I.
Lázas keresés vett erőt rajtunk. Kutatjuk, hogy ki volt Ő, kik voltak szülei, hol járt iskolába, kik voltak barátai, merre járt és mikor és hol tűnt el? Emlékek, tárgyak, helyszínek és okos/oktalan magyarázatok, fejtegetések/legendák övezik nevét a legnagyobb nemzeti költőnknek, a világszabadság lánglelkű apostolának/mártírjának. Körülnézünk szűkebb pátriánkban, kitekintünk a széles nagyvilágba, vallatjuk a néma tárgyakat, helyszíneket és megszólaltatjuk a hallgatag dokumentumokat, mert korunk igényli, a ma született is látni akarja, amit a bölcsek tudnak, azt, amit ők láttak és ismertek, hiszen együtt éltek/haltak vele. Hőn óhajtjuk, hogy közelebb férkőzzünk szellemi arcához, lánglelkéhez.
Elsősorban mindenekelőtt ki mást kérdezhetnők meg, mint Őt, a költőt, aki önként tárja ki szívét, nyitja meg lelkét zseniális költeményeiben, leveleiben, írásaiban. Beszélnek a tettei, őszinte megnyilatkozásai, vakmerő kiállása a világszabadság és testvériség eszméje mellett, irodalomtudósaink és hungarológusaink gazdagon tárják elénk ez irányú bizonyítékaikat az Arany és Petőfi levelezésében és felsorolhatatlanul sok versében: Magyar vagyok, Nemzeti dal, Szabadság, szerelem, A XIX. század költői, A szabadsághoz, A nemzethez, A Tisza, Az Apostol, Szeptember végén, Egy gondolat bánt engemet…
De ki más lehetne elsőbb a Petőfi Sándorról való megszólaltatásban a kortársai közül, ki lehetne avatottabb, mint a lelki jó barát, költőtárs, a triász második tagja, Arany János. A harmadik Tompa Mihály volt. Petőfi költői levele a Toldi írójához, Arany Jánoshoz, amelyben már közös költői programot is ajánl a kettőjük számára, rendkívüli hatást gyakorol nemcsak a címzettre, de az egész jövendő magyar irodalomra és művelődési életre:

„S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! oly felhős láthatára.
S a felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Nagy fáradalmait, ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás, 
Egy édes álom a kemény nyoszolyára.”

Arany Petőfinek írt válaszából megtudjuk, hogy a nagyszalontai jegyző számára szinte kozmikus jelenség az országosan elismert költőtől kapott kitüntető köszöntés:

„Most, mintha ÜSTÖKÖS csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Oh, mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Mily igen szeretlek TÉGED s őt is veled.”

ÜSTÖKÖS, ez lesz ezután a Petőfi Sándor szimbóluma a magyar irodalomban, ez a legjobb baráttól kapott szakmai elismerés és az emberi barátság szuperlatívusza lesz: ÜSTÖKÖS! Ezt ismétli meg nemcsak a költőtárs életében fenntartott és ápolt legszebb emberi baráti kapcsolatukban folyamatosított emlegetéseiben/megnevezéseiben, de ez nem a magas mennyboltot/csillagos eget váratlanul átszelő és aztán nyomtalanul eltűnő kozmikus futócsillag:

„Kis mécsfényt neked is, korod büszkesége,
Lángszellem! ki jövél s eltűntél… de hova? –
Mint üstökös, melyet élők nemzedéke
Egyszer lát s azontul nem lát többé soha!” 

