Mitől lesz életszerű egy tárlat? Mi kell egy jó kiállításhoz? Milyen szerepe van a látványtervezőnek? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgettünk a házaspárral. Baróti Hunor, a Manierart megálmodója ugyanis vallja, hogy a műtárgyakon és a bemutatandó anyagon túl hozzáadott értéke van a jól megtervezett látványnak, illetve egyre több olyan eszköz van, amellyel nemcsak a kiállítás üzenetét lehet átadni, hanem a látogatók érzelmeire is lehet hatni. Mint mondta, a vállalkozást egyedül indította, de idővel B. Porzsolt Erzsébet is bekapcsolódott a tervezésbe. Munkájuk olyan, mint egy színházi rendezőé, mert köztes szereplő a kurátor és a kiállítás látogatói között. A párhuzam azért is találó, mert Baróti Hunor elmondása szerint kolozsvári egyetemi évei alatt több időt töltött a színházban, mint az egyetemen, és ez meghatározó szerepet játszott abban, hogy a kiállítások tervezésekor fantáziadúsan bontsa ki az üzenetet.

– A látványtervező talán lebutított megfogalmazása annak a szerepkörnek, amelyet képviselünk. Nemcsak a látványt, hanem a formát és a tartalmat is szabadon kezeljük, mert ez is olyan alkotói folyamat, mint az írás vagy a színházcsinálás

– mutatott rá Erzsébet.
Baróti Hunor képzőművész Csíkszeredában tanult, majd Kolozsváron szerzett rajztanári képesítést. Mint mondta, ezután Magyarországon tett kisebb szakmai kitérőt, kereste az útját. 

– Sok energiám volt, nagy lelkesedéssel végeztem az iskolát és egyetemet, mert mindig fontosnak tartottam, hogy jól megismerjem a szakmát és kezdjek is valamit a megszerzett tudással. Ez a szakmai körút megmutatta nekem, hogy a képzőművészeti létnek olyan válfajai is vannak, amelyet én addig nem ismertem. Ekkor találkoztam az iparművészettel, és úgy éreztem, hogy itt fogom megtalálni a helyem

– részletezte Hunor.

Úgy döntött, tudását nem Magyarországon fogja kamatoztatni, hanem itthon, így hazatérve, a kétezres évek elején létrehozta a Manierart nevű vállalkozást. A név összefoglalja mindazt, amit ő célként tűzött ki: mint mondta, egy általa preferált művészeti stílusirányzat, a manierizmus jelenik meg a név első felében, miszerint a legmagasabb szakmai műhelyt képviseli, az art pedig a művészet szó angol megfelelője. 
Az első munkája a gyergyószentmiklósi művelődési központ logójának megtervezése volt, majd a Tarisznyás Márton Múzeumban készített el egy kiállítást. Mint Baróti Hunor mondta, a munka oroszlánrészét bábuk, illetve az őket körülvevő környezet elkészítése merítette ki. A szobrászatot és a belsőépítészetet ötvözve elkészült a kiállítás, de Hunor kiemelte, hogy ekkor még nem tudatos látványtervezőként dolgozott. Ezt követően egy ásványkiállítást tervezett meg, amely több mint tíz évig volt megtekinthető a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumban.

– Büszkék voltunk erre a kiállításra, mert a nagybányai ásványkiállítás után a miénk volt a legnagyobb ásványi anyagot bemutató tárlat, és a szakmai visszajelzések is pozitívak voltak. Ekkor tapasztaltam meg először, hogy mit jelent elrugaszkodni a megszokottól, hogyan kell térben gondolkozni és felhasználni a teret úgy, hogy rávezessen az információra. A látványtervezői szerepkör ennél a kiállításnál körvonalazódott

