A mai nap a megemlékezésről, a büszkeségről és a háláról szól, a csendes munkával vagy a zajos sikerként elért eredményeket ünneplő, magyar örömről. Hazafiságról, tálentumról, kitartásról, szorgalomról, a szabadság kiteljesítéséről – fogalmazott Áder János magyar köztársasági elnök a március 15-i nemzeti ünnep alkalmából adományozott Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint Magyar Érdemrend kitüntetések átadásán hétfőn Budapesten, az Országházban.   Áder János felidézte, hogy az áprilisi törvények szentesítése után az újonnan választott Országgyűlés megalakulásakor, az országgyűlési nyitányra készült cikkében Kossuth arról értekezett, hogy a magyarok békére vágynak. De a szabadságért, a békéért vállalják a veszélyt is, készek áldozatot hozni. Ez pedig a további munkához szükséges erőnek „kimeríthetetlen forrása”. Mint hozzátette, Kossuth akkor még okkal bízott abban, hogy az a munka, amit a kormány és az Országgyűlés elvégez, az ország minden polgára számára értéket teremt. Akkor még úgy tűnt, hogy minden feltétel adott, hogy az ország békében gyarapodjon, gazdasága megerősödjön, a polgári átalakulás kiteljesedjen. A magyar államfő, emlékeztetve arra, hogy őszre a magyar szabadságot már fegyverrel kellett védeni, úgy fogalmazott: egy becsapott nemzet próbálta érvényre juttatni alkotmányos, törvényes igazát. A gazdasági gyarapodást szolgáló programot háttérbe szorította a háború. Világos után 18 év politikai békétlenség következett. A munka – amit a szabadságharc kényszerűen megszakított – csak a kiegyezés után folytatódhatott. 1867 után Magyarország újra maga dönthetett a saját sorsáról. A kiegyezés megteremtette a békés alkotómunka feltételeit. Olyan növekedés vette kezdetét, amely természetes módon adott teret a tehetségnek, a teljesítménynek – mutatott rá Áder János. Az államfő a kitüntetettekhez fordulva azt mondta, sokan vannak ma itt, az Országház Kupolacsarnokában, akik átéltek, átélhettek hasonló változást. 1990 után a szabadság esélyt teremtett: a politikai béke, a jó kormányzás, a gazdasági fejlődés, az alkotás lehetőségét adta meg. A most kitüntetettek pályája ezt követően teljesedett ki. Magyarország szabadsága biztosította az alkotómunka szabadságát. – Az 1990-ben visszanyert szabadságunk – az Önök munkája révén – nemcsak megerősödött, de meg is sokszorozódott" – méltatta a kitüntetetteket az államfő. Áder János úgy fogalmazott, a személyes szabadság kiteljesedése meghozta a közösség szabadságát is. – Életünk igényesebb, tudásunk pontosabb lett. Nemzetünk gyarapodóvá válhatott – mondta, s hozzátette azt is, hogy a most kitüntetettek személyes eredményei ma már a magyarság közös kincsei. – A mai nap a megemlékezésről, a büszkeségről és a háláról szól. A csendes munkával vagy a zajos sikerként elért eredményeket ünneplő, magyar örömről. Hazafiságról, tálentumról, kitartásról, szorgalomról, a szabadság kiteljesítéséről – hangsúlyozta Áder János, aki Kossuth Lajos szavait idézve úgy fogalmazott: „mindez kimeríthetetlen forrása közös szellemi, gazdasági, lelki erőnknek”. Áder János beszédét Kölcsey Ferenc szavaival zárta: „Tégy minden jót, ami tőled telik; s mindenütt, hol alkalom nyílik; s hogy minél nagyobb sikerrel tehess: lelkedet eszközökkel gazdagítani, szüntelen igyekezzél”. A magyar köztársasági elnök a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, valamint a Magyar Érdemrend kitüntetéseket Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével együtt adta át az Országházban. A Kossuth-díjjal jutalmazott alkotók között volt Király László Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő, író, műfordító is. Király 1943. november 19-én született Sóváradon. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett orosz–magyar szakos diplomát 1966-ban. 1968 végétől az Utunk, 1990-től a Helikon szerkesztője, főszerkesztő-helyettese volt, jelenleg főmunkatársa. 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, 2021-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagja lett. Bár költői világképének kialakulására hatott Ady, József Attila, Kassák, Weöres, Aragon lírája, kezdettől fogva a saját alkotói útját járta. A Kék farkasok (1972) című regénye, Az örök hó határa (1986) és az Elfelejtett hadsereg (1981) című verseskötete románul is megjelent. Éjféli esők címmel 1998-ban megjelent válogatott verseinek gyűjteménye. Költészetében a kisebbségi lét kiszolgáltatottsága mellett a nemzedéki és nemzeti összetartozás lehetőségei jutnak visszatérően központi szerephez. Román, orosz, grúz, lengyel, bolgár, francia költők műveit fordítja magyarra. 1997-ben József Attila-, 2004-ben Magyar Művészetért, 2013-ban Arany János-díjat kapott. 2016-ban a Magyarország Babérkoszorúja díjjal ismerték el.

Az MTI nyomán