Tegnap újabb, némileg meglepő fordulat következett be a 2016–2017-es időszakra vonatkozó közszférai bérezéssel kapcsolatos sürgősségi kormányrendelet tervezete ügyében, olyan, amely alátámasztani látszik azon kételyeket is, amelyeket lapunkban megfogalmaztunk e jogszabály „életképességét” illetően. (Amúgy tegnapi lapszámunkban éppen ezért tekintettünk el a kormányrendelet-tervezet kiszivárogtatott szövegének ismertetésétől.) Az újabb történés lényegében azt jelenti/jelentheti, hogy a mai kormányülésen nem tárgyalnak erről a jogszabálytervezetről, és annak visszavonását fogja kérni a munkaügyi miniszter, Ana Costea. Mi is történt tegnap? Amint már arról hírt adtunk, utolsó lehetőség, illetve egyeztetési szándék mentén 11 órakor a munkaügyi minisztérium székhelyén egy újabb találkozóra került sor a háromoldalú tanács, a kormányzat, a munkáltatói érdekképviselet és a szakszervezeti vezetők között. Azt megelőzően (pontosan nem tudni, mikor) a szakszervezeti vezetők kézhez kapták a sürgősségi kormányrendelet tervezetét (hogy annak szövege egyezett-e a hétfőn kiszivárogtatott szövegével, vagy sem, arra sem adott választ az érdekeltek, érintettek közül senki.) A 11 órakor megkezdődött közgyűlés eleve rossz hangulatban indult, a Tanügyi Szabad Szakszervezetek Föderációja (FSLI) már a reggeli órákban bejelentette, hogy számára elfogadhatatlan a jogszabálytervezet számos előírása, s ennek okán április 18-án és 19-én 15–17 óra között a kormánynál tüntetéseket szerveznek. Többek között az ellen tiltakoznak, hogy egyes, a tanügyben foglalkoztatott személyzeti kategóriák esetében a javasolt bérszintek a jelenleginél kisebbek (el egészen 29%-ig), maga a jogszabály nem szünteti meg az aránytalanságokat, a kezdő tanügyi káderek esetében pedig megalázó béreket irányoz elő stb. A mintegy két órán át tartó egyeztetés, pontosabban vita, amelyen részt vett Ana Costea munkaügyi miniszter, Raluca Pruna igazságügyi miniszter (aki egyébként a megbeszélésre érkezésekor kutyafuttában azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy a szakszervezetek ugyan elégedetlenkedhetnek, de tudatában kell lenniük a „krízishelyzetnek”), államtitkárok, miniszteri tanácsosok, a nagy szakszervezeti federációk és konföderációk vezetői és mások, összesen mintegy 70 személy. Az utolsó pillanatban betoppant Vasile Dâncu kormányfőhelyettes is, de akkorra már elszabadultak az indulatok, és érdembeli megegyezés nem születhetett… Ki mit tud? A botrányos megbeszélésről nem adtak ki hivatalos közleményt, az ott történtek kormányzati részről nagy diszkréciónak „örvendtek” (ahogy eddig is minden a beígért közszférai bérezési kerettörvény tervezetének kidolgozása és finalizálása körül). Az Országos Szakszervezeti Blokk (BNS) elnöke, Dumitru Costin felháborodva távozott, és kijelentette, hogy nem bírta tudomásul venni azokat a hatalmas aránytalanságokat, amelyeket lényegében újragenerálna a kormányrendelet tervezete. Marius Nistor, a Spiru Haret Szakszervezeti Föderáció ügyvezető elnöke szerint a kormányrendelet-tervezet kiinduló pontja is helytelennek bizonyult. Hozzáfűzte, hogy a munkaügyi miniszter vissza fogja vonni a kormányrendelet tervezetét, amely egyébként a közszférai bérezés terén jelenleg is meglévő káoszt csak tovább fokozná. Leonard Bărăscu, a Sanitas Szakszervezeti Föderáció elnöke szerint a munkaügyi miniszter azt a benyomást keltette, hogy szándékában áll a lemondás. „Ezt nem közölte, de olyan magatartást tanúsított, miszerint