A Kolozs megyei Csucsán több százszor áthajtottam, úti­tár­saimmal mindig szóba ke­rült Ady, a híres költő és felesége, de a kastélyukba talán csak kétszer láto­gattam el. Az év végén kezembe akadt Ady Endre feleségének, Boncza Bertának, Csinszkának a naplója, Vallomás a csodáról, s az írásban a településről nagyon sok szó esik.
Boncza Berta itt született 1894-ben, világra jöttét tragédia árnyékolta be, mivel édesanyja a szülés után gyermekágyi lázban elhunyt. A kislány élete ezt követően elég viharosan alakult, apja nagyon keveset törődött vele, viszont Csucsa mindig a meg­nyugvást jelentette számára. Némi hányattatás után Csinszka ötévesen került vissza a településre, naplójában a lakóhelyét részletesen leírja. Kü­lön­legesen szépen számol be a ka­rácsonyokról, amikor rideg apja is hazatért.

Ezután hosszú kitérő következik az életében, nyolc év után 1912-ben – svájci bentlakásos iskolájának végeztével – kerül ismét vissza szülőfalujába. Fehér bútoros leányszoba várja, élete szigorú munkaprogrammal telik, s sokat gon­dol Adyra, akivel évek óta titokban levelezik. Hosszú sétákat tesz kutyáival, az éjszakákat olvasással tölti, táncos kirándulások, cserkészprogramok fű­szerezik életét. A gyakorlatra induló huszárok elszállásolásáról részletesen ír, miközben várja a költő leveleit.
Adyval való „botrányházassága” külön fejezetet érdemelt volna, de megírására Csinszkának már nem volt ideje. Az együtt átélt öt esztendő minden, csak nem az, amire egy fia­talasszony várt. Benedek István a Magyar Nemzet vitafórumán idézi fel a pár nászéjszakájának történetét: „Ady a közös vacsora után eltűnt, senki sem tudta, hová lett, Csinszka egyedül vacogta át az éjszakát, reggel ájult-részegen találták meg az új férjet egy árokban.”
Csinszka visszaemlékezései is említik a költő önpusztító életmódját Csucsán. Napi négy üveg bor, üveg pálinka, száz Király cigaretta, este Vero­nal szerepel a gyilkos listán. Az állan­dó láz további problémát jelent gondozóinak. Viszont egy ideig jól bírta ezt az életmódot, mikor kialudta magát, volt néhány beszámítható órája, utána minden kezdődött elölről.
Közben a nagy háború napjait éljük, erre így emlékezik a napló: „Hosz-
szú nyári délutánokon, kemény téli reg­geleken – mikor csucsai otthonunk előtt tízpercenként sivított el a virágos, nótás katonavonat, céltalan hősi halálba üldözve az Életre, fejlődésre, munkára termett embert – Ady lázas szeme könnytől ragyogott.”
A csucsai nyári lakban Ady Endre-kiállítás várja a látogatókat. Kis enteriőr, két festett portré, tájékoztató táblák emlékeztetnek a költőre és feleségére, Csinszkára. Kicsit idillikus ez a kép a Vallomásban leírtakkal ellentétben.