Hirdetés

Egyhangú sokszínűség

Albert Ildikó
Becsült olvasási idő: 3 perc

A keleti társadalmak – és erre, lehet, hogy nem is annyira különös módon, a kelet-európai társadalmak is rímeltek néhány évtizeden keresztül – szabályozott társadalmak. Tény, hogy a szabályozottság nagy előnye a kiszámíthatóság, ami biztonságérzetet ad, még akkor is, ha – vagy annak ellenére, hogy – ezek a szabályok fájdalmas egyenlőtlenségeket, megkülönböztetést, gyakran nyomort, rossz létet betonoztak/betonoznak be. Mivel koromnál fogva nagyjából ugyanannyit éltem az átkosban, mint a sajátos demokráciánkban, merek nyilatkozni a témában, illetve értem azokat, akik az előbbire szavaznak. Indokínában ráadásul kettős szabályozás érvényesül, hisz ezek az államok, bármennyire is demokráciának, illetve Kambodzsa esetében alkotmányos királyságnak nevezik magukat, tulajdonképpen a kommunista eszmék túlélői, amire rátevődik a vallás, annak gyakran a főképp előírásokat tartalmazó uralma.
Nem könnyű megérteni a keleti vallások tanításait nyugati fejjel, bár valószínűleg sokaknak nagyon vonzó az az egyensúly, az az ősi passzivitás, ami vele jár. Nem kevés olvasás, dokumentálódás után valószínűnek tartom, hogy a legnagyobb hatást a rítusok fejtik ki, amelyeknek már az elvégzése önmagában – de amelyek ismétlődése különösen – harmóniát biztosít. Érdemes ezen elgondolkozni és továbbvinni a magunk módján. Megszervezve a napokat, tervezve, élményeket keresve keretet, ezzel pedig ritmust és harmóniát adunk életünk folyásának. Elképzelhetőnek tartom, hogy a vallási előírások segítik az egyhangú munka elfogadását, vagy épp fordítva: a mindennapi betevőt biztosító egyszerű, ismétlődő tevékenység valamiféle ideologizálása a vallási rítus.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés


A vidék legfőbb terménye a rizs, ez a legrégibb termesztett növény, mintegy 7000 éves története van. A rizs maga az élet, mondják arrafelé. Nem könnyű élet. Az árasztásos rizstermelés a leggyakoribb. A rizst vizes földbe szórják, s amikor 20-30 cm-re nő, kézzel kiszedik és sorokba ültetik. Mikor sárgulni kezd a szára, a földeket kiszárítják, és a rizst betakarítják. Sok helyütt még mindig sarlóval vágják, de egyre gyakoribb a gépi aratás. Évente két-három rendet is termesztenek. Legfontosabb alapélelmiszerük. Vannak, akik naponta háromszor is ezt eszik. Ezzel együtt Vietnám a világ második legjelentősebb rizsexportőre. 
A félsziget, és úgy általában Kelet a csodálatos kézimunkák világa. A kézimunka itt nagyon sok mindent jelent. A különböző kézzel varrott alkotások elterjedtek, de egészen sajátos formájuk is van: csodálatos hímzett képeket készítenek pontos, aprólékos munkával. A vászonra rajzolt tájképeket, csendéleteket, alakokat sűrű, egyenletes öltésekkel, gazdag színekkel keltik életre. De ugyanolyan szépek a terítőik meg a szőtteseik, gondosan kidolgozott fafaragásaik, papírból kivágott háromdimenziós figuráik, az olajfestmények, akvarellek és szobrocskák. No meg a lampionok, amelyek a vidéket kissé meseszerűvé varázsolják.
Amilyen egyszerű – talán sokszor egyhangú – a mindennapi életük, olyan színesek, légiesek, gyönyörűségesek az alkotásaik, mintha lelkük minden sóhaját, a meg nem élt vágyaikat és kimondhatatlan, titkos álmaikat kiáltanák velük világgá.
 





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!