Az üstökös jelző itt csak a lelki jó barát, az irányt mutató költőtárs fizikai léte valójában való megjelenésére és eltűnésére vonatkozik. Arany János számára és a magyar élet valósága számára katalizátor, energia, életerőt mozgósító erő lesz az üstökös.
A magyar szellemi élet horizontjára Arany János röppentette fel az Üstököst, s ez azóta méltósággal szeli át fénycsóvájával a magyar kultúra fenséges pályáinak tereit. Az 1848–1849-es trauma után újra magára találó népünk szellemkovácsai az Üstökös fénycsóvájából lopnak el szikrákat és szövétnek csóváikkal, sőt fáklyáikkal reményt a magyar szívekben.
Petőfi szellemarcának, lánglelke hagyatékának gondozói lesznek a letiport, meggyalázott ország új váteszei, a magyar írók. Egyik jeles képviselőjük, Harsányi Zsolt Üstökös címen indít regényfolyamot nagy költőóriásunk és szabadság-mártír forradalmárunk szelleme ébren tartása és gondozása érdekében. A Petőfi lángoló zsenijének és következetes szabadságharcos forradalmár alakjának gazdag irodalmi hagyatékát veheti számba később a Petőfi Irodalmi Társasság és a Petőfi Múzeum. Köztük vezető helyen állnak a forradalom és magyar szabadságharc eposzát éneklő Jókai Mór Kőszívű ember fiai című regénye és az Illyés Gyula Petőfi Sándor életregénye. 
„A megalakuló Petőfi Társaság vállalja fel az Üstökös-szellem fáklyavivő szerepét… A társaság rendes tagjai és vendégei ezeken az üléseken szépirodalmi műveket, széptani és irodalomtörténeti eredeti dolgozatokat olvastak, teljesen kizárva a fordított művek bemutatását. A társaság fennállása során számos eredeti munkát bocsátott közre s egy ideig volt közlönye is, melyet azonban később megszüntetett… Pályázatai költői művekkel és széptani fejtegetésekkel gazdagították az irodalmat. Elejétől fogva nagy gondot fordított Petőfi kézirataira, s az életére vonatkozó adatoknak összegyűjtésére; gyűjtötte ezenkívül a nagy költő eredeti kiadásait és műveinek különböző nyelvű fordításait, valamint a róla megjelent arcképeket is. Könyv- és kézirattárát gyakran használták a Petőfivel foglalkozó magyar esztétikusok, s a társasághoz folyvást fordultak tanácsért, útbaigazításért külföldről is, különösen pedig Olasz- és Svédországból, ahol külső tagjai is voltak, a Petőfi-fordítói… A Petőfi Társaság (fennállt 1876-tól 1944-ig) a Petőfi-kultusz terjesztése és a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése céljából alapított egyesület….A rendes tagok számát 60 főben állapították meg, tiszteletbeli és külső tagot a társaság tetszés szerint választhatott. A társaság első elnöke Jókai Mór volt. A tiszteletbeli tagok közt foglalt helyet Kossuth Lajos is, aki megválasztása után Szana Tamáshoz intézett hosszabb levelében méltányolta a Társaság céljait. A Petőfi Társaság hozta létre a Petőfi Múzeumot és adta ki a Petőfi Könyvtár című sorozatot. A Koszorú, a Petőfi Társaság havi közlönye” – olvasható az internetes lexikonban a Petőfi Társaság címszó alatt.
Erdélyben, ahol Petőfi Sándor élete legszebb és legfelejthetetlenebb napjait élte, üstökös pályája zenitjét rótta, s a babérokat arató Bem dicső csatáit énekelte és örökítette meg a fenyvesek koszorúzta, büszke bércek hazájában, a nemzeti katasztrófa után, „az istenadta nép” búbánattal bélelt kunyhóiban az osztrák hóhérok és bérenceik elől bujdosó vitéz honvédekről regéltek legendákat (Arany János Családi kör, A honvéd özvegye, Emlények…), és titokban terjesztették a nemzet éber őrei az ellenállás és szervezkedés „titkos dokumentumait” és szőtték a remény vásznát, szervezték vakmerő terveiket az Üstökös visszatérésére (Székely Vértanúk, Marosvásárhely, 1854. március 10.). 
A Petőfi Társaság erdélyi megjelenése és megalakulása előtt is már határozott és célszerű nép- és nemzetmentő mozgalom, irodalmi élet bontakozott ki nálunk, Erdélyben.
Elevenen élt a nép emlékezetében, hogy ITT járt Petőfi. Ma Petőfi szellemi örökségét őrző és ápoló helységek gazdag névjegyzékével büszkélkedünk. 
A Fehér-Nyikó és Gagy völgye vidékének központja, Székelykeresztúr kiemelkedik a Petőfi-hagyomány őrzésében. Petőfi Sándor életének ismert utolsó éjszakáján, a nevezetes fehéregyházi csata előestéjén itt mulatott a költőnk.

Balázsi Dénes

Folytatjuk