Mozgalmas volt az elmúlt hét, leginkább a jövés-menés tekintetében: országunkba látogatott Victoria Nudland, az amerikai külügyi államtitkár helyettese, aki találkozott és megbeszéléseket folytatott Johannis államelnökkel, Cioloş kormányfővel és más magasrangú tisztségviselőkkel. Dacian Cioloş Franciaországba tett kétnapos hivatalos látogatást, Anca Dragu kedden Bécsben az Euromoney konferencián vett részt, Mihnea Moţoc honvédelmi miniszter csütörtökön Brüsszelbe tett hivatalos látogatást, ahol többek között találkozott a NATO főtitkárával. Volt kormányülés is, megkezdte ténykedését, igaz, nem éppen barátságos hangulatban, az új közszférai bérezési törvény kidolgozásáért felelős munkacsoport, az államelnök fogadta hagyományos év eleji találkozóján az akkreditált nagyköveteket, akikkel megbeszélést folytatott. A hét végén Iaşi-ban vendégeskedett az államelnök, a kormányfő, egyes kormánytagok, honatyák és magasrangú tisztségviselők, ahol a január 24-i ünnepségen vettek részt. Mai lapszámunkban nem ezeket az eseményeket boncolgatnánk, hanem bizonyos napvilágot látott, jobbára megbízható értesülések alapján megpróbálunk rávilágítani a kormányzati ténykedés, illetve egyes kormánytagok „előéletének” hátterére. Nyomatékosítjuk: nem a hangulatkeltés, sem pedig a rosszmájúság szándékával, de annak tudatában, hogy „nem minden arany, ami fénylik”… A Hivatalos Közlöny január 19-i számában jelent meg a kormányfő 2016/17-es rendelete, amely révén felmentette a kormányfői kancellária keretében betöltött államtanácsosi funkciójából saját kérésére Varga Dana Rozáliát. Mondhatná bárki, hogy nincs semmi különös egy ilyen kormányfői döntésben, s ez esetben annál is inkább nincs, mert a novemberi kormányváltásnak amolyan velejárója volt a „kádercsere” is. (Ez még akkor is így van, ha ez esetben technokrata kormányról van szó, és nem kormányzati koalíció révén megalakult kormányról.) Sajtóértesülések szerint ennek a lemondásnak van egy sajátos háttere, és ezt megerősítette egyes hírtelevízióknak adott nyilatkozatában is az egykori államtanácsos: állítólag azért szólították fel lemondásának benyújtására, mert időközben helyébe kineveztek egy másik személyt, és Vargának december 22-én azt mondta közvetlen főnöke, a kancellária vezetője, a miniszteri rangú Dragoș Tudorache, hogy a kormányban „túl sok roma van”. Amúgy az államtanácsos december 21-én pihenőszabadságát kérelmezte, akkor közölte főnöke vele, hogy december 22-től esedékes lenne lemondásának benyújtása, de végül is „úri gesztusként” egyetértett azzal, hogy elmenjen szabadságra, s majd január 8-i visszatérésekor nyújtsa be lemondását. Állítólag azt is követelte, hogy készüljön kiértékelés az általa kifejtett tevékenységről. Eléggé elfajult ez az ügy, és megszólalt, pontosabban egy újságírói kérdésre válaszolt Dacian Cioloș, aki nem ismerte el, hogy etnikai alapokon „sugalmazták” volna Varga Dana Rozália lemondását, mint ahogy azt sem, hogy tőle kihallgatást kért volna az államtanácsos. Ingerült hangon hozzáfűzte, ő nem kötelezhető arra, hogy megmagyarázza, kit és miért nevez ki államtanácsosnak. „Voltak más államtanácsosok is, akik elmentek, mert nem voltak kompetensek, és nem azért, mert nekem valami személyes problémám lett volna velük, ugyanakkor a miniszterek is megválasztották az államtitkáraikat” – így a kormányfő. Varga Rozáliát illetően hozzáfűzte, hogy őt annak idején elődje nevezte ki, és egy olyan kormányhoz