A MÁV Szimfonikus Zenekar és Kobayashi Ken-Ichiro kapcsolata fél évszázadra nyúlik vissza. Az erre emlékező eseménysorozat egy ünnepséggel május 22-én kezdődött, amikor a Mester egy japán cseresznyefát ültetett a székházunk kertjében. Ez egy olyan fajta, ami több mint ezer évig is elél, és minden tavasszal gyönyörűen virágba borul. Úgy gondolom, hogy ez a kis emlékfapark mindig emlékeztet a zenekar múltjára. Elképzelem, ha száz év múlva a művészek mennek a próbára, és látják a fák ültetőinek nevét, akkor más szellemben látnak munkához, és talán értékelik azt az örökséget, amit rájuk hagyunk.
Ennek folytatásaként a zenekar két teltházas jubileumi koncertet adott május 24-én és 25-én Budapesten a Zeneakadémián és az Erkel Színházban, majd 2024. június 17-én háromhetes, tizenhárom koncertből álló turnéra indult Kobayashi Ken-Ichiro karmesterrel, és három alkalommal Mário Košík vezényletével. A hangversenysorozat szólistája Masaya Kamei zongoraművész volt. 

Kobayashi Ken-Ichirónak Japánban is megvan a rajongói tábora. Ez tovább bővült, mikor 2011-ben a Fukushimai atomerőmű-baleset után a Mester nagyon sok karitatív hangversenyt vezényelt, valamint gyűjtéseket szervezett. Ekkor már az egész ország megismerte a nevét. Koncertjeinken minden alkalommal szólt a közönséghez, s a reakciókból ítélve a publikum ugyancsak kedvelte. Jóllehet a japán egy roppant fegyelmezett nép, s érzelmeit nem nagyon mutatja ki, de minket nagyon melegen fogadtak, a koncertek végén hangosan nyilvánították ki tetszésüket. Ez természetesen a zenekarnak is szólt, de közrejátszott benne Kobayashi Mester lehengerlő szuggesztivitása: magával tudta ragadni mind a zenekart, mind pedig a közönséget. Tulajdonképpen egy hármas egység jön létre a koncertjein, a dirigens a figyelmet egy pillanatra sem engedi ki a keze közül, a karmester, a zenekar és a közönség egységbe forr. Nehéz különbséget tenni az előadások között, de talán a legnagyobb élményünk a fővárosban, a Suntory Hallban rendezett koncert volt. A kétezres terem zsúfolásig megtelt, és akusztikája is kiváló volt. A koncerttermek építésének egyébként jelentős hagyományai alakultak ki Japánban. Amennyiben egy város lakosainak száma meghalad egy bizonyos szintet, akkor már – a közösségi lét részeként, akkor is, ha önálló zenekara nincs is a városnak – egy korszerű koncertterem szolgálja a zenekedvelőket. 
A kedvező fogadtatást és a zenekar jelentős sikerét jellemzi, hogy az utolsó helyszínen, Osakában, tehát még a kint tartózkodásunk alatt a koncertsorozat japán szervezője értesített, hogy két év múlva ismét számít ránk. Ezt a nagyszerű hírt Kobayashi Ken-Ichiro is megerősítette. Mi pedig bízunk a folytatásban, megtisztelő számunkra e páratlan kapcsolata a zenekarunkkal.