Újságíró a tej útján
A tejtermékek táplálkozásunk elengedhetetlen összetevői, azt azonban, hogy mi hogyan készül, csak kevesen tudják. Mesterségem címere rovatunkban ezúttal a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet székelykeresztúri tejfeldolgozójába látogattunk, hogy bepillantsunk az üzem által előállított, Keresztúri márkanéven forgalmazott termékek készítésébe, és kipróbáljuk, hogy milyen tejgyárban dolgozni.
Fagyos, januári reggelen indultunk Székelykeresztúr irányába fotós kollégámmal, hogy a Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet székelykeresztúri tejfeldolgozójában töltsünk egy napot és kipróbálhassuk, milyen egy ilyen üzemben dolgozni. Mivel a sajtokat mindketten imádjuk, örömmel vágtunk bele a kalandba. A kapun való bejutásunk kicsit körülményes volt, de mikor sikerült, barátsággal fogadtak, és minden kérdésünkre választ kaptunk.
– A Nagy-Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezetet 2011-ben jegyezték be, majd közel két évig tartott a gazdák toborzása, amíg 2013-ban elindulhatott a termelés. Az üzem épülete egykoron a Hargita Megyei Tejtermék Rt.-hez tartozott, ám miután megvásárolta azt egy befektető cég a Kovászna megyeivel együtt, és már rendelkezett két jól felszerelt gyárépülettel Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában, ezért úgy döntött, hogy a székelykeresztúri üzemet bezárják
– kezd bele a szövetkezet megalakulásának ismertetésébe a tejfelvásárlásért felelős Lőrinczi Árpád.
Mint mondta, ekkor fogalmazódott meg a szövetkezet megalakulásának gondolata, toborozták a gazdákat a térségben és 50 km-es körzetében. Kezdetben valamivel több mint 190 gazda csatlakozott, Hargita Megye Tanácsának biztatására, és támogatásával a szövetkezet visszavásárolta a tejfeldolgozó épületét, így indult újra a termelés. Jelenleg 210 tagja van a szövetkezetnek, s bár a gazdák száma némiképp megfogyatkozott az évek során, a farmok segítségével tartani tudják a szükséges tejmennyiséget.
– Éves átlagban a napi begyűjtött tejmennyiség 9500 liter, ez a téli hónapokban 6-7 ezer, nyáron pedig akár a 15 ezer litert is elérheti
– részletezte Lőrinczi Árpád.
Hozzátette, saját, engedélyezett autóikkal gyűjtik össze és szállítják az üzembe a tejet a farmokról, illetve a tejcsarnokokból. Két nagy, egyenként kilencezer literes tartálykocsival és három kisebb járművel rendelkeznek.
A minőség az első
A Keresztúri védjeggyel ellátott termékek jelenleg öt megyében találhatók meg a különböző üzletek polcain, pontosabban Maros, Brassó, Kovászna és Kolozs megyében, az értékesítés java része azonban Hargita megyében történik. Mikló Péter, az értékesítésért felelős igazgató elmondta, az elmúlt évben termékeik megkapták a hegyvidéki besorolást, ami azt jelenti, hogy az alapanyag, vagyis a tej jobban ellenőrzött, tisztább környezetből származik. Mint mondta, termékeik százszázalékosan tejből, tartósítószer és adalékanyagok nélkül készülnek.
– A minőség számunkra nagyon fontos, de ez egyfajta hátulütő is, hiszen éppen emiatt a termékek garanciája is jóval rövidebb. Ennek ellenére tartani szeretnénk az irány, nem kötünk kompromisszumot, és a jelenlegi vonalat visszük tovább
– jegyezte meg.
Hozzátette, a termékeiket két csoportra osztják, friss termékekre és sajtkészítményekre, értékesítés szempontjából pedig 65 százalékban vannak túlsúlyban a sajtkészítmények. Együttműködnek a kézdivásárhelyi és csíkszépvízi szövetkezetekkel, így van néhány olyan termék is, amelyet egymásnak készítenek, de a Góbé brand alatt is futnak termékeik.
Zajos gépek között indul a folyamat
A beszélgetést követően körbejártuk az üzemet, hogy testközelből is megismerhessük a folyamatokat. Jelenleg 43 személlyel működik a feldolgozó, a termelésben ebből tizenöten dolgoznak. Az üzem épülete nagy, bár az emeleten csak öltözők és mosoda működik. Élelmiszergyártó üzemként fontos a tisztaság és a higiénia, éppen ezért a dolgozók az utcai ruhájukat levetve egyenesen a zuhany alá mennek, majd egy másik öltözőbe, ahol a fehér munkaruhájukat öltik magukra, és így foglalhatják el helyüket a különböző részlegeken. A termelés a földszinten zajlik. Az épület hátsó részéhez érkeznek a tejszállító autók, amelyek tartalmából először mintát vesz a laboráns, hogy ellenőrizze a nyers tej minőségét, megállapítva, hogy az átvehető-e vagy sem. Az eredményt követően megtörténik a nyers tej átvétele, szivattyúk segítségével az autókból hatalmas tartályokba kerül a tej, a lemérését követően pedig lehűtik, mindaddig, amíg fel nem dolgozzák. Ez általában még aznap, illetve egy nappal később történik meg. Az itt dolgozó munkás minden reggel megkapja a listát, hogy a tejből mit kell készíteni, ennek megfelelően összeállítja a rendelkezésre álló tejmennyiséget, vagyis pasztőrözi, lefölözi a megfelelő berendezések segítségével. Az így kapott tejet a különböző részlegekre irányítja. Ez csöveken és vezetékeken át történik. Már a tejátvételt követő első helyiségben rengeteg hatalmas géppel, berendezéssel találkozunk, mint például a pasztörizáló, a fölöző, a homogenizáló vagy a tisztítóberendezés. A vezetékeket, tartályokat, sőt a tejszállító autókat is ennek a gépnek a segítségével tisztítják.
