Mondják, fiatalság bolondság. Azt is mondják, vénül s bolondul. Ezek nem alapigazságok, csak mentegető, játékos kiszólások. Itt vannak mindjárt az életvezetési tanácsok öregedő fiataloknak és fiatalodó öregeknek. Széles úton sokféle bolondság torlódik (az olvasás akkora bolondság, hogy nincs is közöttük), ami magában foglal testmozgást, pihenőszabadságot távoli pálmafák alatt, táplálkozási előírásokat, kenceficét, természetesen mű illatfelhőt lakásban, irodában és legfőképpen rajtunk. Eközben mind a test, mind az ész és a lélek ellustul, mert az ember az okos kütyükből többet és többet használ. Összeszámoltad már hány konyhai robot aprít, darál, főz, kever helyetted? A gombnyomás nem testmozgás és gondolkodni sem kell rajta! A kényelmünket szolgálják, hogy mi „fontosabb” dolgokkal foglalkozhassunk. De megtesszük? A szkeptikusok szerint ugyanis egyre zsugorodik, eltűnőben van mindaz, ami a természet adta erőnlét megőrzése és jobbítása felé vezet. Gépek nélkül tényleg tehetetlen bábok vagyunk, és még az önbecsülésünk is tőlük függ? Érthető, amikor a jövőért aggódó gondolkodók „zöld” fedezéket keresnek, a mentális egészség karbantartását hirdetik, és ennek egyik legfontosabb elemének tartják a gépek és kütyük nélküli önálló cselekvés, cselekedni tudás, kreatív gondolkodás, saját emlékezés előhívását? Az emberi érzelmek viszont csak keveset változtak: szeretet, szerelem, harag, bánat, gyász. És az együttérzés a szenvedőkkel? Nemrég az utcán bizalmasan beszélgettem valakivel egy közös ismerősünkről, aki beteg. Odalépett hozzánk egy középkorú nő, aki valamennyicskét hallott a szavainkból, kérte, mondjuk meg neki az illető nevét, hogy írja föl, mert ő egy csoportnak a tagja, hetente találkoznak, és az így összegyűjtött nevekért helyettünk imádkoznak. Helyettünk! Csekély adomány ellenében? Megéri, hiszen megkímélnek egy fáradságtól. Tolakodóan sürgetett, hogy mondjuk meg az illető nevét. Nem tettük. Úgyhogy megvetően ránk förmedt: Pfuj! Maguk hitetlenek! Kedves Olvasóm! Van-e benned elég bátor bolondság ahhoz, hogy merj szembenézni a saját életeddel? Nyugtató, altató, étvágyfokozó/fogyasztó pilula, önkéntes jóakaró, testépítők tanácsa, képzett lélektornász-edző irányított lélektorna-terápiája nélkül! Csak úgy, a saját józan eszeddel! Vajon valóban érdemes bekapni egy nyugtató tablettát ahelyett, hogy teljes szívvel szeretnénk, bánkódnánk, ha csalódtunk, elveszítettük a szerelmünket, haragudnánk, mert becsapott valaki, akiben megbíztunk, elszomorítana, ha megbuktunk kisebb-nagyobb életvizsgán. Nem arról beszélek, hogy minden önmérséklet nélkül izgágáskodjunk az örömtől vagy elvesszünk az önsajnálkozásban. Vénülök s bolondulok. Ezért mondom, hogy a vénség idején fiatalos bátorság változtatni a megszokotton, például önként kilépni az addigi karrierépítő, teljesítményközpontú életvezetésből. Lehetsz boldog, sőt boldogabb akkor is, ha nem kapsz díjakat a „kiemelkedő” munkásságodért. Ne nyammogj egy tál egészséges müzlireggeli fölött, ha inkább szalonnát ennél. Aggódás helyett örvendj, ha semmilyen szupersztárra nem hasonlítasz, és nem is akarod utánozni őket. Ha őket depresszióval kezelik, neked elég, ha az unokáddal sétálsz a parkban, a barátaiddal beszélgetsz vagy pletykálkodsz a szomszédasszonnyal. Ha nem a lépésszámlálót lesed sétáid közben, hanem az életet, ami körülötted kavarog, és aminek te is része vagy. Hidd, hogy szabadságot kínál, ha ellenállsz a divatnak, ami az emberek gondolkozásának, vágyainak, viselkedésének éppen irányt ad, hiszen a divat felszínes, bármikor megváltozhat. És ami a fiatalságkultuszt illeti, fogod magad és megöregszel anélkül, hogy ezért szégyenkeznél. Persze, fontos és igaz, de emellett kiüresedett közhely is az egészséges életmód, mármint az, kinek mit kell ez jelentsen. Változik erről a tudományos lista is: most pl. bizonyos tudósok a világ legegészségesebb ételének az édesburgonyát kiáltották ki, pár éve még, aki esténként nem ivott meg egy pohár vörösbort, az nem tett semmit az egészségéért. Az is idetartozik, hogy ma az orvoslásnak külön ága foglalkozik az egészséges táplálkozástól való beteges függőséggel. A tehetősebbek sok pénzt áldoznak egészségőrző füvekre, minél távolabb termett, annál hatékonyabb, miközben ikertestvérét itthon letapossák az út szélén, vagy gyomként kukába dobják; fizetnek jobbnál jobb izomfejlesztő gépekre, aztán állandó időzavarban, de elszántan és komoran rohangálnak utált munkahelyük és az ennek elviselésére oktató önismereti csoportfoglalkozások között. Csak egyet nem tesznek a saját érdekükben: örülnének már valaminek. Fiatalság- és szépségkultusz! A kultuszok fennmaradása a rendből és a tömeges manipulációból felépített rituáléktól függ, amelybe az egyén engedelmesen belesimul. Mivel azonban a kultuszok mindig végletekben való gondolkodást jelentenek, nem tűrik, hogy valaki kilógjon a sorból, távol áll tőlük a kétely és a mértékletesség. Ma úgyszólván nem a rend a trend, hanem a pénz! A nagy klasszikus hármasból pedig, test, ész, lélek, az utóbbi kettő bizonytalanul imbolyog egy láthatatlan futógépen.