– jegyezte meg Baróti Hunor.
Ez a kiállítás tíz éven át volt látogatható, nemrég lebontották, hiszen megújult a múzeum. A képzőművész hozzátette, hogy a szakmai fejlődésben hamar tudatosítania kellett, hogy amit elkészít, az nem örök életű, hanem csak bizonyos ideig létezik, és csak ebben a meghatározott időkorlátban hordozhat üzenetet. Ugyanakkor ez lehetőséget ad arra, hogy megújuljon, újragondolja a munkáját és lépést tartson többek között a technikai változásokkal. Példaképp megemlítette, hogy az akkori kiállításokhoz nem használtak multimédiás eszközöket, és a mindent a szemnek, semmit a kéznek elv uralkodott, ma már azonban nem tudna elképzelni egy kiállítást úgy, hogy ne legyen interaktív. Hozzátette, már az első két munkája szembesült azzal, hogy egy igazán jó kiállításhoz nem elég a jó szándék, jó tervezés, jó szakember és jó kivitelező, mert ha nincs megfelelő finanszírozás, akkor abból csak félsiker lehet. Emellett Baróti Hunor azt is fontosnak tartotta, hogy több lábon álljon a vállalkozás, ezért nem utasította vissza azokat a munkákat sem, amelyek nem a tervezésről, hanem a megmintázásról szóltak. Így lett része tevékenységének az épületszobrászat, restaurálás. Jelenleg is a kiállítások látványtervezése és az épületszobrászat az, amely vállalkozásában egymást kiegészíti.
Az előbb említett gyergyószentmiklósi munkái után a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumnak is dolgozott. Elmondása szerint Miklós Zoltán-István, a múzeum igazgatója adott lehetőséget arra, hogy a megszokottól eltérő kiállításokat hozzanak létre.

– Az udvarhelyi múzeumban értük el azokat a mérföldköveket, amelyek számomra megalapozták ezt a kiállítási irányzatot, és rámutattak, hogy ezt érdemes komolyan venni és figyelni a nemzetközi trendekre is

– folytatta Hunor.
Hozzátette, hogy mindez a 2010-es évek elején, és akkoriban az udvarhelyi múzeum is tudott olyan kiállítást létrehozni, amelyre – a visszajelzések alapján elmondható, hogy – a magyarországi szakemberek is kalapot emeltek. Ilyen volt például 2011-ben A pénz beszél című kiállítás, amely a pénzverés történetét mutatta be, illetve egy évvel később a Leonardo da Vinci zseniális találmányai című tárlat, amely átütő sikert hozott. Az utóbbi kiállítás megtervezésében már felesége, B. Porzsolt Erzsébet is segített, aki színészként a dramaturgia eszközeit használta fel, hogy hatásosabb, izgalmasabb legyen a kiállítás. 
Baróti Hunor szerint azért is mérföldkő volt ez a kiállítás, mert ekkor használtak először multimédiás eszközöket, például hangos tárlatvezetést. 

– Nagyon sok jó visszajelzést kaptunk, ráadásul tavaly mondta valaki, majdnem tíz évvel azután, hogy látta a tárlatot, hogy ez a kiállítás olyan volt, mintha nem is itt, Székelyföldön látta volna

– tette hozzá.
Kiemelte, azért tudtak a megszokottól elrugaszkodni, mert teljesen szabad kezet kaptak a tervezésben. A multimédiás eszközök használata új kapukat nyitott meg a kiállítások tervezésében. Szintén Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban készítették el az Anna – asszonysors a XX. században című tárlatot 2016-ban. Fiatal néprajzkutatók gyűjtötték a kiállítás anyagát, és köztük volt Szőcs Levente, a Tarisznyás Márton Múzeum muzeológusa is, aki új szemlélettel akarta elkészíteni a kiállítást.

– Levente kutatási területe a népi önéletírás volt, és ebből akart tárlatot készíteni úgy, hogy mellőzzünk mindent, ami a hagyományos múzeumcsináláshoz kell

– mondta, hozzátéve: az önéletírások papírra írt szövegek, amelyek információt hordozó tárgyként kiállíthatók, de ez nem mindenki számára érdekes. 