tartozott, amelynek mandátuma időközben megszűnt. Nem bocsátkoznánk részletekbe, de utalni kell arra, hogy a magyar származású Varga Rozália, akárcsak édesapja, már több mint húsz éve romajogi aktivista, ebben a minőségében tekintélyt szerzett magának és hasonló funkciót töltött be a Tăriceanu-kormány idején. Egyébként államtitkári rangú államtanácsosként a kancellária ke­retében roma ügyekért felelt. Két dolog mindenképp megjegyzendő: annak idején Cioloș azt hangoztatta, hogy minden „másodvonalas” tisztségviselő tevékenységét, szakmai teljesítményét elemzik, s annak függvényében hozzák meg a döntést. Másrészt amennyiben pártpolitikai szempontok alapján kinevezett tisztségviselőkről van szó, akkor milyen ismérvek mentén maradhatnak meg továbbra is például olyan államtitkárok tisztségükben, akiket még a Ponta-kormány idején neveztek ki? Egyébként a helyébe kinevezett romajogi szakértőről igen keveset tudni, még a nem kormányzati szervezetek körében sem ismert a neve. Varga Rozália bizonyos értelemben szerencsésebbnek bizonyult, mint a művelődési minisztérium decemberben leváltott államtitkára, Bogdan Stanoevici, aki másnap értesült arról, hogy a megelőző nap éjszakáján jelent meg a felmentésére vonatkozó kormányfői döntés, s azt vele gépkocsivezetője közölte… Apropó művelődési minisztérium: a Bukaresti Nemzeti Színház igazgatója, Ion Caramitru, a neves színész összetűzésbe került Vlad Alexandrescu művelődésügyi miniszterrel annak okán, hogy a tárcavezető szándékai szerint művelődési intézmények élére olyan személyeket is kineveznének, akik nem rendelkeznek tapasztalattal és kompetenciával a kulturális tevékenység terén. Ez derült ki a művelődési intézmények menedzsmentjére vonatkozó 2008/189-es sürgősségi kormányrendelet módosítására vonatkozó jogszabálytervezetből. Caramitru tiltakozott eme szándék ellen, azt állítva, hogy tizennyolc neves hazai művelődési intézmény nevében beszél, akik felkérték őt álláspontjuk képviseletére. Állítása szerint két hónapos miniszteri tevékenysége során Vlad Alexandrescu megalapozatlan, önkényes intézkedéseket hozott, hibákat követett el. Nyakig az „üzletben”… A neves színésznek nem tetszik a művelődésügyi miniszter, s talán másoknak sem, de még több azoknak a száma, akik nem szimpatizálnak a közpénzügyi minisztérium második emberével, Gabriel Biriș-sel. Emlékeztetnénk: őt állítólag nagy szakmai tapasztalata okán emelték be az államtitkári székbe, a pénzügyminiszter azt is hangoztatta, hogy az Adótörvénykönyv alkalmazási normáinak kidolgozásában részvétele nélkülözhetetlen. Időközben azonban az államtitkárnak több olyan kijelentése is elhangzott, amelyeket nem tapsoltak meg, sőt amelyeket szakmai körökben is megrökönyödéssel fogadtak. Nemrég az is kiderült, hogy bizonyos értelemben kettős minősége is van: államtitkári minőségben a pénzügyminisztérium érdekeit kell képviselje, de ugyanakkor azzal harcban is áll, lévén, hogy két olyan kereskedelmi társaságnak is társtulajdonosa, amelyek különböző cégeket képviselnek peres ügyekben. Vagyonnyilatkozatát egyelőre nem hozták nyilvánosságra, de olyan dokumentumok láttak napvilágot a sajtóban, amelyek szerint Gabriel Biriș Ciprusban bejegyzett offshore cégek tulajdonosa, illetve társtulajdonosa. Az már csak hab a tortán, hogy 2012-ben politikai szerepvállalása is volt, mint a Civil Erő (Forța Civică) nevű párt alelnöke és képviselőjelöltje, de nem jutott be a parlamentbe (ezt a pártot