„Minden jót cselekvett [a cselekvény-ből, a. m. cselekedet, Barczafalvi Szabó Dávid nyelvújítási szóalkotása 1786-ból, nem vált használatossá], ki tréfával az jót elegyítvén hinti azzal az Olvasót” – írta Andrád Sámuel Elmés és mulatságos rövid anekdoták, melyeket innen-onnan válogatva egybegyűjtött és magyar nyelven kiadott A. S. című könyvének (I–II. Bécs, 1789–1790) mottójában. 1988-ban a Kriterion Könyvkiadó is a művelődéstörténeti értékeinket felelevenítő és népszerűsítő Téka-sorozatban válogatást jelentetett meg a gyűjteményből Molnár Szabolcs bevezetőjével. Ebből megtudjuk, hogy Andrád Sámuel 1751-ben született, de születési helyének ismerete bizonytalan, hiszen a különböző dokumentumokban Illyefalva, Barátos, Ikafalva neve is szóba kerül. Molnár szövegéből úgy tűnik, mintha létezne egy negyedik falu is – a román Brateș. Ez is kordokumentum a maga nemében, a Ceaușescu-diktatúra vége felé régi munkák idézetein kívül tilos volt a helységek magyar nevét leírni. Brateș a. m. Barátos. Andrád Sámuel Enyeden és Kolozsváron tanult. Bécsben orvosi oklevelet szerzett, és ott lett gyakorló orvos. Sepsiszentgyörgyön halt meg 1807-ben. Magyar és latin nyelvű alkalmi verseket is írt. Fent említett könyve az első magyar anekdotagyűjtemény. A szerző az Elöljáró beszédben a virágkorát élő nyelvújításra is utal: „Micsoda magyarsággal írtam? Csak amilyennel tudtam. Én született Székely Magyar vagyok, tudom azért a Székely Atyafiak szája járását (dialectus) még talán supra modum (felettébb) az, minek némelyek tartják. Neveltettem Erdélynek olyan részében… ahol minden az mely hibás, rossz szókot hazul hoz… megjobbítja és a többihez köszörüli.”

Írók, olvasószerkesztők, korrektorok tartósított bolondsága, tréfás önvigasztalása, amikor tévednek, hogy a magyar helyesírás amúgy sem találkozott az észszerűvel. Legtöbbször igazolásul a j, az i és az ly felesleges különválasztására hivatkoznak, ki gondolna arra, hogy ez már Andrádnak is feltűnt. A magyar irás-módról. Némely jegyzéseim az ABC rendje szerint című könyve (Bécs, 1791) mulattató ábécéjének nyelvi leleményei ma is szórakoztatnak. „Y. Soholt [sehol] a magyarban nem tétetődik betűnek, hanem csak lágyítónak ezekben: gy, ly, ny, ty. Hogy némely tulajdonnevek méltóztattanak kocsijok farkára, azaz a végekre i helyett felvenni, itt van egy fél tucat: Pusztaházy, Kóborlay, Sohonnay, Ickivicky, Coky, Kacky, az legyen az i szerencséje, nem irigylem és a falba se verem érette a fejemet és nem bánom, ha Y-lándy fejedelem is lesz belőle, a deák mondja, hogy ahol nincs becsületed, ott ne akarj semmit.” A könyv címlapján csak nevének kezdőbetűi jelennek meg, aki kíváncsi a feloldására, az megtalálja a D-nél: „Ezt a német sokszor egybezavarja a t-vel, ezért az én becsületes nevemet is, Andrád, így írja: Andrat, ha előre a szájába nem rágom, hogy az utolsó betű is Delta.”

Érdekes, hogy a székely rovásírás nem sok büszkeséget kelt benne. „A mi szkítiai pogány betűinknek még tán mikor keresztyénekké lettünk, jó éjszakát kívántunk volt, és akik olvasni és írni is tudunk, a mái napon a római keresztyén betűkkel élünk, mint többnyire minden európai nemzetek: mert a szkítiai ABC-ből, ha megfeszítenének se tudnánk egy betűt is mondani… Azt mondja ama valaha élt professzor, hogy az erdélyi székelyek közt, amilyen én is vagyok, minden kétség nélkül még vagyon valami maradványa, én ugyan nem látom, mert nem is tudakoztam. Csík! Gyergyó! Háromszék! Ha valahol nálatok afféle maradvány heverne, elémutassátok a földből is ama legszemesebb [legfigyelmesebb] székely tudós barátomnak, Benkő József úrnak, ki osztán a világnak megmondja.”

„Amint gondolunk, úgy beszéljünk, és amint beszélünk, úgy írjunk, azaz a gondolat a beszéddel, ez az írással egy húron pendüljenek” – javallotta. Észszerű hármas! Apropó észszerű! A magyar helyesírás szabályai 1954-es kiadása alapozta meg az egységes helyesírást, amelyben hivatalosan kötelező helyességgel évtizedekig ésszerű volt az észszerű. Sok vita után 2015-ben a Magyar Tudományos Akadémia közleményben tudatta, hogy az ésszerűt ezentúl úgy kell írni, ahogyan 1954 előtt, vagyis észszerűnek. Türelmi időt is adtak: egy évig írhatta mindenki úgy, ahogy akarta. A gépi szövegszerkesztő helyesírási keresője még nem értesült a döntésről, ugyanis pirossal aláhúzta, mihelyt leírtam. Kedves Olvasóm! Helyszűke miatt már nem búsítgatlak a vonatkozó akadémiai szabályokkal.