDCP) is, ám a szakhatóság honlapján ilyen jellegű közlemény nem jelent meg, ugyanakkor a szóban forgó szervnek az illetékesei elismerik azt is, hogy az érintettek beleegyezése, jóváhagyása nem szükséges akkor, „amikor az adatkezelő törvényes kötelezettségének tesz eleget”. Nos, itt van a kutya elásva, ugyanis az ANAF esetében feladatteljesítésről van szó. Ezt hangoztatta egyébként a közpénzügyi miniszter asszony, aki május 18-i sajtóértekezletén nyomatékolta, hogy az Adótörvénykönyv 162-es szakaszának az előírásai képezik a jogalapot, s ezt a jogszabályt még a tavaly fogadta el a parlament, annak előírásait nyilvános vitára bocsátották, beszerezték az illetékes hatóságok beleegyezését, tehát az ANAF a törvény szerint járt el. Egy dologban tévedett a miniszter asszony: nem az Adótörvénykönyv, hanem az Adóeljárási Törvénykönyv 162-es szakasza rendelkezik a kifogásolt „feketelista” közléséről, s ez a jogszabály még a múlt esztendő júliusában megjelent, s eddigelé senki sem fogalmazott meg kifogásokat, csak most, a törvénykönyv hatályba lépése után több mint négy hónappal. Nos, a szóban forgó szakasz értelmében az ANAF nem tett egyebet, mint teljesítette törvényes kötelezettségét. Igen, mert a szövegben tételesen az szerepel, hogy az „adóhatóságok kötelezettek a tartozásokat jegyző magán- és jogi személyek névjegyzékének a közlésére a honlapjukon”. Ezt a listát évnegyedenként kell közölni a következő évnegyed első hónapjának utolsó napjáig. Ez úgy értendő, hogy az utolsó határidő az adott hónap utolsó napja, s a mostani konkrét esetben az április 30-a volt. Pontosabban lett volna, mert az munkaszüneti napra esett, s ilyen esetekben a jogszabályok értelmében a „mérvadó” a következő hónap első munkanapja. Tehát a szóban forgó lista közlésének utolsó határideje május 3-án járt le. Tehát, ha mulasztott az ANAF, akkor e határidő betartása tekintetében következett az be. Továbbá, ha ezt a határidőt tartjuk szem előtt, akkor az azt követő időszakokban befizetett tartozásokat nem lehet figyelembe venni, azaz igen: ugyanazon szakasz értelmében, amennyiben a tartozás teljes összegének a kifizetésére sor kerül, az attól számított 15 napon belül minden egyes adós esetében az illetékes adóhatóságnak eszközölnie kell a szükséges módosításokat. Tehát, akik május 3-a után törlesztették adósságukat, nemigen van okuk a vádaskodásra, mint ahogy azoknak sem, akik csak részben törlesztettek. Tágabb összefüggésben továbbá utalhatunk arra is, hogy a helyi adóhivatalok már évek óta nyilvánosságra hoznak ilyen jellegű listákat, és azt senki sem kifogásolta. Megemlítendő az is, hogy az ilyen adóslisták közlése Európa számos országában már hagyománynak számít. Ha pedig mégis gond lenne ezzel a törvénnyel, akkor a felelősség a törvényalkotókat terheli, s esetleg azokat a hatóságokat, akik nem emelték fel szavukat idejében. Feszültséget keltő bérkorrekció A múlt kedden nyilvánosságra hozott ama sürgősségi kormányrendelet-tervezet, amely értelmében a közszférai intézményrendszerben, pontosabban annak egyes szegmenseiben augusztus 1-től bérkorrekcióra kerülne sor, egyes nagy szakszervezeti tömörülések vezetőinek, illetve tagságának a kedélyét borzolta fel. Így például az egyik tanügyi szakszervezet, az Alma Mater vezetői az aznapi sajtótájékoztatót megelőző utolsó egyeztetésről morgolódva és annak véget érte előtt távoztak. Anton Hadăr, a szóban forgó szakszervezeti föderáció elnöke tiltakozó akciókat helyezett kilátásba, többek között azt hangoztatta, hogy kiábrándító az a mód, ahogyan a kormány kezeli a tanügy problematikáját. Kifogásolta azt is, hogy a kormányrendelet tervezetét csak a megbeszélések megkezdése előtt 31 perccel kapták kézhez, s még idejük sem volt azt áttanulmányozni, de a tények tények maradnak, az általuk igényeltekből semmi sem látszik megvalósulni. Állítólag tiltakozó akciókra készülnek, s szóba került, hogy június 1-jén a gyermeknapot az elégedetlen tanárok napjának „kiáltják ki”, és Bukarestben tiltakozó menetet szerveznek. A közigazgatásban foglalkoztatottak nagy része sincs megelégedve a kilátásba helyezett bérkorrekciókkal. A Forum szakszervezeti tömörülés alelnöke, Pompiliu Buzduga például azt hangoztatta, hogy a helyi közigazgatás szintjén a legkisebbek