Friss kiadványként került kezembe, a népköltészeti tanulmányokat közlő szerző ajándékaként a petki lakodalomról szóló könyve (Székelypetki lakodalom. Egy népszokás kismonográfiája). Csaknem kétszáz oldal, sok képpel, és hangzóanyag-melléklettel. A székelyudvarhelyi Top Invest Kiadó gondozásában kiadott könyv a szerzői előszó után a település történetét foglalja össze (A hely szelleme), majd a népszokás leírása következik (Az asszonyrablástól a petki lakodalomig). A következő részekben a petkiek emlékezéseit olvashatjuk (Lakodalomleírások, beszélgetések, emlékezések), több házaspár emlékezik a hatvanas-nyolcvanas évekbeni lakodalmáról. Külön fejezetben olvashatjuk az 1987-ben színpadra vitt lakodalmas teljes vőfélyszövegét (Nagy Józsefné Szabó Anna füzetéből címmel), ezt követi Rigmusok Szabó Sámuel füzetéből: lakodalmakban elhangzott köszöntők és búcsúztatók. Adatokban gazdag, élményszerű emlékezésekkel folytatódik a témába vágó tudnivalók sora (Kerekes Albertné Szőcs Edit füzetéből, Beszélgetés Egyed Gáborné Kerekes Vilma petki tanítónővel, Beszélgetés Biró Gézáné Makkai Erzsébettel), helyi sajátosságokkal, mint a fekete menyasszony szerepe, aki a templomban az úrasztalához kísérte a menyasszonyt esküvőkor, majd a főkötőt másnaptól az új asszony viselte, asszony mivoltának jelzéseként. A petki lakodalmast 1962-ben vitték színre először, a szerző 1987-ben rögzítette magnószalagra, a Székelyderzsben megszervezett Megéneklünk, Románia körzeti versenyén. A kiadványban közli a teljes szöveget. Ezt kiegészíti Miklós Juliánna menyasszonyi búcsúztatója. A szerző közli a településen gyűjtött lakodalmi találós kérdéseket is. Az összegzésből is kitűnik, hogy a petki lakodalmi szokások vonatkozásában „többek közt a fekete menyasszony, a menyasszonyjártatás, a júgatófa, a pencelasszonyok jelenléte, a karikás menyecsketánc teszi egyedivé az ünnepi hagyományt”. Ugyanakkor sajnálatos megállapítást olvashatunk: Petekben „most végtusáját vívja az élet, a derű, a teremtő kedv”, ugyan is jó évtizede nem volt már lakodalom a településen. A mellékletekben egy 1963-as lakodalom alkalmával rögzített hozományi leltárt közöl a szerző, Makkai Erzsébetét, tájszójegyzéket, az adatközlők nevét, a szakirodalom után képmelléklet zárja a kiadványt. Lőrincz József vállalkozása a néprajz (a szakma) és a szokásokat éltető közösség szempontjából egyaránt jelentős. A sok fénykép elsősorban a helyiek és a Petekből elszármazottak számára élmény, akik ismerik, ismerték a felvételeken szereplőket. A vallomások, emlékezések azt a különleges élményt örökítik meg mindenki részéről, ami életük egyik legfontosabb eseménye volt. A lakodalom leírása és az eseményeihez kapcsolódó vőfélyszövegek összegyűjtése, közlése szintén a közösséget szolgálja, olyan fogódzó a következő lakodalmak számára, mi pótolhatatlan, hiszen már nincsenek vőfélyei, szószólói a falunak, ebbe a szerepkörbe újaknak kell beletanulniuk. Akárcsak a korábbi petki balladáskötet, a Székelypetki lakodalom. Egy népszokás kismonográfiája című könyv is a Székelypetki Közbirtokosság költségén jelent meg.

P. Buzogány Árpád