Ezelőtt tíz évvel, Czifrasarok névvel néptáncegyüttes alakult Borszéken egy lelkes csapat odaadó munkájának és hozzáállásának köszönhetően. A több mint negyven gyermek és fiatal csapatként, baráti társaságként és néptáncegyüttesként működik egyszerre: lelkes vezetőjükkel, Ferency Józseffel az alkotói műhely elmúlt tíz évéről beszélgettünk. Mi az a megfoghatatlan valami, ami megtartja az erdélyi magyarságot? A kérdésre választ keresve, a néptánc iránt mindig élénk érdeklődést mutatva hozta létre történelemtanárként a Czifrasarok Néptáncegyüttest Ferency József. Elmondása szerint sohasem tanult néptáncot azelőtt, bár mindig vonzotta ez a világ: 2011-ben kötött barátságot Sándor Csaba néptáncoktatóval, és ekkor született meg egy néptánccsoport létrehozásának ötlete is. – Sándor Csaba Gyergyószentmiklóson tanított néptáncot amatőr fiataloknak, így kerültem hozzá. Megkértem, vállalja el gyermekek oktatását is Borszéken: az iskola akkori igazgatónője, Kovács Júlia támogatta az ötletet, majd később férjével, Kovács Gézával közösen anyagilag is jelentős támogatást nyújtott a csapatnak – kezd történetük mesélésébe Ferency József, hozzátéve, hogy az első próbát lelkes, komoly munka követte. A hétvégeken, az oktatótól tanult lépéseket, technikákat hétköznapokon, az iskolai szünetekben gyakorolták be a gyerekekkel. A csapat első fellépése 2012. március 15-én volt, és a lelkesedésnek, a folyamatos bővülésnek és alkotókedvnek hála még abban az évben egy lengyelországi fesztiválon vehettek részt, majd az ott megismert törökországi tánccsoporttól is meghívást kaptak, így oda is eljutottak. A csapat több tájegység táncát elsajátította az intenzív próbafolyamatok ideje alatt: felcsíkit, moldvait, gyimesit, kalotaszegit tanultak, majd a Mezőség és Szék jellegzetes táncait is megtanulták. – Aktívan éltük az életünket, nagyon erős csapat alakult ki, amely fontos része lett Borszék életének, hiszen minden kulturális eseményen ott voltunk, erősítve azok színvonalát. Emellett év végén mindig számadást tartottunk egy-egy előadás formájában, a tanultakat megmutattuk a nézőinknek. Nagyon szép műsorokat sikerült összehozni, mindig telt ház volt, sőt olyan is előfordult, hogy az utcáról, az ablakon keresztül nézték az előadást, mert a teremben már nem volt hely – emlékszik vissza a legszebb pillanatokra Ferency József, a csapat mindenese, aki szervezői tapasztalatok hiányában, de nagy elhatározással vette kézbe a kis közösség irányítását. 2012-től kezdődően minden évben részt vettek az Ezer Székely Leány Találkozón, jó kapcsolatot ápolva a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttessel. A nyári táboroknak, az éjszakába nyúló táncpróbáknak és az iskolai szünetekben tartott ismétléseknek a járvány vetett véget: majdnem egy évig nem találkozhattak a tagok, ami nagy veszteséget jelentett számukra. A nehézségek ellenére idén ősztől utánpótláscsapat indult, bár nem haladtak úgy a koreográfiákkal, mint előző években. – A gyermekeknek mindig elmondom, hogy ha nem mi, és nem most, akkor soha senki nem fogja ezt a tevékenységet felvállalni. Fontos, hogy érezzék a felelősség súlyát, és tudják, mit jelent az a szellemiség, amelyben ők felnőnek, és amely nem fogja engedni, hogy elvesszenek – mondta Ferency, hozzátéve, hogy román nemzetiségű gyermekek is járnak hozzájuk, lelkesen és következetesen vesznek részt a munkában. A csapatot hat éve Rigmányi Lajos gyergyóremetei néptáncoktató tanítja. A Czifrasarok egy hegycsúcs neve, ahol a világháború ideje alatt egy szakasz honvéd napokig fenntartotta az orosz sereget. Ismerve ezt a történetet, a helytállás és az utolsó pillanatig tartó harc szimbólumát választották névként, és a maroknyi csapat mindmáig méltón viseli azt. – Lelki töltetet, erőt kapnak egymástól és a néptánctól, emellett erős közösséggé formálódnak, akik mindig értékelni fogják a magyar kultúrát – összegezte mondandóját Ferency József, felelevenítve az elmúlt éveket és bizakodva gondolva a következő évtizedre.

Boncina-Székely Szidónia