Madarat lehetett volna velem fogatni, amikor befizettük feleségemmel zákinthoszi nyaralásunkra. A lefoglalt út megérte az árát, s ami a legfontosabb: kimozdultunk egy kicsit a pandémia fogságából. Az utazási irodánál azért közölték, hogy tartsunk be minden szabályt, mert különben pórul járhatunk: a Görögországba utazóknak például egy alapos kérdőívet kellett kitölteni. Az internetről megpróbáltuk letölteni a rafinált kérdéseket, ami nem bizonyult egyszerű feladatnak. A szabványkérdezősködés mellett már az EU huncutságát véltem felfedezni, amikor a nemem felől érdeklődtek: férfi, nő s egyéb, s elgondolkoztam az élet értelmén, amikor megkérdezték, kit értesítsenek, ha velünk történik valami. Igyekeztünk eleget tenni a feladatnak, de a fránya masina folyamatosan dobta vissza az adatokat, s amikor már kemény szavakra vetemedtem, akkor nagy kegyesen elfogadta, s a visszaigazolást is megkaptuk. A következő izgalom a QR-kód várása volt, amit az utazás előtti éjfélkor kézbesítettek. Szilveszteri várakozással ültünk a gép előtt, s nem is csalódtunk, megérkezett a várva várt azonosító. Ferihegyen gondosan tanulmányozták papírjainkat, s megkönnyebbültünk, amikor helyet foglalhattunk a váróteremben. Minden második székre ülhettünk, viszont a repülő fedélzetén már telt ház fogadott minket. Természetesen a gépmadáron a maszk kötelező volt, kivételek azon utastársaim voltak, akik enni-inni valót vásároltak a légiutas-kísérőtől, ezért maszkos társaik némi irigységgel figyelték zsúrjukat. Zákinthosz repülőterén szigorú egészségügyi ellenőrök néztek a szemünkbe, feleségemet el is küldték egy gyorstesztre. Minden sarkon felhívták figyelmünket a távolságtartásra, ami például a csomagszállító futószalag mellett már lehetetlennek bizonyult. Görögországban július 1-jén könnyítettek az előírásokon, így felemás állapotot tapasztaltunk minden pillanatban. A taxisofőr fél szemmel figyelte a beszállót, amikor az utason nem volt maszk, ő is gyorsan megszabadult a kényelmetlen darabtól. Az üzletekben is hasonló helyzetet tapasztaltunk: az eladó a betérő magatartásától függően döntött az arca eltakarásáról. Hajókirándulásainkra pontos kérdőívvel érkeztünk, minden beszálláskor egyet kellett leadni személyenként. A gondosan kitöltött papírt meg sem nézték, csak darabra számolták le. A hajó fedélzetén már senkit sem érdekelt a fegyelem, a zsúfolt utastérben mindenki azt csinált, amit akart. Mikor megálltunk a gyönyörű Navagio-öbölben, a befutó féltucatnyi hajóból kiáramló utastömeg sem kedvezett a járvány elleni védekezésnek. Úgy tűnik, görög barátaink fellélegeztek, leszámoltak a járvánnyal. Talán az ország lakosságának beoltottsága is nőtt, kívánom, hogy se nekik, se pedig nekünk ne kelljen ősszel visszakozni a megérdemelt szabadságból.

Csermák Zoltán