Rendszerint nem – és ezúttal sem – értem, miért annyira fontosak az ilyen meg­állók. Igen, jégsipkája van egy sziklának. És? Persze a kötelező fotók elkészültek, és indultunk tovább. Két híres kolostor szerepelt még a prog­ramban.
Itt szólnom kell a pancsen lámáról (más néven tasi, innen a székhelye elnevezése), a gelug rendhez tartozó tibeti buddhizmus második vallási vezetőjéről, aki a dalai láma utáni legmagasabb egyházi mél­tóság. Székhelye Sigace városá­ban, a Tasilhumpo kolostorban van. Ez a cím is reinkarnációs láncon keresztül öröklődik – illetve ta­lálja meg képvi­selőjét, akit a dalai lámának is el kell ismernie. Mint aho­gyan rendszerint ő maga is fontos szerepet tölt be meg­keresésében. 

A jelenlegit, a tizenegyedik pancsen lámát azonban már a kínai kormány nyilvánította azzá 1995-ben egy ötéves, Pekingben nevelkedett kisfiú személyében. A dalai láma és az emigráns tibeti kormány nem fogadta őt el, mert miu­tán az elődje, a különös pályát befutott 10. pancsen láma máig kiderítetlen kö­rülmények között elhunyt, ők, a valódi kompetensek, egy tibeti gyere­ket jelöltek annak. Ám ez a kisfiú és a családja is három napon belül eltűnt, miközben Kína azt nyilatkozta, hogy vidéken élnek hétköznapi éle­tet. Ebből a történetből nem sok hangzott el az első dalai láma által 1447-ben alapított Tasilhumpo kolostor fehér és vörös falai között. Teljes tibeti nevének jelentése „minden va­­gyon és boldogság ide gyűlt” vagy „dicsőséghalom”. Az eredeti nagyobb volt, aztán a kulturális forradalomban elpusztították egy részét – első­sorban a négyezer szerzetes lakhelyét. A kolostor maga nem rongálódott meg annyi­ra, mint a többi, de sok szobrot elpusztítottak, és a kéz­­­iratok elégetése meg a relikviákat őrző sztúpák meg­semmisítése sem maradt el. Egykor négy tantrikus fő­iskolája is volt. A mára meg­maradt épületegyüttes így is nagyon impozáns, csak épp kihalt. Néhány szerzetesen, szin­tén nem sok tibeti hívőn kívül csak turisták lézengenek az udvarán. Benne a világ legnagyobb zárt téri, alig 110 éves Buddha-szobra. És messziről is jól látszik a ha­talmas fehér thangka fal (1468-ból), amelyre nagy ünne­pekkor szokás hatalmas szent tekercset kiakasztani.

Ugyanabban a megyében vagy prefektúrában található – több­féleképp emlegetik az ad­mi­nisztratív felosztást, ezért vagyok bizonytalan – a Pelkor vagy Palcso kolostor a 15. század első feléből. Fölötte a korabeli erőd is látható. Az együttes legkiemelkedőbb épü­­­lete és a város, Gyance szim­­­bóluma egyben a kilenc­eme­letes kumbum. A kumbum jel­­leg­zetes emeletes tibeti ká­polna vagy sztúpa, mely sok kis kápolnájával, szentélyeivel, eredetileg szépséges, de meg­rongálásuk után mára agyag­gal helyettesített szobrai­val, fel­irataival, az istenségek ké­peivel a spirituális út fokait és a tantrák rangsorait hordozza magában. Építészete ötvözi a han, a tibeti és a nepáli stílust. A kolostor gyülekezőterme ma is szép, sok­oszlopos, színes szobrokkal, szá­mos, gazdagon megfestett thangká­val a falain.
A templomok hangulata, ha gyengén is, de valamit sugall Tibet egykori dicsőségéből és különleges életéből. Mellettük még feltűnik egy-egy idősebb hívő, de a többség már vihorászó, kézfogást kezdeményező, ujjá­val a győzelem V jelét mu­tató kínai gyerek. A jövő.