Karda Zenkőt sokoldalú alkotóként ismerhetjük meg az illusztrációban, gyerekkönyvek és felnőttkönyvek képi alkotójaként egyaránt. Stílusa megismertet a japán lenyomatok összetett, de letisztult grafikai nyelvezetével, vagy arra emlékeztet. 
Az ukijo-e kifejezés önmagában azt jelenti: „a lebegő világ képei”, a 17. és 19. század között felvirágzó japán művészeti stílust határozza meg. A stílus mesterei fametszeteket és festményeket készítettek, megörökítették a női szépséget; a kabuki színészeket és szumó birkózókat; eseményeket, regéket; tájképeket; az állat- és növényvilágot; az erotikát.

Hasonlatosan a versek hangulatához és az ukijo-e stílus mentén, Karda Zenkő alkotásai térben és időben kapcsolódnak belső világunk reflexiójához. Vágy, csalódás, várakozás, szerelem, egyedüllét, magány, hasonulás valamely totemmel. Ha önmagukban nézzük ezeket a képeket, külön alkotásokról beszélhetünk, fokozzák a várni is mire kötet verseinek tartalmi jelentését, de leginkább egy medret adnak a hangulatoknak. 
Nők, férfiak jelennek meg nagy, színes hátterek előtt, átutaznak ezeken a tereken, meg nem határozott időben és helyen. Bárhol lehetnének, bármikor, a legfontosabb, hogy valami történik a testtel, a testben, de nem csak. Nincs egy koordináta-rendszer, vagy bármilyen tárgy azzá válna, ha ezekben a terekben megjelennének. Kapaszkodókká válnának, de leginkább fölöslegessé, mert nem a külső térben vannak a válaszok.
Ezt a statikusságot vagy színpadi csendet, mozdulatlanságot megtöri egy-egy gesztus, kézmozdulat, arckifejezés, és átlendít a következő állapotba. 

Bár első ránézésre egyszerűnek tűnhetnek a kompozíciók, egyszerű mivoltukban indítanak el a keresésben, önmagunkban, az utazásban. Mezítelen test, háttal; üres és nyitott bőrönddel a kezében, maga mellé csípve egy kézitáskát, gyalogol a sárga háttérbe, a címadó vers, a várni is mire mellé rendelve egészen erős kontrasztot képez, fekete írva, a sárga színű háttér festve, egyszerre vad és pop artos, egyedülálló ez a kontraszt, mert más színkombinációkkal ellentétben erős kontrasztot kínál mind a telítettség, mind a fényerő tekintetében. Képes villogás illúzióját kelti, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával egy, az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.
Kimondottan tetszik a szöveg tartalmának és a kép szimbolikájának ez a játéka. 
Karda Zenkő vonalai, színekkel való játéka felold sok megkövesedett szabályt, szabad játékká válik a felületeken és érzékletesen tálalja a belső világ lebegő képeit, mert semmi sem állandó, még az sem, ami nem határozható meg térben és időben.

A kötet Hargita Megye Tanácsának megbízásából a Hargita Népe Lapkiadó gondozásában jelent meg.