erős felhőzet
kevés felhő
szórványos felhőzet
tiszta égbolt
Girbegurba fecsegések 97.
Virágrobbanás néven tartják számon Lewis Mumford (1895–1990) várostörténész elméletét, ami szokatlan és figyelemfelkeltő azért is, mert őt elsősorban a technika filozófusának ismerik; tanulmányaiban településtörténészként az élővilágtól távolinak gondolt technika, a „gép”, valamint a falu és a város keletkezési történetének szellemi hozadékát elemzi. „A virágok megjelenése, írja, a természet gáttalan alkotóerejének ősi mintája; és éppen az teszi ezt a robbanást oly csodálatossá és oly jellemzővé az élet egyéb folyamataira, hogy a virágok szépségét nem lehet megmagyarázni vagy igazolni pusztán haszonelvű érvekkel. A biológiai teremtőerő és gyakori kísérője az esztétikai alkotóerő önmagukban léteznek és felülemelkednek a szervezet korlátain. Ha csak a megmaradás volna fontos, az élet megrekedt volna az ősmocsárban, vagy nem vergődött volna magasabbra a zuzmóknál.” Virág és falu. Úgynevezett művészlelkek, az élet értelmének keresésével bíbelődő gondolkodók és nemegyszer technikai újítók és feltalálók is vágyakoznak utána, vagy ha tehetik, hosszabb-rövidebb ideig vissza is húzódnak egy virágillatú faluba, a bukolikus idilli helyre, aminek eszménye évezredek alatt semmit sem változott. A valóságban persze nehéz is ilyent találni, kevesen is vannak erre az életvitelre vállalkozók saját, szabad akaratukból, de eszményképnek élő és vonzó maradt. Mumford esszéjében Menedék, falu és erődítmény (A gép mítosza kötetben) Lao-ce ókori filozófus (i. e. 6. század) szavait idézi: „Élvezni az ételt, büszkén viselni a ruhát, megelégedni az otthonnal és örömöt lelni a szokásokban. És akkor látótávolságra a szomszédos falutól, hallótávolságra a kakastól meg a kutyáktól megöregedhetnek és meg is halhatnak anélkül, hogy valaha meglátogatnák egymást.” Az eszményi menedék felé vezető út mentén azért ma már nem árt, ha van egy nagyon is valóságos áruház, ahol kávét és melléje kávéfőző gépecskét vásárolhatunk, és egyéb szükséges készáruval is megtölthetjük az autónk csomagtartóját. Kell a kávéfőző, hasznos a porszívó, valamint megannyi más munkagép ahhoz, hogy aztán zavartalanul élvezhessük a magányt, a net hálójáról befogott zenétől pedig meg sem halljuk a kutyaugatást és a kakaskukorékolást. A munkagép látható, kézzelfogható és a történetét viszonylag könnyen követni lehet a régészeti leletektől a mai robotizált technikai csodákig. Ezek az embert szolgálják évezredek óta. Ám ősidőktől létezik egy láthatatlan szerkezetű gépezet, ami a modern korokban óriásgéppé nőtte ki magát, megfordította a szerepeket és szolgából uralkodóvá vált, mert lassan-lassan, olykor észrevétlenül az emberi erőt, észt, szellemet és tehetséget változtatta munkagéppé. Ennek az óriásgépnek a születése a kezdetek kezdetén igencsak emberbarát volt, első működtetői a daliás vadász, a bölcs öreg, az ügyes erődépítő, majd a városfalakat védő vitéz, egyszóval mindazok, akik valamilyen téren hősöknek nevezhetők, akik a falut ellátták élelemmel, védelmezték és ezért kijárt nekik a tisztelet, dicsőítés és az engedelmesség. „És ez nem a győztesnek kijáró szolgai dicséret hangja, véli Mumford, hanem ünnepélyes hálaadás a baráti védelmezővel szemben, akinek szolgálataira bizony még hosszú ideig volt szükség. Az i. e. 7. századból származik egy oszlop, amelyet Asszurbanipál állított fel annak emlékére, hogy milyen kegyetlenségeket műveltek a tigrisek és az oroszlánok, amikor a szakadó esőtől náddzsungellé változott az egész vidék; ő pedig azzal büszkélkedik, hogy mekkora ügyességgel pusztította el saját vackukon a fenevadakat. De ekkorra már a vadász jótékony szerepén sajnos foltot ejtett a szadista hatalomvágy: minthogy a közösség részéről nem számíthatott önkéntes elismerésre, a vadászok királya önnön dicséretével töltötte ki a csendet… És a megfélemlített falusi lakosság beadta a derekát, nehogy »oltalmazói« még nagyobb szerencsétlenséget hozzanak rá, mint a vadállatok, amelyekkel szemben védelmet ígérnek. Ez a természetes átalakulás nyitotta meg valószínűleg az utat a politikai törzsfőnök szerepét játszó vadász hatalmi pozíciójának további növekedéséhez. Mindazonáltal nem szabad az erőszak szerepét eltúloznunk különösen a kezdet kezdetéről szólva: valószínűleg csak akkor bontakozott ki teljes mértékben, amikor a technikai, politikai és vallási hatalom további központosulása révén a barbár, primitív törzsfőnök rettegett király lett... Meglehet, hogy mindez az ismert tényeknek valamiféle mitikus rendszerezése, ám akkor is rávilágít arra, hogy az önkéntes felajánlásból miképpen lesz köteles juttatás, ez hogyan válik később tized, dézsma, adó, robot, áldozati ajándék, sőt emberáldozat formájában rendszeresen teljesítendő kötelességgé.” Az óriásgép automata üzemmódban működik. Vannak, akik isteni akaratnak, sorsnak, emberi hatalmasságok összeesküvésének és még ki tudja, mi mindennek nevezik. Jó, hogy az élet nemcsak vadászokat és fenevadakat zúdít a nyakunkba, hanem virágokat is, amelyeknek „szépségét nem lehet megmagyarázni vagy igazolni pusztán haszonelvű érvekkel”. Kedves Olvasóm! Nincs virág a szobádban és vásárolni sem tudsz bár egy szálat? Szomorúság helyett rajzolj egyet magadnak. Az újság szélén is elfér és kitart tavaszig.
Kozma Mária
