Új esélyt kaphatnak a Küküllő menti termőtalajok
A parajdi bányakatasztrófa következtében a Kis-Küküllő mentén a sóval szennyezett, az elszikesedés veszélyének kitett termőtalajt a lignit segítségével rehabilitálnák. Kísérleti jelleggel tíz hektáron próbálják ki a módszert, és ha eredményesnek bizonyul, a programot fokozatosan kiterjesztik.
A köztudatban a lignit leginkább az energiatermelés egyik anyaga: a tőzegből képződött üledékes kőzettel hőerőművek kazánjait táplálják, hogy általa elektromos és hőenergiát állítsanak elő. Azonban a lignit a jövő talajjavító „csodaföldje” is lehet: mezőgazdasági területeken kaphat szerepet, ugyanis javítja a talaj szerkezetét, növeli szervesanyag-tartalmát és segíti a termőképesség helyreállítását.
Hogy kerül a kőszén a Sóvidékre?
Az ötlet nem új, évtizedekkel ezelőtt már bevált gyakorlat volt, de most újra visszatérhet: a parajdi bányakatasztrófa következtében a Kis-Küküllő mentén a sóval szennyezett, az elszikesedés veszélyének kitett termőtalajt a lignit segítségével rehabilitálnák a magyarországi MVM Zrt. segítségével és a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének (SZGE) koordinálásával. Első lépésben tíz hektáron próbálják ki a módszert, és ha beválik, nagyobb léptékben alkalmaznák.
A lignit ilyen felhasználásáról Ragulszky Gábor, a magyarországi MVM Mátra Energia Zrt. vezérigazgatói tanácsadója, mezőgazdasági mérnök, referens, innovációs szakember beszélt lapunknak. Kiemelte: környezetvédelmi megfontolásokból, az európai emissziós szabályozás alapján a jövőben a lignitégetésből származó energiakinyerés nem lesz támogatott. Ezért is jelentős, hogy felhasználásában új irányok jelentek meg, mint például a talajjavítás és a talaj szervesanyag-tartalmának növelése – maga az ötlet nem új, régebben alkalmazták is ezt a gyakorlatot, de most szélesebb körben ismét visszatérhet.
– A lignit szenzációs anyag, mert komplex: többféle célra alkalmas. Nem csodaszer, de képes helyreállítani az egyensúlyt: a parajdi bányakatasztrófát követően megoldás lehet a sóval szennyezett talaj megmentésére
– közölte Ragulszky.
Megköti a talaj sótartalmát
A magyar mezőgazdasági talajok állapota sok helyen romlik, és a lignit felhasználásával ezek szerkezete javítható, értékük növelhető. A lignitbányászatnak hosszú távon is van jövője ebben a formában – magyarországi készleteink 400 évre elegendőek –, és munkahelyeket is biztosít – jelezte a szakember. Kérdésünkre, hogy a parajdi bányakatasztrófát követő sószennyezést illetően hogyan tudnak konkrétan segíteni, azt mondta: úgy, hogy biztosítják az alapanyagot – a lignitet – és a szükséges technológiát a sóval szennyezett területek rekultivációjára.
Magas sókoncentráció mellett a növénytermesztés ugyanis gyakorlatilag lehetetlen. A lignit képes a talajban lévő só egy részét immobilizálni, vagyis a növények számára felvehetetlenné tenni. A só nem tűnik el, de a növénytermesztésre gyakorolt káros hatása csökken.
– Magyarországi méréseink szerint a lignit már 2-3 nap alatt képes a talaj sótartalmának akár 50 százalékát megkötni. Fontos ugyanakkor, hogy a jövőben elkerüljük a sós vízzel történő öntözést, mert az ismét sófelhalmozódáshoz vezet. A lignit szűrőként is alkalmazható, hasonlóan az aktív szénhez, így az öntözővizet is megtisztíthatja
– mutatott rá Ragulszky Gábor.
