Még nem fordult elő, hogy sajtó­tá­jékoztatón elér­zé­kenyüljek, ezúttal viszont meg­­történt. Először a hi­va­talos hírt idézem: „A Jókai utcai házomlásban megsé­rült Tóth Nikolett, a Budapesti Ope­rett­színház Magyar Ezüst Ér­demkereszttel ki­tün­te­tett ba­lett­művésze, balett­mes­­tere máj­us 12-én, hétfőn átvette az Operett­színház és a Schiller Autó Család együtt­működésében szá­má­ra speciálisan kialakított gép­járművet a Nagymező utcai teátrum sajtótájékoztatóján, a színház főbejárata előtti téren.”

Érkezésemkor az Operett­színház előterében már parkolt az ominózus gépjármű, meg­jelent tolószékében Nikolett is, kedvesen, mosolygósan. El­­hang­zottak a beszédek, meg­történt az átadás, a fiatal mű­vész pedig beküzdötte ma­gát a volán mögé. 

A jelenet egy olyan emléket idézett fel bennem, ami Nikolett egész életére kihatott, s családom további sorsára is rányomta a bélyegét. 2022. június 27-ét ír­tunk, reggel nyolc óra előtt érkeztem a Jókai utca 1. szá­m alatti ház­ba. Az épület har­madik emeletén lakott Édesanyám ápolónőjével, Marikával. Ezút­­tal a gon­dozónőt vittem volna orvos­hoz. Nagy nehezen össze­pakoltunk, Édes­anyám még visszahívott, hogy szo­kása szerint egy hom­lokomra adott kiskereszttel bo­csás­son utamra. Idegesen néz­tem az órámra, mivel már késésben voltunk. Leértünk a földszintre, kiszálltunk a lift­ből, s a bejárati kapu felé igyekeztünk. Ekkor tör­tént a katasztrófa, a ház hom­lokzata hosszú sza­ka­szon leomlott s maga alá te­mette, aki-ami az útjába esett. Kinéztem a kapunkon, nem lát­tam semmit a portól, csak az emberek kétségbeesett ki­ál­tásait hallottam. Életem tíz-tizenöt mé­teren múlott.

Visszatértünk a lakásba Édes­­anyámat megnyugtatni. Ki­néz­tem az ablakon, rom és por borított mindent. A ka­tasz­trófa­védelem és a men­tők egy­ségei hamar meg­érkeztek, s az egész területet lezárták. Az utca közepén egy súlyos sérültet ápoltak, Ő volt Nikolett. Édesanyámmal és Marikával megrendülve imádkoztunk éle­téért. Édes­anyám még né­hány hónapig élt, e stressz is hozzá­já­rul­hatott halálához. Az ügy folytatásáról is le­hetne beszélni, a felelőst – jól­lehet kilétét mindenki tudja, s Nikolett Édesanyja is említette – még nem számoltatták el, a kártérítések is késnek a perek útvesztőiben.

Nikolett virult az átadás napján, életében minőségi vál­tozást hozhat a mindennel fel­szerelt gépjármű. Elmondása sze­rint óriási segítséget jelent majd neki a mindennapokban, a gyógytornákra, a mun­kahelyére és akár más városokba történő eljutásában. Nem adta fel, élete a tánc volt, generációjának egyik legtehetségesebb művé­sze­ként fényes karrier állt előtte. A színház a legnehezebb időben sem engedte el a kezét, balettmesterként okíthatja a fia­talabb generációkat a tánc és az élet szeretetére.