– Hogyan ismerték meg egymást az Ineffable együttes tagjaival, miként kerültek kapcsolatba? 

– Mielőtt csatlakoztam az együtteshez, szólózenész voltam. Én magam írtam és állítottam elő a dalaimat, de szükségem volt valakire, aki hangtechnikai szempontból segíteni tud. A Fiverr applikáción keresztül kerültem kapcsolatba Tihamérral [Szereceán Tihamér, az együttes basszusgitárosa – szerk. megj.], aki hangmérnöki munkát is végez. Több projekten is dolgoztunk együtt, aztán megkérdezett, hogy csatlakoznék-e az együtteshez. Igent mondtam, és nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert élvezem a zenéjüket. Egy nagylemezen kezdtünk együtt dolgozni, Shakespeare-szonetteket zenésítettünk meg különböző stílusokban, ami nagyon érdekes feladat volt.

– Erre még szeretnék visszatérni, de most hadd kérdezzem valami másról. Ha jól tudom, nemcsak zenészként tevékenykedik, mi tölti ki a hétköznapjait?

– A végzettségem szerint taníthatok elemi és általános iskolában, és tanítottam is közel húsz éven át. Jelenleg jótékonysági munkát végzek ilyen téren: társas-érzelmi készségeket fejlesztő foglalkozásokat tartok viselkedési problémákkal küzdő gyermekeknek, és képzéseket ugyanebben a témában tanárok számára. Zenészként, magánemberként és tanárként is szószólója vagyok a mentális egészségnek, és a közösségi médiában is próbálom tudatosítani ennek fontosságát.

– És hogyan kapcsolódik mindehhez a zene? 

– A zene a szenvedélyem. Lehet, hogy furán hangzik, de sosem gondoltam volna, hogy valaha képzett tanárként fogok dolgozni, erre a testvérem biztatott. Ami viszont egészen fiatal korom óta foglalkoztat, az a zene. A tanítást is szeretem, a jelenlegi munkámat is, de mindig is igyekeztem helyet adni a zenének az életemben. Kiskoromban apám ismertetett meg velem sok jó zenét, a bakelitlemezeiről hallgattuk például Michael Jackson, Tina Turner, Whitney Houston, Stevie Wonder és még sorolhatnám, hogy hány meg hány zenész dalait. Később megszerettem az R&B zenét, rengeteg CD-t vásároltam. Emellett zeneiskolába jártam, ahol klasszikus zenét tanultam, klarinéten játszottam. Diákként szimfonikus zenekarban is játszottam, majd az iskolai évek után egyre inkább a vokál került előtérbe, több kórushoz is csatlakoztam. Mindez formálta a zenei hátteremet, és az utóbbi tíz-tizenöt évben kezdtem el saját zenét, demókat csinálni. Együttműködtem az olasz Sallok zeneszerzővel, aztán kollaboráltam Georgia Anne Muldrow Grammy-jelölt amerikai énekessel is, ami határozottan az egyik legnagyobb fénypontja az eddigi zenei munkámnak. Ennek eredményeként készült el a Dreams című dal, amely meghallgatható Spotifyon is. Persze a másik fénypont a zenei karrieremben az, hogy az Ineffable tagja lettem.

– Miért ragadta magával a zene már egészen fiatal korától?

– Mindig is zenerajongó voltam, mert a zene segít, hogy biztonságban érezzem magam, boldoggá tesz, felszabadít. A zene a boldogság szigete az életemben.

– Visszatérve az Ineffable együttesre: ismerte a zenekart korábban? 

– Igazából nem, de nagyon élvezem a fúziós zenéjüket, ahogyan keverik az R&B, dzsessz, pop és elektronikus zenék elemeit. Egyáltalán nem egyszerű a zenéjük, és ezt nagyon izgalmasnak találom. Eklektikus hangzásuk magával ragadó, ahogyan kombinálják a különböző stílusokat és műfajokat. Úgy érzem, hogy mindaz, amit én képviselek a zenében, nagyon jól talál az ő zenéjükhöz.

– Mindannyian más-más helyen élnek: hogyan dolgoznak együtt?

– A technológia előnyeit használva: online folyamatosan tartjuk a kapcsolatot egymással, és mind­annyiunknak van egy kis, saját stúdiója, ahol fel tudjuk venni a zenénket, amiből végül összeállnak a dalok. Októberben egyébként volt már egy koncertünk Budapesten, az Akváriumban, ahol a Bagossy Brothers Company előtt léptünk színpadra.

– Említette az előbb, hogy az Ineffable új nagylemeze Shakespeare-szonettekből áll, és ez volt az első közös munkája az együttes tagjaival. Milyen volt ez a munkafolyamat? 

– Az ötlet már létezett, amikor csatlakoztam, de nagyon érdekelt. Shakespeare szonettjeit modern, 21. századi módon akartuk megzenésíteni, különböző stílusokban. Kezdettől fogva különlegesnek tűnt az ötlet, hogy ilyen régi szövegeket zenésítsünk meg a Spotify-generációnak. Az Ineffable zseniális fúziós zenét csinál, jól tudja rétegezni a különböző stílusokat és hangokat – ezt az új album is tükrözi. Összesen tíz szonettet választottunk ki, és a szövegek nyelvezetén nem változtattunk. Egy kislemezt már kiadtunk októberben Shakespearience címmel, amelyen négy dal szerepel. 
A teljes album – The Shakespearience Evolution – viszont tíz dalból áll. Április 3-án adjuk ki ezt az új lemezt, és az azt követő héten romániai turnéra indulunk. 

– A turné egyik állomása, ha jól tudom, Csíkszeredában lesz. Mire számíthatnak az érdeklődők?

– Így van. A közönség olyasmit fog hallani, amit korábban még soha. Az meglehet, hogy hallották már ezeket a szonetteket, de úgy, ahogyan mi előadjuk, biztosan nem. Kortárs zenére számíthatnak, ami egy picit más, a megszokottnál érdekesebb és szerintem csodálatos! Emellett interaktív, szórakoztató koncertet tervezünk, amin mindenki felszabadultnak érezheti magát. Én még soha nem voltam Romániában, és alig várom, hogy ott legyek. Persze közben a srácokkal már a következő albumon dolgozunk, úgyhogy lesz még folytatás.

Az Ineffable együttes tíz évvel ezelőtt alakult. Jelenleg a borszéki származású Szereceán Tihamér (basszusgitár, szintibasszus) és Szereceán Osszián (dobok), valamint Pál Zsigmond (billentyűk) és Semaj Dee (vokál) az együttes tagjai.