Tavaly márciusban Buka­restben, a parlament Brâncuși termében lát­hatta a nagyközönség az alkotó művészfotóiból készült bő válogatást, a termekben mintegy 220 nagy méretű – bő négyzetméteres – fotó vonzotta a tekinteteket.

Ádám Gyula jelen kiállítása – általában munkássága – pél­dázza szépséges nyelvünk kifejezőerejét, annak gaz­da­g­ságát. A Megkerült Para­dicsom cím kettős jelen­tés­ű, ugyanis jelzi, hogy a művész megtalálta az elveszett Paradicsomot, ugyanakkor azt is jelzi, hogy körbejárta a Kárpát-kanyar két oldalán el­helyezkedő, a Székelyföld és peremvidéke, no meg a moldvai csángó falvak je­len­tette édenkertet. Ádám Gyula megtalálta és körüljárta ezt a Paradicsomot. 

Két évvel ezelőtt kezdte je­len kiállításainak sorát. A né­hai Cseke Gábor szerkesztő, újságíró, költő, Ádám Gyula jó barátja, pártfogója, dolgainak tudója és képeinek ismerő­je-rendszerezője adta az Arcpoétika címet fiatalabb fotós barátja sokat idézett be­mutatkozó írásának a Székelyföld folyóiratban, s az anyag, válogatott képekkel kiegészítve, szép kivitelezésű albumban is megjelent. Aki Ádám Gyulát szeretné meg­ismerni, megérteni és közel kerülni hozzá, lapozgassa, olvassa és nézze ezt a könyvet. A Hagyományok Háza kez­deményezésére összeállított anyag is az Arcpoétika címet kapta, mert mint Ádám Gyula mondja, nagy szeretettel őr­zi ezt a címleleményt és időn­ként kölcsönveszi. A tár­lat anyaga a Hagyományok Háza – Kelemen László igaz­gató és Kinda Botond, az intézmény székelyudvarhelyi irodavezetője – kezde­mé­­­nyezésére jött létre, az alkotó kissé didaktikus, do­kumentarista szemléletű tárlatot képzelt el, aszerint is válogatta az 1985-től nap­jainkig terjedő időszakban készített felvételeket, s mi­kor megrendezte az első kiállítást, elégtétellel állapí­totta meg, hogy művészeti szempontból is helytálló. Az első bemutatkozás, amo­lyan próbatárlat Maros­vásár­helyen, a Marx József Klubban volt, elsőként a fotósszakma szembesült vele, s az elismerés nem maradt el. Aztán következett Mikházán a Csűrszínház, majd a többi erdélyi és Erdélyen kívüli helyszín.

Nem föltétlenül kro­nológiai sorrendben idézi fel a kiállítás állomásait, in­kább a hozzájuk kötődő él­mények alapján említi őket. Külön megragadta a tö­meg­rendezvényeken szer­vezett ki­állítások hangulata, így a Kolozsvári Magyar Napokon a református kollégium udvarán hömpölygő tömeg szívta ma­gába a látványt, a látottakhoz eligazítót Macalik Arnold mű­építész nyújtott a megnyitón; Bákóban, a csángó farsangi bál több száz résztvevője öröm­mel fedezte fel a felvételeken ro­ko­nait, ismerőseit, népvi­seletbe öltözötten szelfiztek a nagy méretű képek előtt; Csíkszentdomokoson is több száz gyermek vett részt a folklórfesztiválon, és azono­sult a képekkel Lövétei Lázár László értő megnyitó­szö­vege kíséretében; Székely­udvarhelyen a táncház­ta­lál­kozó résztvevői a ké­­pek között haladtak el mu­zsikálva, interakcióba lé­pett a megörökített valóság a jelen történéseivel; Sepsi­szentgyörgyön pedig a sport­csarnok hatalmas tere adott méltó keretet a tárlat anyagának, hatalmas tömeget fogadva be. Külön élményt je­lentett a galériákban kiállí­tott anyag látványa, vala­mennyinek egyéni hangulata volt Nagykárolyban, Nagy­szebenben vagy Buka­restben egyaránt. A művész szerint minden megnyitó után azt állapították meg, hogy az volt addig a legjobb. Holott mindegyik egyedi volt, és különbözött az előzőektől, azonos csak a kedvező fo­gadtatás, a siker volt. Kedves kitérőnek bizonyult a lengyelországi Torunban szervezett kiállítás.

Az anyagot mindig a ren­delkezésre álló térhez és a befogadó közeghez iga­zítják. A válogatás nehéz munka, ugyanis Ádám Gyula történeteket örökít meg és mesél el felvételein, évekre, évtizedekre nyúlik vissza a történés eleje. Kevés anyagot felvonultató kiállításon azon­ban nem lehet történetet mesélni, más szempontok kell érvényesüljenek, a tör­ténetmesélésre csupán a bu­karesti kiállítás nyújtott alkalmat, és elégtétellel szolgált a művésznek, hogy történeteit megértette a közönség, át­érezte és azonosult velük. Ennél nagyobb elégtételre nem is számíthatott. 

A kiállítás haza­érkezik: a csíkszeredai Majláth Gusztáv Károly téren látható majd az installáció holnaptól május 19-ig.