egyébként az egykori kormányfő, Mihai Răzvan Ungureanu hozta létre 2012-ben, majd az 2014-ben beolvadt a Nemzeti Liberális Pártba). Nos, egy ilyen pályafutást egyesek nem tartanak összeegyeztethetőnek egy pénzügyminiszteri államtitkári tisztséggel, és ennek okán heves bírálatok érték Birișt, de közvetve a kormányt, illetve a kormányfőt is. Az elmúlt héten nyilvánosságra kerültek olyan adatok is, amelyek szerint a jelenlegi távközlési miniszter, Marius Raul Bostan az elmúlt kilenc év során olyan üzletember volt, akinek „igen gyümölcsöző módon sikerült összekapcsolnia a privát bizniszt az államival”. Egyébként kormányzati tisztségeket is betöltött annak idején, 1996–2000 között a CDR-kormány idején, illetve a Năstase-kormány kezdeti időszakában. A későbbiek során a Romtelecom (a jelenlegi Telekom) és a Román Posta ügyvezető tanácsának tagja volt. Ugyanakkor az utóbbi évek során egy részvénytársaság révén jelentős jövedelmet realizált közigazgatási intézményekkel megkötött szerződések nyomán. Túlzás lenne azt állítani, hogy gyanús ügyletekről van szó, de politikai megfigyelők szerint akár utólag is megfogalmazódhatnak fenntartások Bostan miniszterré való kinevezése tekintetében. Lakásra luxuslakást Ellenérzést váltott ki sokakban az is, hogy a kormány egyes tagjai vitatható módon részesültek protokoll-lakásokban. Eddig három miniszterről, három államtitkárról és a kormányfői kabinet két tisztségviselőjéről tudni azt, hogy az állami tulajdonban lévő protokoll-lakásokat ügykezelő cégtől (RA-APPS) 100 és 180 négyzetméter közti luxuslakásokban részesültek Bukarestben. Közöttük van a környezetvédelmi miniszter, Cristiana Palmer is. Az ő „sajátos esetéről” már beszámoltunk arról, hogy a vagyonnyilatkozatában lakhelyként egy brüsszeli cím szerepelt, ugyanakkor szóban forgó nyilatkozata a férjére vonatkozóan igen foghíjasnak bizonyult. A lakhely tekintetében a nyilatkozatot sebtében korrigálták, s abban megjelent egy bukaresti cím, egy 43,7 négyzetméteres lakrész, amelyet a miniszter asszony még 1992-ben vásárolt. Ennek ellenére egy több mint 140 négyzetméteres szolgálati lakást utaltak ki számára. Egy hatályos jogszabály, a 2011/101-es sürgősségi kormányrendelet (amelyet egyébként megjelenése óta már tizenötször módosítottak) értelmében azok a magas rangú tisztségviselők, akiknek tulajdonában vagy társtulajdonában Bukarestben lakás van, nem részesülhetnek személyes használatra szolgálati lakásban. Ugyanakkor ebbe a kormányrendeletbe beépítettek egy képlékeny és zavaros előírást is, amely értelmében a bukaresti lakástulajdonosok is részesülhetnek szolgálati lakásban, amennyiben tevékenységüket „magas fokú kockázat feltételei” közepette fejtik ki, s ezt a szolgálatilakás-jogosultságot biztonsági és védelmi szempontok indokolják. Minden ilyen esetben az adott intézményvezetők (miniszterek ese­tében a kormányfő) megindokolt javaslata alapján jár a szolgálati lakás. Furcsának tűnik azonban, hogy miért jelent nagyobb fokú kockázatot például a környezetvédelmi miniszteri tevékenység, mint a honvédelmi miniszteri? Márpedig ez utóbbi nem részesült szolgálati lakásban. A kancellária főnöke, Dragoș Tudorache Bukarestben egy 115 négyzetméteres lakosztály tulajdonosa, Brüsszelben egy 59 négyzetméteres lakásé és egy 180 négyzetméteres lakóházé. A bukaresti a jelek szerint nem elég biztonságos, lévén, hogy neki is kiutaltak egy 185,8 négyzetméteres szolgálati lakást. Hecser Zoltán