Egy kiváló ember nyomába eredni, felkutatni alkotásait, művészi környezetét, és mindazt, amit az alkotómunkán kívül tett a kultúráért – kiváló kalandnak mutatkozik a magyar kultúra napjára. Ráadásul a magyar nemzeti érzést kifejező művészet megszületésének idejére, a 19. század második feléig kell visszautaznunk az időben. Ugyanis Spanyár Pál kapcsán meg kell vizsgálnunk azt a művészi környezetet, amely alkotói és emberi hozzáállását meghatározta az 1880-as, 1890-es években. Nem egyszerű ez a feltáró munka: korabeli iskolai, főiskolai évkönyveket, az egykori sajtóarchívumokat, illetve 19. századi közép-európai képzőművészeti alkotásokat kell böngészni, hogy valamelyest összeálljon a kép.

Boldog békeidők

Aztán Székelyudvarhelyre követjük a 25 éves Spanyár Pált. A kisváros képzőművészeti életéről, egykori rajztanárairól sem összefoglaló művek, sem a részletekkel foglalkozó monográfiák nem születtek. Eseményekben és problémákban igencsak gazdag korszakokat kell áttekintenünk, egyrészt „a boldog békeidőknek” nevezett időszakot, majd a két világháború közötti „pörgést”, ha tudni szeretnénk, milyen környezetbe jött Spanyár. Ha valaki keresgélni szeretne, megteheti, a rendszeres iskolai évkönyveken és levéltári anyagokon kívül, 1919 és 1944 között 21 helyi hírlapot és 6 folyóiratot adtak ki hosszabb-rövidebb ideig, amelyek beszámoltak arról, hogy az iskolai tanárok milyen szabadlíceumi vagy polgári önképző egyleti előadásokat tartottak a székely anyaváros igényes lelki-szellemi szinten tartása érdekében. A város 19–20. századi művelődéstörténetéről szeretettel ajánlom elolvasásra Hermann Gusztáv Székelyudvarhely művelődéstörténete című kötetét, továbbá az immár csak néhai kiváló történész-tanár Novák Károly István Azok a boldog békeidők Székelyudvarhelyen című kötetét vagy a Hermann Gusztáv Mihály és P. Buzogány Árpád szerkesztésében megjelent Ud­var­helyszéki olvasókönyvet, illetve Róth András Lajos tanulmányait a székelyudvarhelyi iskolai önképzőkörök tevékenységéről az Areopolisz című könyvsorozatból.
De térjünk vissza Spanyár indulására.
A felvidéki Nyitrán született, 1874. január 24-én. Az ottani helyi Katolikus Gimnáziumban végezte általános és középiskoláit, ahol rajztanára, Endrődy Gyula a rajzolás és a festészet szeretetét iparkodott felébreszteni tanítványai lelkében, keze alól több tehetséges képzőművész került ki. A gimnáziumi iskolai értesítők tanúsága szerint Spanyár Pál a tanulás mellett zenekörre járt, cimbalmozott, fellépett minden iskolai rendezvényen.
Budapesten folytatta tanulmányait 1894–1898 között az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezdében, ez ma a budapesti Képzőművészeti Egyetem. A tervszerűen kigondolt és 1871-ben Kelety Gusztáv által létrehozott képzőművészeti iskola az első magyar felsőfokú művészeti intézet, amelynek pedagógiai irányvonala az alapítástól kezdve meghatározta a jövő rajzoktatását és képzőművészeti életét, az oktatás módszereit és célkitűzéseit. Spanyár iskolai évei alatt, 1895-ben például így fogalmazták meg ezt az irányelvet az iskolai értesítőben:

„Az országos magyar királyi mintarajziskolának és rajztanárképzőnek feladata a jelenkor igényeinek és az ország szükségeinek megfelelő rajztanárok szakszerű kiképzése, valamint a tehetséges ifjaknak, kik a képzőművészetek valamely ágára, különösen pedig a festészetre vagy szobrászatra szánják magukat, a hivatásukra szükséges ismeretek alapos megszerzésére alkalmat nyújtani.” Ezen irányelv megvalósulásáért az intézet jól kidolgozott tantervet készített, és a gyakorlati útmutatásokat, az elméleti tájékozódást, a szakmai alapok elsajátítását olyan Münchenben, Düsseldorfban vagy Párizsban iskolázott tanárokkal végezték, mint Kelety Gusztáv igazgató, Székely Bertalan, Schulek Frigyes, Lotz Károly, Zemplényi Tivadar, Greguss János, Gyulay László. A történelmi festészet, az akadémizmust és a romantikát egyaránt alkalmazó alkotásmód, illetve a realista magyar portréfestészet legremekebb műveinek létrehozói befolyásolhatták az ifjú Spanyár Pál fejlődését. Az iskolai értesítőkből az is kiderül, hogy három évig Spanyár Pál egy osztályba járt a csíkszentléleki születésű Nagy István képzőművésszel, aki onnan Münchenbe és Párizsba ment továbbtanulni.
Spanyár 1899-ben, egy év kaposvári helyettes rajztanári állás után, fiatal tanárként került Székelyudvarhelyre. Míg kortársai Párizsban vagy legalább Münchenben, esetleg Düsseldorfban tanulhattak tovább, ő a számára igencsak távoli Székelyudvarhelyre jött mindazzal a tudással, amit Budapesten elsajátított, és itt nagyon hamar a diákok kedvence lett. Két év múlva megházasodott, elvette Soó Máriát, házasságkötésükből három gyermek, Teréz, Pál és Klára született, akiknek portréit megtekinthetik a tárlaton.

Székelyudvarhely képzőművészeti élete akkoriban

A város művelődéstörténetéből a már előbb említett tanulmányok főként a zenei, irodalmi és színházi életbe engednek betekintést, egyfajta korrajzot is nyújtanak a Spanyár Pál ideérkezése előtti évszázadok közművelődéséről. Az évente megjelenő iskolai értesítők mindenre kiterjedő jelentéseket tesznek az adott tanév önképzőköri tevékenységéről. A művelődési életnek kialakult egyfajta intézményhálózata. 1908-ban 30 udvarhelyi egylet és egyesület létezett, amelyek kiállításokat is rendszeresen szerveztek. És mindezek nem működhettek volna a városba érkező jól képzett tanárok nélkül. A két világháború közötti időszakban is igencsak jelentős egyéniségek munkálkodtak a városban. Történelmi, művelődési, népművészeti hagyományokat tártak fel dokumentáltak és gyűjtöttek, helytörténeti kutatásokat végeztek – mindezt a tanári szolgálat mellett. Ebbe a közegbe Spanyár teljes mértékben beépült, együttműködött az említett kezdeményezésekkel.
Spanyár Pál tehát jól felkészült alkotóként és kiváló tanárként érkezett Székelyudvarhelyre, akárcsak néhány évvel később Haáz Ferenc Rezső vagy az akkoriban elinduló Kő- és Agyagipari Szakiskola és a Főreáliskola idehelyezett tehetséges művésztanárai, Hargita (Scheffler) Nándor, Harmath Ödön, Petrányi Miklós, Gabrovitz Kornél, Csánki József, Pillich Lajos, Strohoffer Béla és Bilous Tivadar, Pálla Jenő, Fankovich Gyula, vagy a Római Katolikus Polgári Leányiskola festőművész-rajztanára, Füstös Ida.