Letisztult enteriőr fogad Pap Eszter irodájában: a sötét és világos árnyalatok egyensúlya, a rendezett tér, az asztalon a nyíló virág – minden részlet harmóniát sugall. Eszter nemrég tért haza édesapja, Pap Ferenc társaságában a New York-i és a Dubaji Üzleti Világkiállításról, és már egy következő, magyarországi rendezvényre készült. Még nincs harmincéves, de már most rendkívüli eredmények birtokosa. Életútját tudatosság jellemzi, mert amit csinál, azt teljes erőbedobással, maximalizmussal végzi. Eredményeiben ott van a lankadatlan, kemény munka, az elhivatottság, a kitartás és a biztos családi háttér.

– Kiskora óta versenytáncol, és már egészen fiatalon kiemelkedő eredményeket ért el. Kezdjük a legelején: milyen emlékei vannak arról, amikor először viselt tánccipőt?
– Ötéves voltam, óvodásként ismerkedtem meg a versenytánccal. Már az első alkalommal magával ragadott a légköre, szinte azonnal szenvedéllyé vált. Emlékszem, már akkor határozottan kijelentettem: szeretnék első lenni – a sportban és a tanulásban egyaránt. Ez motivált, hogy folyamatosan fejlődjek, tanuljak. Célokat tűztem magam elé, amiket mindig követtem. Az elért eredmények pedig újabb és újabb kihívások felé vezettek.

– Tehát az első pillanattól szerette a táncot és mindazt, amit képvisel?

– Igen. Mindig szerettem volna mások csodálatát elnyerni, hogy lenyűgözzem a közönséget, hogy olyan élményt adjak át, ami csak a tánc nyelvén fejezhető ki. 

– Mi táplálja a maximalizmusát?

– Két tényező, ami egy: az eredmények elérése, az álmok megvalósítása. Nekem édesapám azt tanította, hogy bármivel foglalkozom, azt a lehető legjobban, a legmagasabb szinten tegyem. Szeretem bebizonyítani, hogy semmi sem lehetetlen, és hogy a legkülönlegesebb dolgokat is képes vagyok megvalósítani. 
– Nagyon sok versenyen szerepelt. Milyen érzés volt a nemzetközi mezőnyben megmérettetni? Mi volt a legnagyobb kihívás? Hát a legemlékezetesebb pillanat?

– Hálás és elégedett vagyok, mivel sikerült elérni a legkiemelkedőbb díjat, a világbajnoki címet. Rengeteg munka van a serlegek és az érmek, az eredmények mögött, ezt szavakkal nehéz kifejezni. Fizikailag és mentálisan is óriási teljesítményt igényelt. Ugyanakkor a tanulásra is mindig figyelmet fordítottam: azt is egyfajta versenyként éltem meg. Motivált, és kerestem, hogy ott is a legjobb lehessek. A tánc rengeteget adott – megtanított küzdeni, kitartónak lenni, fegyelmezni önmagam. Szeretném ugyanakkor kiemelni, mennyire hálás vagyok a családomnak, hogy mindig mellettem állnak, támogatnak. 

– Vegyük sorjában az elhangzott kulcsszavakat. Gyakorlatban mit jelentett a rengeteg munka?

– Hát azt, hogy napi szinten edzettünk. Felkészülési időszakban reggeltől estig, akár 10-12 órán át gyakoroltunk – technikai fejlesztések, komoly fizikai felkészítés zajlott. Ilyenkor gyakran kimaradtam az iskolából, de minden hiányzást bepótoltam. A tanulmányi kötelezettségeimnek maradéktalanul eleget tettem a legmagasabb szinten: minden vizsgán a lehető legjobban sikerült teljesíteni. 

– A fizikai megterhelés mellett hogy sikerült kezelni a mentális nyomást?

– Úgy érzem, van bennem egy belső hajtóerő, energia, ami folyamatosan ösztönöz arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. Nyilván ezt folyamatosan fejlesztenem kell – tudatosan foglalkoztam azzal, hogy fejlődjek. Határozottan a célokra összpontosítok, ugyanakkor az oda vezető út is kiemelkedően fontos a számomra. Szeretem, amit csinálok.

– Ha most visszatekint: van valami, ami kimaradt az életéből emiatt?
– Őszintén mondom: nincs bennem hiányérzet, nem érzem úgy, hogy bármilyen fontosabb dolog kimaradt volna eddig az életemből. Olyan élményekben lehetett részem, amiket csak a tánc által élhettem át. A világbajnoki cím mindmáig a legmeghatározóbb élményem. Semmihez nem fogható tapasztalatot és érzelmi gazdagságot adott.

