A Vörös tér és a Kreml nemcsak Leninnek állít emléket – a mauzóleum felszámolásáról elég sok szó esett még nem is olyan régen, és valószínűleg be is következik, azaz eltemetik a testet és a gránitépületnek más rendeltetést adnak –, hanem a marxista-leninista ideológia más képviselőinek is. A mauzóleum mögött végig egy nekropolisz húzódik, ahol négyszáz, első sorban politikai híresség, illetve ideológiailag megfelelő értelmiségi sírja, meg az erőd falába illesztett urna és emléktábla található. Brezsnyev és Andropov, de Gorkij és John Reed is itt lelt örök nyugalomra. Tudjuk, ez utóbbi a Tíz nap, mely megrengette a világot című művével érdemelte ki ezt a megtiszteltetést, hisz szimpatizáló haditudósítóként „élőben” rögzítette az októberi forradalom eseményeit. Itt kell megemlítenem, hogy második utamon egy másik, „valódibb” temetőbe is eljutottam, ahol a halál és temető iránti viszonylag új keletű érdeklődésem nevében bóklásztam, véletlenszerűen, mert az idegenvezetőnk egyáltalán nem volt ebből felkészülve. És bár a bejáratnál volt egy pontos rajz, amelyen bejelölték a híres személyiségeket, azok gyakorlati feltérképezéséhez sokkal több idő kellett volna. Ráadásul az utazással együtt összesen 8 napos útból aránytalanul sokat vett volna el. Így inkább csak a síremlékeket nézegettük, amelyek legtöbbjét szép vagy érdekes szobor díszített, miközben tudtuk, hogy valamerre ott nyugszik Csehov, Gogol, Majakovszkij, Alekszej Tolsztoj, a Tretyjakov testvérek, Prokofjev, Szkrjabin, Sosztakovics, meg Eisenstein és Bondarcsuk, hogy csak a számomra ismerteket említsem, de sok más művész, tudós, felfedező és háborús hős is, anélkül, hogy egy pillanatra fejet hajthattunk volna maradványaik előtt. A bejáratnál (illetve pontosabban: a kijáratnál) azonban megcsodálhattuk Jelcin furcsa, temetőn kívüli síremlékét.
A temető mellesleg az 1524-ben alapított Szmolenszkij vagy Novogyevicsij, nagyon szép és patinás, fallal körülvett, erődítményszerű, templomokat, palotákat, egyéb egyházi épületeket magába záró kolostoregyütteshez tartozik. A nők kolostorának is tartották, mert itt raboskodott a Nagy Péter ellen összeesküvő féltestvér, Zsófia, az udvartartásával együtt, és természetesen igyekezett minél kényelmesebbé tenni az életüket. Mind az itteni, mind a kremli templomok általában fehérek, legtöbbször eléggé magasra törő, aranyozott kupolákkal. Belül mind rendkívül gazdagon díszítettek, gyakorlatilag teljes egészében festettek a falaik. Az ikonosztáz pedig mindegyikben gazdagon díszített, szépen kidolgozott. Legtöbbjükben, vagy valamelyik hozzá tartozó épületben gazdag múzeum működik. Magam is jártam a Kreml egykori Fegyvertárában, amelyben ma a kincstár van. A rendkívül gazdag és sokféle drágaságot felsorakoztató múzeumból nekem a Fabergé-tojások maradtak meg. Ezek különleges díszítésű, arany, drágakővel kirakott és zománcozott húsvéti dísztojások, amelyekben miniatűr meglepetéseket helyeztek el: hintócskát, tyúkot, a Kreml másolatát. Nevüket készítőjükről, Peter Carl Fabergé francia származású orosz ékszerészről kapták, aki 1885 és 1917 között III. Sándor és II. Miklós megrendelésére 52 „cári” tojást készített. Természetesen a főurak is rendeltek, meg mások is. Ám a cári tojásokat tartják az ékszerművészet abszolút legjobbjainak. Huszonegyet láthattunk belőlük.
Természetesen Fabergé csodálatos művészete nem maradt meghálálatlanul. 1917-ben a család vállalkozását államosították, ők pedig Svájcba menekültek. Ma is gyönyörű ékszereket készítenek.