7.
A bonyodalmas keresz­tú­ri szoborállítás kérdésében addig jutottunk, hogy Márkos András szobrász dr. Molnár István keresztúri múzeumigazgató felkérésére megismételte vállalását, miszerint elkészíti a tervezett Petőfi-szobrot, de nem kíván tolakodó lenni, megvárja, míg felkérik rá. S azt is megírta, nem kíván beleszólni a Petőfi- és a Bălcescu-szobor helyének kijelölésébe, cserében viszont vázolta műve koncepcióját:
„…a Petőfi-szobor koncepciója azon alapszik: olyan ember, aki a választott úton végigmegy, még ha a halál is várja. Ezt sugallja egész utolsó napi viselkedése is. Ezért lép előre a szobor, tehát frontális (egyébként a kis gipszvázlatról fényképet fogok küldeni!) – így jó az a hely, amit Bokor Sándor mondott, fentebb is háttal a néptanácsnak, arccal a posta oldal felé.
A szobor szerintem egész alak, mérete 250 cm, kb. 80 cm, legtöbb 100 cm magas kő- vagy cementalapzaton áll. Anyaga – ha már a minisztérium biztosítja az összeget – fém és lehetőleg bronz, mert ez a legszebb, s forradalmár alakot, tehát olyant, aki valamilyen mozgásban van, elsősorban bronzban vagy fémbe képzelek el. A lényeg a fém, amely megengedi a könnyed mozgást sugalló körvonalat.”
A művész levelében kitér a szoborkészítés különböző fázisainak határidejére is: „A terminust illetőleg március 1-én ha nekifoghatok – tehát az írásos megbízást erre önöktől megkapom, akkor leghamarabb május 1. tájára a mintázással megleszek, a gipszöntés kb. jó két hét, tehát május második felében a gipsz kész. Ezután a fémöntés jönne, s talán akkor meglenne július 31-re, hogyha előre az öntővállalattal tervbe vétetik. Esetleg július 31-re ha nem lenne meg a fém, az ünnepségre ideiglenesen a gipszet fel lehetne állítani.”
Rövidesen dr. Molnár István újabb levelet intéz Márkos Andráshoz:
„Kedves Bandim!
Elnézésedet kérem levelem késedelméért. De tájékozatlan voltam én is a dologban, s most az utóbbi hetekben a betegség akadályozott meg az írásban.
A hónap elején voltam bent Csíkban a Műv. Bizottságnál és érdeklődtem a szobor ügyében. Bakó László főinspektor is meg van kavarva, ő sem látja tisztán a dolgot. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a bukarestiek valami úton-módon megkerülve, vagy figyelembe sem véve a megye javaslatát, már intézkedtek s valakinek kiadták a szobrokat (Bălcescu, Petőfi). A megye ellenvetéseire azt mondták, hogy Csíkszereda is kap két hasonló szobrot s arra pályázatot fognak hirdetni s így nem vágódik el az útja az azon való részvételnek. Úgy látszik, döntött a bukaresti központ s így nem volt mit tenni már.
Nagyon bánt a dolog, mert nekünk régi tervünk volt, hogy Te fogod elkészíteni, keresztúri kapcsolataid révén Petőfit. Majd kiderül, hogy mi történt, ami miatt ez a terv nem valósulhatott meg. Bizonyára a megyei Műv. Bizottság is eddig értesített valamilyen formában. Nekem tájékoztatásul azt mondták, amit írtam. Ha valami fordulat állana be a dologban, ami változást jelentene – még fogok írni. […]
M. Pista”
Márkosnak nem is kellett sokat várnia a következő üzenetre, dr. Molnár István 1969. július 11-én kelt levelében részletesen beszámolt a fejleményekről:
„Kedves Bandi!
Csíkszeredából írom ezt a levelet, hogy minél hamarabb jusson kezedhez. Bocioagă inspektor utasítására, aki személyesen tárgyalt Bukarestben a szobor ügyében, a Bucur által mondottakhoz kiigazítást kell közölnöm veled a következőkben:
1. Új makettet kell készíteni sürgősen, a jelenlegit túl modern megoldásúnak találták. Ne legyen a régies merev forma, de ne is legyen egészen modern megoldású. Fejezze ki a költőt elsősorban, természetesen a forradalmisággal együtt. (Ez a CSCA-nak és az DAP-nak, illetve a Comisia de Artă Monumentală képviselőinek az észrevétele és az irányelve.)
2. Amikor kész vagy a makettel, értesítsd azonnal Tov. Rădulescut és a CSCA Dir. Art. Plastice-t, s kérd, hogy planifikálják a comissió elé való meneteledet.
3. Ők értesítenek majd a dátumról, amikor vinned kell. Beczével, az elnökkel néhány pillanatig beszéltem, s ő azt mondta, hogy aug. 23. után ül össze a komisszió, tehát igyekezz, hogy július végén, aug. elején a makett legyen kész, azért, hogy az értesítést idejében küldhesd el és kívánt idejében kaphasd meg. Udvarhely és Csík szobrai is akkor kerülnek megtekintésre.
4. Bocioagă ott volt Bukarestben, amikor Spătaru úgy mondja, hogy ő is kell változtasson a terven. Az az üzenete, hogy Spătaruval okvetlenül beszélj a szobor méreteinek, felfogásának összehangolása végett.
Bocioagă megbeszélte Spătaruval, hogy aug. 20. után Keresztúrra kell jöjjenek a szobor térbeli elhelyezésének megbeszélése végett, s egyeztesd össze vele a Te lejöveteledet is. 
5. A szerződés megkötése ezeknek a hivatalos formaságoknak a megtörténte után lesz. A szobornak ebben az évben el kell készülnie, mert ha nem, a pénz elvesz, mivel erre az évre van kiutalva. 
Bandim lelkem, most már sürgősen feküdj neki a dolognak, s formáld meg Petőfit, az embert, a költőt és a forradalmiságát. Többletmunkát fog jelenteni, de megéri a fejtörést és a fáradságot. […]
Molnár Pista”
Meglepő kissé az amúgy igényes, precíz keresztúri múzeumigazgató levelének szóhasználata, a román szavakkal telített hivatali bükkfanyelv a sietség rovására írható.
A Sándor-Zsigmond Ibolya múzeumvezető, Petőfi-kutató által rendelkezésünkre bocsátott levélben szereplő Spătaru a Bălcescu-szobor megalkotásával megbízott Mircea Corneliu Spătaru (1937. július 27., Epureni, Vaslui – 2011. szeptember 1., Kolozsvár) szobrászművész, számos köztéri munka alkotója, egyetemi oktató, 1990–2004 között a bukaresti képzőművészeti egyetem rektora volt. 
Becze Antal 1968 februárjától a Hargita Megyei Művelődési és Művészetügyi Bizottság elnöki tisztségét töltötte be.
Molnár István értesülései igaznak bizonyultak, ugyanis hamarosan táviratban értesítik a művészt, hogy mutassa be a szobortervet Bukarestben, a Képzőművészeti Alap székházában 1969. szeptember 16-án, 11 órakor.
Bizonyára kedvező volt a makett fogadtatása a döntő szervnél, ugyanis dr. Molnár István 1970 karácsonyán kelt levelében ezt írja a művésznek: „Igaz örömmel töltött el a hír, hogy a makettet jóváhagyták. Végre! Mégis csak megvolt az eredménye a kemény kitartásnak. Felállítódik Márkos András műve, mindannyiunk büszkeségére, örömére.”