Ezért hanganyaggá alakították át az önéletírásokat, és a kiállított tárgyakat vetítéssel, sőt még illatokkal is életszerűbbé tették. Mint megtudtuk, a kiállítás azért is különleges volt, mert egy fiktív történetet, életutat a muzeológia nagyon is valóságos eszközeivel dolgozott fel, bemutatva a XX. századi székelyföldi asszonysorsot, és Anna választásai elé állítva a látogatót is. A néprajzi kiállítást először 2015-ben mutatták be Székelyudvarhelyen a Haáz Rezső Múzeumban, egy évvel később Marosvásárhelyen is látogatható volt a Maros Megyei Néprajzi és Népművészeti Múzeumban, illetve 2018-ban a Tarisznyás Márton Múzeumban Gyergyószentmiklóson is kiállították. Ez volt az első kiállításuk, amely az ország határain kívül is látogatható volt: a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum is meghívta a tárlatot. Mint mondták, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai nem akarták megengedni, hogy szénaillat fogadja a látogatókat, de sikerült meggyőzniük a kurátorokat arról, hogy ez teszi életszerűvé a kiállítást. Állításukat utólag a látogatók visszajelzései is bizonyították, hiszen sokat jelentett a szénaillat azoknak, akik gyerekkorukban hozzászoktak, de felnőttként a nagyvárosban élik mindennapjaikat.

– Budapesten tapasztaltuk meg, hogy mibe kerül a minőségi kivitelezés, és akkor tanultunk meg, hogy ha nagyot álmodunk, és van megfelelő költségvetés, az meglátszik a végeredményen. Nagyon boldogok voltunk, hogy a Nemzeti Múzeumban volt egy kiállítás, amelyet mi álmodtunk meg

– mondta a képzőművész.
Baróti Hunor elmondása szerint bátran kezelték a hanganyagot, ráadásul a budapesti kiállításon Bocskor Bíborka, a Magashegyi Underground zenekar énekesnője volt Anna hangja. Éppen ezért a kiállításhoz a Magyar Nemzeti Múzeum és a GuideNow kifejlesztett egy olyan okostelefonos-applikációt, amely később a múzeumi digitális fejlesztéseket támogató AVICOM nemzetközi szervezettől kapta meg az első díjat mobil alkalmazások kategóriában. Úgy vélik, szakmai fejlődésükben mérföldkő volt a Nemzeti Múzeumban megrendezett kiállítás, mert felhívta a figyelmüket a múzeumi informatika fontosságára, mert rengeteg olyan technológia van, amelyet szakszerűen fel lehet használni múzeumi környezetben.

– A programozó cég munkatársai kihívásként tekintenek az elképzeléseinkre, és nagy örömmel fogadják az ötleteinket

– tették hozzá.
Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai is látták az Anna című kiállítást, felfigyeltek a technikai megoldásokra, és később megbízták a Manierartot, hogy tervezzék meg a koltói Teleki-kastélyban működő Petőfi Sándor Múzeumban a Sorsom megáldott boldog szerelemmel című kiállítást. Ez idén októberben nyílt meg a Teleki-kastélyban, ahol 1847-ben Teleki Sándor meghívására Petőfi és Szendrey Júlia hat hetet töltött. A kiállítás a költő és felesége házastársi és alkotói kapcsolatát mutatja be, és B. Porzsolt Erzsébet elmondása szerint igazi szakmai kihívás volt a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködve elkészíteni a Teleki-kastélyban működő Petőfi Sándor Múzeum számára a kiállítást, amely interaktív módon mutatja be a házaspár nászútját. Miután megnyílt a kiállítás, a kurátor, dr. Gyimesi Emese egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a tárlat legkülönlegesebb része a hitvesi ágy, amely körül térhangban színészek hangja hallható, akik Petőfi és Szendrey Júlia írásaiból szerkesztett párbeszédet olvasnak fel. A Manierart folytatja az együttműködést a Petőfi Irodalmi Múzeummal, ugyanis a fehéregyházi Petőfi Sándor Emlékmúzeumban fognak készíteni egy kiállítást, amely a fehéregyházi csatát fogja bemutatni.
Több erdélyi kastély állandó kiállítását is megtervezték, például az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyét.

– Úgy kellett tartalmat vigyünk ebbe a műemlékbe, hogy visszaadjuk azt a főúri miliőt, amelyben az egykori lakók éltek

– mondta Baróti Hunor. 
B. Porzsolt Erzsébet szerint az ilyen megbízások azért is izgalmasak, mert frissességüket a legújabb témához kötődő kutatások szolgálják. A kurátor 
dr. Kinda István és a művészettörténész Fejér János pro­fizmusának és szakmai elkötelezettségének köszönhető, hogy megtalálták Rhédey Klaudia naplóját, amit sajátságos formában használtak fel. 

