Sóvidéken évszázados múltra tekint vissza a farsangi mulatságok meg­­ünneplése, valamint a far­sang eltemetése. A január 6-i vízkereszt napja és a húsvétot megelőző böjti időszaknak a kezdőnapja, hamvazószerda közötti időszakot nevezzük far­sangnak, elődeink ilyenkor mulatozásokkal, esküvőkkel és családi eseményekkel, bálok­kal, egymás szórakoztatásával, beöltözéssel és tréfálkozással töltötték el a hosszú tél végi estéket. Mára a legtöbb tele­pülésen a farsangolás ki­merül néhány beöltözős ese­­ményben, iskolai és óvo­dai rendezvényben, ám van, ahol még mindig a régi ha­gyományokat követve, a száz évvel ezelőtti szokásokat meg­tartva búcsúznak el a bo­londozásra alkalmat nyújtó farsangtól. Alsósófalván a far­sangtemetés több mint egy évszázados múltra tekint vissza, kisebb-nagyobb meg­sza­kításokkal igyekeztek évről ­évre megszervezni az ese­ményt, az utóbbi negyven év­ben, az 1970-es évek végétől kezdődően pedig rendszeresen elbúcsúztatják a farsangi idő­szakot a településen, mondta el lapunknak Káli Árpád, az alsósófalvi farsangi események egyik főszervezője. 

A farsangtemetés kü­lön­­le­gessége, hogy míg a legtöbb, főleg római katolikus felekezetű településen az időszakot lezáró mulatozások húshagyóked­den zajlanak, addig Alsósófalván mindig hamvazószerdán bú­csúz­nak a farsangtól, ez vél­hetően a protestáns egy­ház megengedőbb jellege miatt alakult így, hiszen a re­formátus településeken a böjti időszak sem túl szigorú. Káli elmondta, az alsósófalvi farsangtemetés egy vegyes generációs esemény, míg a korábbi években volt időszak, amikor csak az asszonyok szervezték meg a mulatozást és vettek részt benne, majd a házas férfiak öltöztek be és járták végig a falut, addig voltak olyan évek is, amikor a fiatal férfiak bonyolították le a hagyományos rituálét. Az elmúlt 30-40 évben a falu teljes lakossága kiveszi a részét az ünneplésből, a gyerekektől a legidősebbekig, minden kor­osztály szerephez jut. A ham­vazószerdai program egy jól megkomponált, évek óta jól működő laza forgatókönyv sze­rint zajlik, az események gerince évről évre ugyanaz, ám minden alkalommal igye­­keznek valami aktuális társadalmi történést is bele­szőni a szokásrendbe, ezzel is frissítve a tradíciókat. Az alaptörténet és az eljátszott jelenetek, alkalmazott szö­vegek apáról fiúra szállnak, a farsangtemetés egyfajta népi színjáték, amit mindenki is­mer, mégsem veszíti el soha a lakosság érdeklődését.

Forgatókönyve szerint – amit minden évben frissítenek, ki­egészí­tenek és aktualizálnak – ham­vazószerdán meghal Ilyés, a falu megbecsült képzeletbeli alakja, aki a farsangot, a mu­latozást, a jókedvet, a fia­talságot szimbolizálja, őt kíséri utolsó útján a gyászoló tömeg, bú­csúznak tőle a képzeletbeli csa­ládtagjai. A „gyászmenet” végigvonul a falu utcáin, megáll egy-egy portánál, utcarésznél, ahol a lakosság várja őket farsangi süteményekkel, itallal. Ezeken az állomásokon újra eljátsszák Ilyés megsiratását, búcsúztatását, majd a vára­kozókkal közösen indulnak tovább. A végállomás a tele­pülés központja, ahová már csatlakozik az egész la­kosság, itt pedig újabb rituális búcsúzkodás után elégetik Ilyés testét, amely a farsangi időszak lezárá­sát, el­temetését szimbolizálja. Ilyés egy szalmabábu, hagyo­mányos, népviselethez ha­sonló ruházatot töltenek meg szalmával a szervezők, a bábu pedig krumpliból és répából formázott falloszt is kap, amely a farsangi idő­szak termékenységét, a há­­zasságkötéseket, a pár­vá­lasztást szim­bolizálja. Káli Árpád szerint mind a bábu külleme, mind az elsiratásakor elmondott rigmusok pikáns tartalmúak, ám semmiképpen nem vulgárisak, kettős je­lentésükkel így az eseményen részt vevő gyermekek előtt is elhangozhatnak. A szervező elmondta, az évtizedek óta fennmaradt sirató mondóká­kat évről évre előadják, a különböző szereplők, az „el­hunyt” felesége, gyermeke, sógora, komája és szomszédjai különböző szövegekkel bú­csúznak tőle, a szereplők között ugyanakkor pap és kántor is fellelhető, akik a „gyászmenetet”, a „gyászoló” tömeget kísérik. A rigmusok hagyományosak, ezek szájról szájra terjedtek, manapság azonban már írott formában is léteznek:

„Meghót már a vén Dobai,
Nem is vót ő már korai. 
Italos és jó ember vót,
Mikor meghót, egyet se szólt”

– ezzel a rigmussal kez­dődik általában a rituális temetés.
Bár az esemény for­gatókönyve adott, Káli Árpád közölte, hogy minden évben számos improvizált jelenet is helyet kap az előadásban, a kötött elemeket kiegészítik aktuális témákkal, a tradicionális mon­dókákat rögtönzött szö­vegekkel, ezek általában a helyszínen fogalmazódnak meg, adott szituációk szülik őket. A falu körbejárása köz­ben manapság már közel tíz állomáson állítják meg a menetelőket, ahol tematikus asztalokkal, finomságokkal, tréfákkal várják az érkezőket, majd a jelenet eljátszása után a várakozókkal együtt vonul tovább a tömeg a következő megállóhoz. Így gyűlik össze a teljes lakosság a rituálé végére a faluközpontba, a bábu megsemmisítésére. Káli Árpád elmondta, az utóbbi évtizedben egy szervezőcsapat alkotja meg a jelenetet, közülük kerülnek ki a legfontosabb szereplők, a pap, a siratóasszonyok és Ilyés rokonai, akik népi, falusi viseletbe öltözve játsszák el a történetet. A szerepek elosztá­sát, a szövegek betanítását évek óta a falu egyik pedagógusa végzi, a korábbi években is a falu tanítójára hárult ez a feladat, és ez ma sincs másképp, jelenleg több éve már, hogy Ráduly Jolán tanítónő rakja össze az előadást. A szereplők gyakran éveken át ugyanazok, van, aki hosszú ideje minden évben megkapja ugyanazt a szerepet, ám az előadásra minden évben előre készülnek, ha szükséges, akár próbákat is szerveznek.

Káli Árpád főszervező elmondta, Alsósófalva már a kezdetektől csat­­­lakozott a Hargita megyei farsangtemetés ünnepségéhez is, így évről évre elviszik elő­adásukat a megyei esemény helyszínére. A megyei ön­kor­mányzat és a Hargita Megyei Kulturális Központ által szer­vezett vándoreseményt idén 34. alkalommal rendezik meg, ebben az év­ben pedig újra visszatér Alsósófalvára, a település har­madszor fogadja a megye farsangtemető tele­püléseit. Emiatt rendhagyóan az idei farsangot nem ham­­vazó­szerdán, hanem az azt megelőző szombaton bú­csúztatják, február 14-én. Amikor Alsósófalva ad otthont a megyei rendezvénynek, olyankor a házigazda település nem ké­szül műsorral, így idén az alsósófalviak nem fogják látni a saját rituáléjukat, ám cserébe megtekinthetik a ti­zenkét ven­dégtelepülés mű­sorát. Az idei nagyszabású ese­­ményen szombat délelőtt 10 órakor kezdődik a gyülekező az alsó­­sófalvi faluközpontban, 11 órá­tól megnyitják az ünnepet, majd következik a farsangot búcsúztató csoportok fel­vo­nulása a faluban, a kijelölt útvonalakon, illetve a kü­lönböző települések mű­so­­rainak bemutatása. Az ese­­­­ményt délután közös tánc­mu­­latság zárja a Kacsó András kultúrotthonban. 
A szervező közölte, bár idén saját műsorral nem készülnek, nagy öröm számukra, hogy újra házigazdaként fogadhatják a megye településeit, ugyanakkor mindig hasznos látni a többi közösség előadását. Alsósófalván ugyan nagy múltja van a far­sangtemetés szokásának, min­dig tudnak újat tanulni, amivel következő évben felfrissíthetik előadásukat. A farsangi ritu­áléknak köszönhetően az év ezen időszakában sokkal jobban összetart a falu, igazi közösséggé kovácsolja a lakókat a felkészülés, a műsor bemutatása, ilyenkor azok is maszkot, álarcot vagy jelmezt vesznek fel, akik nem szerves szereplői az előadásnak. Rögtön a karácsonyi ünnepkör bezárultával az egész falu át­szellemül a farsangi hangulatra, egyfajta zsongás tapasztalható a közösségben a hamvazószer­dai eseményeket megelőző idő­­szakban – fogalmazott a szervező. Hozzátette, manap­ság már nemcsak a falu lakói számára nagy ünnep a farsangtemetés, számos más településről is ellátogatnak az eseményre, annak ellenére is, hogy hagyományo­san mun­kanapon történik. Ugyan­akkor a környékbeli és a székelyudvarhelyi iskolások is gyakran részt vesznek az eseményen. Az idei far­sangbúcsúztatón is nagy ér­deklődésre számítanak a szer­vezők, emiatt napközben nem lehet autóval behajtani majd a településre azért, hogy gördülékenyen tudják meg­szervezni a felvonulásokat és az előadásokat.