A tej útját követve első állomásunk a friss termék részleg volt, ahol joghurtok, verttej (sana), tejföl készül a rendeléseknek megfelelően. Az előkészített tej ebben a helyiségben hat nagy tartályba érkezik, ezekben oltják be a különféle baktériumkultúrákkal, felmelegítik, keverik, és miután elkészül a kívánt termék, csomagolják, palackozzák, címkézik. A falon lévő kijelzőkön követhetjük, hogy melyik tartályban hány liter alapanyag készül, hány fok hőmérsékleten. Ottjártunkkor 856 liter 12 százalékos zsírtartalmú tejföl készült. Megtudtuk azt is, hogy a készülő termékből mintát vesznek, és amíg a labor nem hagyja jóvá, nem csomagolják. Félautomata gépsor segíti a csomagolást a kisebb nagyobb poharakba, műanyag palackokba, vödrökbe. Ezt követően az érlelőkamrába kerülnek, ahol különböző hőmérsékleten, különböző ideig hagyják érni őket, és miután teljesen kész állapotba kerülnek, átszállítják a raktárba.
Ahol a sajtok születnek
A friss termékek után a sajtrészlegen folytattuk utunkat. Talán ezt vártuk mindketten kollégámmal a legjobban. A sajtnak való tej itt is hatalmas tartályokba érkezik, ahol oltót vagy különböző baktériumkultúrákat adnak hozzá, attól függően, hogy épp milyen sajtot kívánnak előállítani. Miután a savó különválik, azt leeresztik és megmarad az alvadék, amely a sajt alapját képezi. Összepréselik, majd forrázógépbe kerül a massza, amely forró sós vízzel gyúrja össze, ennek köszönhetően nyúlóssá és formázhatóvá válik, így különböző formákba lehet szaggatni. Ehhez azonban szükség van fizikai erőre is. A téglalap formát kell tartani fél kézzel, a kiáramló sajtot pedig dagasztó mozdulatokkal kell a formába helyezni, úgymond maga alá tűrni a masszát, majd a széleket is, akárcsak egy kalácsot. Mivel a massza forró, ezért a kesztyűviselés elengedhetetlen ennél a folyamatnál. A végén, miután megtelt a forma, egy kar segítségével elvágja a gép a masszát, így a sajttal telt forma szabadon felemelhető és áthelyezhető. Egy asztalon pihennek, ahol többször átforgatják, hogy kihűljenek, teljesen a formához alakuljanak. Egy nap után kiveszik a formából, egy éjszakát az úgynevezett szikkasztó helyiségben töltenek, majd csomagolják. Érlelőfóliába kerülnek, ezzel együtt pedig a hűtőbe, ahol érnek heteken, hónapokon át.
A sajtok tömbökben készülnek, eladás előtt azonban kisebb kiszerelésekre darabolják, így kerülnek az üzletek polcaira. A sajtokat eladás előtt csomagolják és címkézik.
A túrókészítés rejtelmeibe is betekintettünk, és ki is próbáltuk. Hatalmas darálóba kerülnek a friss és érett sajtok, valamint a tejföl. A ledarált masszát gép gyúrja össze, sózzák, majd egy hatalmas kolbásztöltőhöz hasonló szerkezetbe kerül, ahonnan zacskókba adagolják. Egy másik részlegen láthattuk, hogyan köpülik a vajat, persze ezt is gép végzi, és egy adag elkészültéhez legalább két órára van szükség. Többször megállítják a gépet, ellenőrzik a termék állagát, vizet adnak hozzá stb., egyszerre 400 kg vajat állítanak elő. Ugyanabban a helyiségben pudingot is készítettek, egyszerre 50 liter tejből, de a vajkrémet, sajtkrémet is ugyanitt állítják elő.
Utunk a raktárban végződött, ahol a megrendeléseket állították össze az ott dolgozók a készleten lévő termékekből.
Az üzemben három labor működik, amelyekben fizikai, kémiai, valamint mikrobiológiai szempontból végeznek ellenőrzéseket a nyers tejtől egészen a késztermékekig. A szabályokat szigorúan veszik, meg kell feleljenek nemcsak a hazai törvényeknek, hanem az európai uniós szabályoknak is.
A tejfeldolgozóban tett látogatást követően elmondhatjuk, hogy az ottani munka nem könnyű, sokszor igencsak nagy fizikai erőkifejtést igényel. Ugyanakkor ismerni kell a gépeket, azok működését, szétszedni és összeszerelni azokat, hiszen minden egyes elvégzett munka után megtisztítják, kimossák őket. A gépek ráadásul hangosak és zajosak, amit szintén meg kell szokni. A padló általában vizes a gépek tisztítása miatt és az üzem termelési részlegein hűvös van, hiszen alacsony hőmérséklet szükséges a tejtermékek előállításához. Mindent összevetve nem egy könnyű feladat tejfeldolgozóban dolgozni, az üzem törekvései azonban, úgy vélem, példaértékűek. A látottak és tapasztaltak után még biztosabb kézzel fogunk nyúlni a polcon lévő termékekhez és erre biztatom az olvasókat is.