– Nem elégedtünk meg a kastély berendezésével, azt kerestük, hogyan tudnánk élővé tenni a kiállítást, és amikor a kutatók megtalálták a naplót, az mindent eldöntött, mert fel tudtuk használni a naplóban leírt szerelmi történetet úgy, hogy a térrel összhangban tudjon üzenetet átadni a látogatónak

– mondta Hunor.
A Németországban megtalált és magyarra fordított napló alapján megírták a szerelmespár, Sándor Pál Lajos württembergi herceg és Rhédey Klaudia monológjait, amelyet ezúttal is hangfelvételként használtak fel. Az egybefüggő szobák hatalmas tereit kihasználva egy-egy tükröt állítottak fel két szobában – egyik szoba Klaudiáé, a másik Sándor hercegé – és a tükrök körül mozgásérzékelőt helyeztek el. A tükrök ugyan távol vannak, de egymással szemben állnak, így önmagukban is érdekes térhatást keltenek, de ha a látogató a tükör elé lép, a mozgásérzékelő elindítja a hangfelvételeket, közben az egyik tükörben Sándor herceg, a másikban Klaudia portréja jelenik meg.

– Olyan trükköket használunk, amellyel meg lehet lepni a látogatót. Mindig igyekszünk maradandó élményt nyújtani a szakembereknek is, a fiataloknak és az időseknek is

– mutattak rá.
Virtuális valóság szemüveget is használnak, animációt, zenét, 3D-s térképeket, fényjátékokat, és ha kell, filmet is forgatnak. A rendelkezésre álló digitális technológiai eszközök folyamatosan bővülnek, és a látványtervezői koncepción elindulva, cégük kapacitását figyelembe véve különböző művészeti ágazatok összekapcsolásával bontják ki a tárlatok üzenetét, ezáltal összművészeti produkciót hoznak létre. Grafikus, programozó, asztalos, színész és zeneszerző munkája is benne van egy kiállításban, és nagyon sok interaktív megoldással teszik érdekesebbé a látogatói élményt. Nem mondanak le az analóg megoldásokról, de elmondásuk szerint ma már elengedhetetlen a digitalizáció, hiszen a fiatalabb generációhoz ez áll közelebb. Baróti Hunor szerint, ha megvannak az eszközök, akkor ki kell dolgozni a tartalomközvetítéshez a legmegfelelőbb stratégiát, hogy célszerűen használják fel az eszközöket. Intermediális környezetet hoznak létre, ahol a művészetek közötti kölcsönviszonyoknak, interakcióknak is szerepe van. Emellett restaurálással is foglalkoznak, a vállalkozásnak ez a másik tevékenysége, amely a kezdetektől kiegészíti a látványtervezést. Többek között dolgoztak a kolozsvári Szent Mihály-templom kerítésének javításán, restaurálták a felsőboldogfalvi református templom kőelemeit, a székelyudvarhelyi Krisztus-szobrot és a Tamási Áron Gimnázium központi oromfalának felújításán is dolgoztak. A házaspár elmondása szerint gondolati síkon mindkettő az értékmentést szolgálja. Baróti Hunor szerint a hangsúly néha áttevődik egyik tevékenységükről a másikra, de a restaurálás hívta fel a figyelmét arra, hogy milyen sok érték és mennyi érdekes történet kapcsolódik egy-egy műemlékhez. Ehhez kapcsolódva készítettek egy idegenvezető applikációt, amely a turistáknak, kirándulóknak lehet hasznos, ha többet szeretnének megtudni bizonyos templomokról. A Kő kövön kezdeményezésükben összeért a restaurálás a látványtervezéssel, mert az applikáció elkalauzolhatja a látogatót olyan helyszínre, amelyen ugyan nem kell semmit sem változtatni, de a látványhoz tartalom is társul, ők pedig kialakították a tartalomközvetítésnek egy lehetséges módját.

– Nem a spanyolviaszt fedeztük fel, csak helyén használunk olyan technológiákat, amelyek már léteznek, és az általunk kívánt célt szolgálják. Arra is figyelünk, hogy mindez kortárs nyelven és formában történjen

– mondta Erzsébet.