A Kalot Olvasóklub Székelyföld több városában biztosít intézményes keretet az olvasásra, havonta közel száz könyvbarát találkozik megbeszélni olvasmányélményeit, szakmai vezetők irányításával. Az alábbiakban Kurt Jon Fosse A másik név című regényét ismerteti Kisgyörgy Ilona. Jon Fosse norvég író hosszú pályája során sokféle műfajban alkotott. Költőként, prózaíróként, drámaíróként, illetve gyerekkönyvek szerzőjeként egyaránt sikert aratott. Az új Ibsenként emlegetik és a Daily Telegraph által összeállított „100 élő zseni” listán nyolcvanharmadik helyen áll. A személyét övező csinnadratta és felhajtás után meglepő és megnyugtató elmerülni a lassú, hipnotikus sodrású szövegbe, amely legutóbbi műve, a Szeptológia első kötetét jellemzi. Asle, a festő nézi a festményét, egy barna és egy lila vonal keresztezi átlósan egymást (színmisztikusok, értelmezésre fel!), szeme újra és újra végigfut a vonalakon, de ami igazán megragadja a tekintetet, az a két festékcsík kereszteződésében létrejövő új szín, az átfedés és keveredés különleges eredménye. Az Asle belső monológját olvassuk, ami újra és újra visszatér a képhez, ahogy végtelen köreit rója a külső támpontok és a belső képzetek között. Akár olvasási receptként is tekinthetjük a festményt, kereszteződések és érintkezések ugyanis több szinten is előfordulnak a regényben. A legszembeötlőbb kereszteződés abból fakad, hogy Aslenek van egy hasonmása, szintén Asle, és noha egyik özvegy és már nem iszik, a másik pedig többszörösen elvált és alkoholista, legalább ennyi elemet találhatunk, ami arra utal, hogy a két személy ugyanaz. A klasszikus doppelgänger-felállás végighúzódik a szövegen, és noha az elbeszélő Asle végig különálló személyként beszél az alkoholista Asléról, néhol még az emlékeik is keverednek. Más kereszteződési pontok lehetnek az egyszerű, pragmatikus halász szomszéd Asleik és a festészetéből meglepően jól megélő, misztikusan vallásos Asle beszélgetései. Illetve a fiatal Asle és szerelme, Ales jelenetei a játszótéren. A leírt események létmódja mindvégig kérdéses, nem tudhatjuk, hogy emlék, álom, látomás vagy misztikus elrévedés amit éppen olvasunk, illetve hogy mikor lépünk át egyikből a másikba. Az átlépés kellékei az utazás, eltévedés, átláthatatlan havazás folyton visszatérő motívumok, akárcsak a begyakorolt útvonalak és az imán keresztül való kapcsolódás egy másfajta megismeréshez. Sajátos módon a sötétség, az autisztikus ismétlődések és komor gondolatok ellenére sem válik túlzottan nyomasztóvá a szöveg. Mintha a regény is a festő Asle ars poétikája szerint viselkedne: a sötétségben mutatkozik meg az igazi fény, az árnyék az igazán érdekes a képen. A szöveg végig befelé forduló meánderező körmozgása valóban egy ilyen sötét ragyogást hoz létre. Jon Fosse: A másik név (Szeptológia 1.). Kalligram Kiadó, Budapest, 2019