Zene füleimnek 57.: Hetvenéves a Magyar Rádió Énekkara
A Magyar Rádió Énekkara május 9-én ünnepelte hetvenedik születésnapját. Ez alkalommal régi kollégámmal, Devich Mártonnal, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezetőjével terveztem interjút, de az ünnepi beszéde után beláttam, hogy inkább az ő veretes szavait adom közre.
Kedves ünneplő Közönség, szeretett ünneplő Rádiókórus! Megtiszteltetés számomra, hogy itt állhatok Önök előtt, és az együttes 70 éves születésnapja alkalmából köszönthetem Önöket!
Hosszú évtizedek óta követem, rajongom, hallom, élvezem azt a csodát, azt a nemzeti kulturális kincset, azt a speciális tudást és hangzást, amit a Magyar Rádió Énekkara képvisel, a legmagasabb művészi színvonalon. Hiszem, az egész világon egyedülálló, még egyszer hangsúlyozom: nemzeti kincs. Egy rendkívüli, élő örökség, amely képes az állandó megújulásra. Őrzése, fenntartása, fejlesztése kötelességünk. Talán nincs még egy kórus a világon, amelynek a repertoárja ennyire széles, felöleli a klasszikus kórusmuzsika minden területét, beleértve az a capella műveket éppúgy, mint az opera- és oratóriu-irodalom remekeit a reneszánsztól napjainkig.
A Bartók-, Pásztory- és Gra-
mophone-díjas együttes több mint nyolcvan hanglemezt és megszámlálhatatlan rádiófelvételt készített, gazdagítva a Magyar Rádió archívumát.
Miközben sorolni lehetne hosszasan azokat a világhírű karmestereket, zenekarokat, koncerttermeket, fesztiválokat, akikkel, amelyekkel és ahol a Rádiókórus dolgozott, fellépett és hatalmas sikereket ért el az elmúlt hetven évben, addig Durkótól és kortársaitól a ma élő komponistákig sokan vallották és vallják, hogy a Rádiókórus, karöltve a zenekarral, alakulásától fogva az egész magyar zeneszerzés és zenei élet egyik legfontosabb műhelye. Mindig lehet számítani rendkívüli tehetségére, tudására, művészi erényeire, igényességére, zenei intelligenciájára, áldozatos munkájára. Ezért mondjuk és hangsúlyozzuk folyton, hogy pótolhatatlan, becsüljük meg, és legyünk rá nagyon büszkék!
Aki közelebb kerül a Rádiókórushoz, és megismeri az énekeseit, megtapasztalhatja, itt valóban nemcsak hús-vér emberek, hanem lelkek és szívek énekelnek. És van egy különleges vonzerő, amely a legtöbb énekesünket egy életre ehhez a közösséghez láncolja.
Hangozzanak el a mindenkori vezetők nevei, hiszen Énekkarunk rengeteget köszönhet nekik. Székely Endre, Darázs Árpád, Vásárhelyi Zoltán, Vajda Cecília, Csenki Imre, Sapszon Ferenc, Erdei Péter, Strausz Kálmán, Somos Csaba és a jelenlegi karnagy, Pad Zoltán azok a karnagyok, akiknek hálával és köszönettel tartozunk.
„Szeresd az Istent teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!”– szól a bibliai intelem. Amikor megszólal a Magyar Rádió Énekkara, engem mindig hasonló érzés tölt el, azt élem át, hogy a kórus minden tagja így szeret énekelni, és így is énekel – ma is hallani fogják: teljes szívéből, teljes lelkéből és teljes erejéből. Ez pedig felülről való ajándék! Hálásan köszönjük!
Kedves Rádiókórus, a fenntartó MTVA, a Bartók Rádió, a Zenekar, a Gyermekkórus és az egész magyar zeneszerető közönség nevében hadd kívánjak boldog 70. születésnapot, sok áldást, és nagyon sikeres, szép feladatokban, élményekben gazdag éveket a jövőre nézve!