a bérek, s nagy tapasztalattal és egyetemi végzettséggel rendelkező közalkalmazottak havi nettó jövedelme esetenként még az 1600 lejt sem éri el. Amúgy a közigazgatási szakszervezetek azzal is fenyegetőztek, illetve fenyegetőznek, hogy bojkottálni fogják a helyhatósági választásokat. Kétségtelen, hogy kínos és nehéz helyzetbe került a kormány is, de a kormányfő és a munkaügyi miniszter eleve érvként hozza fel a költségvetési lehetőségek szűkös voltát. Egyébként amint már arról beszámoltunk, az állami költségvetés szempontjából az az idei esztendőre vonatkozóan mintegy 765 millió lejes pluszkiadást jelent, a jövő esztendőben pedig több mint 2,3 milliárd lejt. A bérkorrekció a kormányrendelet megalapozási jegyzéke szerint 365 622 közszférai alkalmazottat érint, olyan értelemben, hogy azok bére növekedni fog. Ez a szám azonban nem biztos, hogy megfelel a valóságnak, ugyanis egy másik nyilvánosságra hozott hivatalos dokumentum szerint az érintettek száma (haszonélvező személyek) 400 951. Ezek szerint a közszférában foglalkoztatott összlétszámnak mintegy 30 százaléka esetében lehet tényleges bérnövekedésre számítani. A nyilvánosságra hozott dokumentumok szerint ebből 156 195 az egészségügyi, 97 544 a honvédelmi és közrendi, 35 087 a tanügyi, 23 820 a központi közigazgatási és 47 807 a helyi közigazgatási hálózatban tevékenykedik. Van egy olyan számítás is, miszerint az egészségügyi hálózatban az érintett alkalmazottak havi bére átlagosan 317 lejjel növekedne, a tanügyben 736 lejjel, a helyi közigazgatásban pedig 253 lejjel, s így tovább. Egyébként a jogszabálytervezet kapcsán megtartott sajtótájékoztatón a munkaügyi miniszter meglepő és szinte hihetetlen tényállásokat is közölt. Kiderült például az, hogy hosszas kutakodás és konzultáció-sorozat után a közszférában foglalkoztatott 1,2 millió személy közül csak mintegy 760 ezerre vonatkozóan sikerült teljes, pontos és ellenőrzött adatot „beszerezni” a bérszintjeikre vonatkozóan. Eddig a számig is csak kínosan, keservesen jutottak el, mert például január végén az adatbázisban csak 350 ezer személy szerepelt. Egyébként az érdekképviseletek illetékeseivel folytatott tárgyalásokról kiszivárgott információk szerint voltak olyan helyi közigazgatási hatóságok és háttérintézmények, amelyek egyszerűen megtagadták az adatközlést. A tárcavezető „üzent” a tanügyieknek (is): nem kellene megfeledkezni arról, hogy a 2015-ös esztendő során több mint 26%-os általános béremelésben részesültek. És még két figyelemre méltó, a munkaügyi miniszter által kihangsúlyozott dolog. Az egészségügyi szektor kapcsán nyomatékolta, hogy az új bérezési rács bevezetésével párhuzamosan sor kerül másabb intézkedésekre is, nevezetesen a kórházak és a menedzsment megreformálására, beleértve az egészségbiztosítási pénztár megreformálását is. Továbbá a Cioloș-kormány nem mond le a beígért közszférai bérezési törvény tervezetének a kidolgozásáról, az továbbra is prioritást képez és azt finalizálni is fogják a jelenlegi kormány mandátumának a végéig. A kihirdetés elmarad… A csütörtökön elhangzott államelnöki sajtónyilatkozatból az is kiderült, hogy van egy olyan kihirdetésre váró jogszabály, amely Klaus Johannis kedélyét borzolta fel. Arról a törvényről van szó, amely révén a honatyák jóváhagyták a tanügyi, a 2011/1-es törvényt kiegészítő márciusban megjelent 2016/4-es sürgősségi kormányrendeletet. Egy egymondatos kiegészítésről van szó, s annak értelmében a doktori diploma jogi követelményei megszűnnek a cím visszavonására vonatkozó rendelet kiközlésének a pillanatától. Ezt a szűkszavú kormányrendeletet azért hozta meg a Cioloș-kormány, hogy rendezni lehessen a kétesen, illetve jogszerűtlenül megszerzett tudományok doktora cím visszavonását. (Azt nem tudni, hogy a parlament általi „szentesítés” tartalmaz-e vagy sem módosításokat és kiegészítéseket.) Az államelnök szerint a plágiummal kapcsolatos bonyolult problémát nem lehet ilyen kurtán-furcsán rendezni, számos tisztáznivaló van, s ennek okán nem hirdeti ki a törvényt, hanem visszaküldi a parlamentnek újratárgyalás végett. (Lapzártáig a visszaküldésre vonatkozó államelnöki jegyzék még nem jelent meg az államelnöki hivatal honlapján, tehát az tulajdonképpen nem született meg.) Hecser Zoltán