– Talán azért nem hagy nyugodni, mivel épp beszélgetésünk idején ért véget az érettségi vizsga a megye középiskoláiban, de térjünk még vissza egy percre a tanulás kérdésköréhez. A világbajnokság idején végzős volt, akkor érettségizett. Más okból, de ott voltam az évfolyamuk kicsengetésén, ezért emlékszem: kiváló eredményekkel búcsúzott, és az érettségin is remekül teljesített. Hogy lehetett ezt a sokrétű teljesítményt összehangolni?

– Gyakran utazás közben tanultam: repülőtereken, autóban… Amikor hazaértünk valahonnan, éjszakákon át tanultam, hogy a vizsgákra fel tudjak készülni. Igyekeztem minden időkeretet a leghatékonyabban kihasználni. Egyébként egyik esemény követte a másikat: előbb a világbajnoki címet sikerült megszerezni, ezt követően az osztályelsőnek járó díjat, majd pedig a legmagasabb érettségi eredményt a Gyergyói-medencében. Máig tudok örülni ennek is. Nagyon hiszek abban, hogy ne csodára várjunk – legyünk mi magunk a csoda. Úgy érzem, ha hiszünk magunkban és hajlandóak vagyunk küzdeni, akkor szinte bármi elérhető. 

– Középiskola után a Ba­beș–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, menedzsment szakon tanult, később a Harvard Business School Management & Leadership programját is elvégezte. Miért ezeket a területeket választotta?

– A családi háttér révén mindig közel állt hozzám a vállalkozói világ. Éreztem magamban az érdeklődést az üzleti gondolkodás iránt, és ezen a területen akartam fejlődni. Ezért tudatosan választottam olyan intézményeket, amelyek a legmagasabb szintű képzést kínálják. Az egyetemi évek alatt is arra törekedtem, hogy a lehető legtöbbet hozzam ki a tanulmányaimból, illetve mélyebb rálátást nyerjek a gazdasági, szervezési folyamatokra. Ezek az ismeretek nemcsak szakmai­lag, hanem emberileg is sokat formáltak rajtam. A Harvardon pedig a világ vezető cégeinek működésébe nyerhettem betekintést, megtapasztalhattam, milyen stratégiák mentén dolgoznak, hogyan hozzák meg azokat a döntéseket, amelyek valódi eredményeket hoznak. Ezt a tudást, ezeket a tapasztalatokat teljes mértékben igyekszem most itthon, a vállalkozásunkban kamatoztatni.

– Több ágazatban is jelen van az Industry Transilvan Group. Milyen projekteken dolgoznak jelenleg?

– A tanulmányaim befejeztével kezdtem aktívan részt vállalni a cégünk tevékenységeiben, elsősorban a menedzsment területén. Azóta is folyamatosan képzem magam. Nemrégiben két jelentős üzleti világkiállításon vettünk részt, New Yorkban és Dubajban. Nagy megtiszteltetés volt, hogy képviselhettük hazánkat és bemutathattuk termékeinket. Különösen sok pozitív visszajelzést kaptunk egy új fejlesztésünkre, egy prémium kategóriás, elegáns intelligens bútorra, amely innovatív koncepció mentén született. Ezenkívül fejlesztjük az online értékesítési platformunkat a bútorágazatban, míg a textilszektorban is igyekszünk rendszeresen újdonságokkal előállni. És aktívan foglalkozom újabb projektek kivitelezésével is. 

– Okos bútor? Hogy kell azt elképzelni?

– A világ eljutott arra a technikai-technológiai fejlettségi szintre, hogy ma már ez élet számos területén kihagyhatatlan és elengedhetetlen a „smart”-koncepció és a mesterséges intelligencia használata. Ez a bútordarab beépített vezeték nélküli technológiával és érintőfunkciókkal rendelkezik.

– Mit tanácsolna fiatalként a fiataloknak?

– Öröm számomra, ha példámon keresztül inspirálhatok másokat. Azt tanácsolom a fiataloknak, hogy higgyenek az álmaikban és önmagukban, mert bármi megvalósítható. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni az igazi emberi értékeket. A célok mellett nem szabad szem elől téveszteni, hogy milyen fontos emberségesnek lennünk. Szeretném, ha felismernék azt a mai fiatalok, hogy alázattal, tisztelettel, igazi értékek mentén érdemes élni.