Folytatta Gyergyóremete önkormányzata a Nagyvilág Gyergyóremetén című előadássorozatát, aminek meghívottjai különböző helyi és környékbeli utazók, akik elmesélik a kalandjaikat. Ezúttal Fazakas Sándor és Fazakas Orsolya tartott beszámolót a község művelődési házában, amire számos érdeklődő érkezett. 

Fazakas Sándor 2020-ban döntötte el, hogy belevág a nem mindennapi futamba, felesége Orsolya egy évvel később vette rá magát, hogy csatlakozzon. Indulásuk előtt felkészítették saját magukat valamint az autót is a hosszú, közel 10 ezer kilóméteres, változatos útviszonyú kalandra. A Volkswagen T4-es mikróbuszt teljesen átalakították belsőleg: fekhelyeket és fiókokat alakítottak ki az utastérben, valamint a szerelővel műszakilag is biztosították, hogy kibírja az afrikai úttalan utakat is. 

A házaspár tavaly októberben indult el a sivatagi ralira. A hivatalos rajtot Budapesten szervezték, ahol minden autó áthaladt egy dobogón, elbúcsúzva a szurkolóktól.

Elvittek magukkal egy székelyzászlót is amit a rajtnál és a célban, Freetownban is meglengettek.

Fazekaséknak, a túra kategória versenyzőiként egyetlen feladatuk volt: megjelenni a megadott pontokon az út során. Az európai szakasz könnyen ment, felváltva vezettek és navigálták egymást.

Átkompozva a másik kontinensre, Marokkóba értek ahol belecsöppentek egy másik világba. Számos nehézséggel kellett szembenézniük: a tájékozódáson, határátkeléseken túl nagy hőséggel küzdöttek meg. A 19 nap alatt csak egyszer esett az eső, a cél előtt. 

– A sivatag felé vezető úton szerettünk volna meginni egy kávét, és a semmi közepén, másfél órába telt, amíg kerítettünk egy árnyékos helyet, ahol tudunk főzni magunknak – mesélte Sándor. 

Naponta 500-600 kilómétert autóztak, többnyire aszfaltutakon, de földút, gödrös, járhatatlan utakon valamint egy 8 km-es sivatagi szakaszon is át kellett kelniük. Nem voltak egyedül, csatlakoztak két másik csapathoz is, az út nagyrészét közösen, egymást segítve tették meg. 

Az út során gyarkan nem érezték biztonságban magukat, főleg Mauritániában. Mint mondták, „a fehér embert Afrikában egy mozgó ATM-nek nézték sokan, valamint ha lakott területen álltak meg, egyből megrohamozták”.

Mauritániában is úgy keltek át, hogy a szabályzat szerint nem szabadott letérni az útvonalról, valamint katonasággal őrzött táborban aludtak a sivatagban.  

A versenynek a kalandszerzésen kívül karitatív célja is van: Sándor és Orsolya is vitt tanszeradományokat egy afrikai iskola gyerekei számára, akik örömmel, dallal fogadták a házaspárt.

Útjuk során ezen kívül gyakran osztogattak édességeket, cukorkákat az autó mellett elhaladt gyerekeknek.

Az autó szervízelése nélkül, épségben értek célba, Freetown városába. Miután itt is meglengették a székelyzászlót, néhány napot töltöttek a városban és egy közeli szigeten. Sándor egy helyi férfinak adta el az autóját – ami nagyon gyorsan és könnyen ment –, majd repülőre ültek és Brüsszelt majd Budapestet érintve értek haza. 

Nem bántuk meg az utazást, csupa jó élményt kaptunk. Viszont látva azt a szegénységet, az ottani környezetet és helyzetet, rájöttünk, hogy jó helyen lakunk

– fogalmazott Orsolya az előadás végén.