biztosra vehető holnapi lemondása. Nekünk azt mondta, sajnálja a történteket, valamint azt, hogy nem rendelkezett a szükséges támogatással” – így Bărăscu. Szűkszavúan nyilatkozott a miniszter asszony egyik tanácsosa, Cosmin Andreica, aki szerint Ana Costea lemond mandátumáról, amennyiben nem veszik figyelembe az ő véleményét a közszférai bérezési kormányrendelet tervezetével kapcsolatosan, lévén, hogy ezt a tervezetet „már nem támogatja”. Megválaszolandó kérdések Ez a tanácsosi bejelentés meglepő volt, mert joggal kérdezhető, hogy kinek tulajdonítható a kormányrendelet tervezetének kidolgozása? A közszférai bérezés igen bonyolult ügyével mindvégig a munkaügyi miniszter foglalkozott, pontosabban ő koordinálta a vonatkozó jogszabálytervezetek kidolgozását. Most viszont egyesek „Cioloș-törvényként” emlegetik ezt a jogszabályt. Az is furcsállandó, hogy kedden reggel nyilatkozott a közpénzügyi miniszter is (aki egyébként nem vett részt a munkaügyi minisztériumban lezajlott tárgyaláson), és határozottan állította, hogy a sürgősségi kormányrendelet tervezete egyetlen romániai bér esetében sem irányoz elő csökkentést: nyomatékosította, hogy abban van egy olyan szakasz, amely értelmében senkinek a bére nem csökkenhet. Vessünk egy pillantást az államelnöki illetményre: a Gabriel Oprea egykori kormányfőhelyettes (és 2015 júliusában az akkori kormányfőt ténylegesen helyettesítő) nevével fémjelzett 2015/14-es kormányrendelet értelmében a jelenlegi államelnöki bruttó illetmény kvantuma 21 540 lej, a kormányrendelet tervezetének értelmében viszont a minimális bruttó bér és a maximális közti arány 1 a 12-höz lesz, azaz 15 000 lej az államelnök esetében (lévén, hogy a minimálbér szintje továbbra is 1250 lej marad). De azt a bizonyos 15 000 lejt már jelenleg is meghaladja a szenátus és a képviselőház elnökeinek, illetve alelnökeinek, a kormányfőnek, a kormányfőhelyetteseknek, a minisztereknek, a tárca nélküli minisztereknek, az államelnöki tanácsosoknak és még jó néhány magas rangú állami tisztségviselőnek a havi bruttó illetménye. Akkor hogy is fog alakulni a kormányrendeletben rögzített minimum–maximum közötti arány? Továbbá: miként lehetséges az, hogy egyet tud és állít a pénzügyminiszter, és ugyanabban az ügyben, azaz ugyanannak a jogszabálytervezetnek a szövegét olvasva teljesen mást a legnagyobb szakszervezeti tömörülések vezetői? Mert nem hinnénk, hogy a pénzügyminiszter olyan szemüvegen keresztül tanulmányozza a jogszabálytervezet szövegét, amely „felnagyítja”, a szakszervezeti vezetők pedig olyan szemüveggel, amely „lekicsinyíti” a számokat. Patthelyzet alakult ki, így indokolatlan lenne konklúziókat levonni. Hagyatkozzunk hát a munkaügyi miniszter tanácsosára, Cosmin Andreicára: „A miniszter asszony kihangsúlyozta, hogy amennyiben figyelmen kívül hagyják azt a tényt, miszerint ő ezt a sürgősségi kormányrendeletet nem tartja fenn, hajlandó visszaadni megbízatását. Végső soron mi ennek a törvénynek a technikai részét biztosítjuk, s olyan feltételek között, amikor olyan variánsokkal próbálkoznak, amelyek nem képesek eleget tenni a javasolt célkitűzéseknek, nem lehetséges azokat fenntartani és azokkal egyetérteni”. Ugyan nem a miniszter asszony szájából hangzottak el ezek a szavak, de az ő nevében, s akkor joggal kérdezhetnénk: kihez intézte az ultimátumot a tárcavezető, a kormányfőhöz vagy esetleg saját magához? Erre a kérdésre bizonyára választ kapunk a mai napra beütemezett kormányülésen… Hecser Zoltán