Mások testbeszédének értelmezését ösztönös és tanult visszajelzéssel folyamatosan gyakoroljuk egész életünkben, gondoljunk csak arra, amikor egy mosolyt mosollyal köszönünk meg. Az értelmezés fontos életelem, hiszen emberi kapcsolatainkban gyakran ettől függően érezzük magunkat biztonságban vagy épp fenyegetettségben. A szélhámosok és csalók mesterien használják és manipulálják ezeknek az érzéseknek az előhívását.

A testbeszéd a viselkedéstudomány egyik támpontja, segít abban, hogy az ember megfigyelje és megértse a látszat mögötti összefüggéseket, ezek következményeit, hogy felhasználhassa remélhetőleg önvédelemre, belső szabadságának tisztaságára, nem pedig mások befolyásolására.

Az utóbbinak még „legszelídebb” formája a minduntalan szemünk elé tolakodó reklámok sokasága.

Sajátos egyéni testbeszédnek minősül a kézi íráskép, elemzésének közismert neve grafológia. A névadó a 19. században élt Jean Hippolyte Michon abbé, akit a grafológiatudomány atyjának tartanak, úttörője volt a testbeszéd tudományos vizsgálati módszerének. Újdonságnak számított, hogy az írás mozgásfolyamatát összekapcsolta az agyi aktivitással, és megállapította, hogy az íráskép létrehozójának finommozgása összefügg az illető fizikai, szellemi, érzelmi tulajdonságaival, amelyek kihámozhatók a betűformákból, a dőlésszögekből, az önkéntelen vonalvezetésből stb.

Ő „agyírásnak” nevezte, ma testbeszédnek hívjuk. A grafológiát nem tartotta a kivételezettek tudományának, és titkosnak egyáltalán nem, ahogyan (mind a mai napig) leginkább önjelölt, amatőr gyakorlói közös nevezőre hozzák a „titkos tudományokkal” – jövendőmondással, mint például egy szerelmes levél elemzését a párkapcsolat mikéntjének előrejelzésével, ennek korabeli újságokban külön rovatot is szenteltek (a horoszkóp mellett). Michon úgy vélekedett, hogy a lélek vizsgálóeszközét – a „pszichoszkópot” –, amely a lélek legmélyebb rétegeit tárja fel, közismertté és használhatóvá kell tenni azok számára, akik munkájuk során emberekkel, és főleg neveléssel foglalkoznak. Így ír erről: „Ha egyszer meggyőződne a világ arról, hogy a gyermek írása egy olyan pszichoszkóp, amely a gyermeki lélek legtitkosabb mélységeit is olvashatóvá teszi, akkor sietne minden hivatását komolyan vevő anya, nevelő, tanár grafológussá válni.”

Michon 1879-ben megrendezte az első grafológiai kongresszust, és törvényszéki grafológiai szakkönyvet adott ki. Ezzel megalapozta a törvényszéki írásszakértők létjogosultságát, akiknek a véleménye rég nagyobb súllyal esett latba, igaz, több volt a kézírás is. A jellembeli elemzés ma inkább a pszichológia dolga, kiterjeszthető a gépírásra is, felhasználva a grafológia sajátosságait, amikor tartalmi jellemzőkkel együtt vizsgálják: tiszta vagy zavaros fogalmazás, szóhasználat, ismétlések, akaratlan betűcserék, elírások és írásképi egyediségek analízise (díszítőmotívumok, hangulatjelek), amellyel hozzájárulnak egy bűnözői profil elkészítéséhez. A mai törvényszéki írásszakértők nem karakterábrázolásra törekednek, hanem a látható alakzatra, az írásképre fókuszálnak, megállapítják az aláírás vagy a kézírásos végrendelet eredetiségét, két különböző tartalmú szöveg írásképi azonosságát s hasonlók. Sokan áltudománynak tartják, hiszen a bizonyítékokat nehéz tárgyiasítani, és a magyarázatokban sokszor túlteng a feltételes mód, de sokatmondó az is, hogy napjainkban egyre elterjedtebb a munkaadók és pályáztatók körében, hogy kézírásos szakmai önéletrajzot kérnek a jelentkezőktől, hogy kizárják a mesterséges intelligencia önfényező ötleteit.

Grafológiai érdekesség lehet egy napjainkban élő, kortárs író regényének eredeti kézírásos formája – vajon létezik még ilyen?! –, ami ritkaságszámba menő múzeumi érték.

Az íráselemzés történetében híres bölcseleti gondolkodók neve szerepel. Előfutárait intuitív íráselemzőknek nevezik. A leggyakrabban emlegetik a 18. századból Leibnizt – német matematikus, filozófus és természettudós; Goethét – német költő és prózaíró; Madame de Staëlt – francia írónő, irodalomkritikus, politikai elemző; a 19. századból Baudelaire-t – francia költő; Walter Scottot – skót író, könyvkiadó.

Kedves Olvasóm! Ha azt kérdezed, mit érdemes elhinni, és mit nem a sok tartósított írásképi bolondságból, itt van mindjárt Karinthy Frigyes jeles magyar író szellemes válasza: „Megkaptam a világhírű grafológus véleményét az írásomról, melyben maradék nélkül jellemez, és megállapítja, hogy cinikus fráter vagyok, és nem hiszek a grafológiában. Igaza van. Tényleg nem hiszek, tehát helyes a jellemzés, tehát hiszek.”