Ez a tagok mély hitéből és lelkesedéséből fakad. Egyik kedves barátom fia például New Yorkból di­rekt e fellépésre érkezett haza. A kó­rus nagy hangsúlyt helyez a más felekezetekkel való kap­­cso­lattartásra, például az ének­­karral Fóton, a katolikus templomban találkoztam jó két évtizede először, legutóbb a Budapest-angyalföldi Re­for­mátus Egyházközség temp­lomában hallottam őket, a szereplésükről korábban be­számoltam.
A fellépésre ezúttal Újli­pót­városban került sor, a helyszíne a Hegedűs Gyula utcai zsina­góga volt. Isten háza méltó környezetet biztosított a hang­­versenynek. 1910-ben épí­­tették, később egy udvar be­­építésével bővítették, így jelenleg akár kilencszáz embert is befogadhat.

A kórus névadója a leg­híresebb magyar zsidó zene­szerző, Goldmark Károly volt. A komponista Keszthelyen szü­letett, s a Balaton-parti városból indult el a világhír felé. Barátai között találjuk Liszt Ferencet, operája, a Sába királynője talán a legismertebb magyar opera Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című műve után. Goldmark önéletrajzi kötetét itthon is kiadták.
A hangversenyt ezúttal a szombati ünnepkörre építették, és hatásos keresztmetszetet adtak. A dallamok zeneszerzői Nyugat-Európa XIX. és XX. szá­za­di jeles kántorai és komponistái, valamint a ma­gyarországi zsi­dó kórusirodalom képviselői voltak. A bőség zavara miatt a válogatásban ezúttal a Tórában megjelölt ünnepek szerepeltek. Az énekeik, a szombaton kí­vül,  a pészah, a savuot, a szukkot, a rós ha-sána és a jom ki­ppur ünnepi imáit és a haszid népzenét mutatták be.

Nagy szeretettel emlékeztek meg a kórusalapító Ádám Emilről, aki – amellett, hogy ki­váló zenész volt – a népzenei gyűjtésekből is kivette a részét. Még a háború előtt a kárpátaljai zsidó közösség zenéjét gyűj­tötte, az utolsó pillanatban. Legutóbb a szerző lányával, a kórus karnagyával egy interjút készítettem. Akkor említette szomorúan: „Amikor 1996-ban felkerestük Ungvárt, az egykori ismert zsidó családokból már senkit nem találtunk, a vidékről betelepült zsidóknak pedig hi­ányzott az identitástudatuk.”
A javarészt idősebbekből álló kórus számára az egy­órás koncert ugyancsak em­bert próbáló volt. Mégis lel­kesen mutatták be a tu­dá­sukat, a szólisták között igazi „operahangokat” is meg­­­csodálhattunk. A végén, szo­kás szerint a közönséggel együtt énekelték az ismert zsidó dalt: „Hevenu shalom a lehem”, azaz „Legyen a béke te veled”. Legyen ez a végszó, a Közel-Kelet felé tekintve a kórus a lelkünkből énekelt.