Nem panaceum, de hasznos
Arról is beszélt: a lignit az egészséges növényfejlődéshez szükséges mikroelemeket és szerves anyagokat tartalmaz, javítja a talaj mikrobiológiai életét, csökkenti a termelési költségeket, és környezetbarát módon teszi hatékonyabbá a tápanyagfelhasználást. Az állattenyésztésben is van szerepe: képes megkötni az ammóniát, kén-dioxidot és nitrogén-oxidokat, így csökkenti a légzőszervi megbetegedések kockázatát és a bűzterhelést. Az ammónia a későbbiekben tápanyagként hasznosulhat a növények számára. A felhasználás módja pedig a céltól függ: lehet talajra szórni, trágyához keverni, vagy szűrőként alkalmazni az öntözővízben. A szemcseméret megválasztása is fontos, mert ez befolyásolja a hatóanyagok felszabadulását és a gázmegkötő képességet.
– Csodaszerek nincsenek, de a természet mindig megalkotja azt, amire valóban szüksége van, míg az ember hajlamos szintetikusan beavatkozni, és ezzel felborítani az egyensúlyt
– fogalmazott az innovációs szakember.
Amikor a kézzelfogható eredmények felől érdeklődtünk, felhívta a figyelmet: a program már elindult, de gyakorlati megvalósítása több lépésből áll. A kitermelés és az őrlés nem jelent problémát, hiszen a mezőgazdaság számára megfelelő frakcióméret rendelkezésre áll. A feladat most az, hogy a lignitet a helyszínre juttassák, és a kijuttatását a mezőgazdasági szakmai szempontoknak megfelelően megszervezzék. Ragulszky szerint ezt a helyi szakemberekkel közösen fogják megoldani.
Kísérlet szélesebb együttműködésre
A parajdi tragédiát követően sok jó szándékú ember és szervezet, így az MWM Mátra Energia Zrt. is segítséget ajánlott, mondta érdeklődésünkre Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének elnöke.
– Ők rendelkeznek megfelelő technológiával és tapasztalattal, a magyarországi vörösiszap-katasztrófa után is sikeresen állítottak helyre termőterületeket, így örömmel fogadtuk a kezdeményezést, amely által elindulhatott egy szakmai partnerség is. Most a sóval szennyezett talajokra koncentrálunk, de valójában szélesebb körű az együttműködés, azon dolgozunk, miként tudunk hosszú távon fenntartható megoldásokat kínálni a gazdáknak a talajminőség megőrzésére és javítására
– részletezte.
Első lépésben Maros megyében tíz hektár zöldségtermesztésre használt területen indítják a kísérletet. Jelenleg még folyik a konkrét parcellák kijelölése, de „a cél, hogy jövő tavasszal már ültetni lehessen rajtuk”. A talajfeljavítási programot az MVM Mátra Energia Zrt., a Sapientia – EMTE, a BIOPOL, valamint erdélyi kutatóintézetek szakértői közösen valósítják meg. Mindez része a Székelyföldi Agrárszolidaritási Programnak, melynek együttműködési dokumentumát az idei Tusványoson írta alá
dr. Nagy István magyar agrárminiszter; Jakab István, a MAGOSZ elnöke, a Magyar Országgyűlés alelnöke; Papp Zsolt György, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke; dr. Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektora; dr. Tonk Márton, a Sapientia – EMTE rektora; Horváth Vivien, a NAK Magyarok Kenyere Közhasznú Kft. ügyvezetője és Becze István, az SZGE elnöke. A szolidaritási program részeként ivóvizet biztosítottak több Maros megyei településnek, valamint vetőmagot is számos gazdának, ősszel pedig újabb vetőmagokat kívánnak eljuttatni a háromszéki árvízkárosult gazdáknak is, de elsősorban Alsósófalva, Felsősófalva, Parajd és Maros megyei érintett települések gazdáira figyelnek, akiket szaktanácsadással, forrásbevonással és technológiai megoldásokkal támogatnak.

