Bár a köztudatban az él, hogy az éghajlatváltozás nálunk inkább Románia déli, délkeleti síkságait – Dobrudzsát és a Bărăgant – sújtja, a szatellites adatok elemzéséből kiderül: a zárt kárpáti medencék, s ezen belül a Csíki-medence a felmelegedés ütemét tekintve még az országos átlagot is meghaladja. Míg országosan kb. 0,9–1,0 Celsius-fokos az emelkedés, a Csíki-medencében a hőmérséklet-növekedés már elérte az 1,2 Celsius-fokot.

Kiszáradó burgonya­földek, eltűnő helyi fajták

Ez a változás közvetlen és súlyos csapást mér a helyi mezőgazdaságra.  

– Lassan a Kárpátokban, a Csíki-medencében a burgonya sem fog megteremni. Évek óta kevesebb és kevesebb burgonyát tudnak a gazdák a piacra juttatni

– mutatott rá előadásában dr. Szép Róbert. Az intézetvezető szakember rávilágított, hogy ez a krízis nem a gondozás hiányából fakad, hanem abból, hogy a növények egyszerűen képtelenek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. A helyzetet tovább rontja a helyi, ellenálló fajták hiánya és a külföldi fajták térnyerése, amelyek nem bírják a helyi klimatológiai stresszt.

Jól mutatja a helyzet súlyosságát az az elhangzott példa, miszerint egy helyi gazda hiába fúrt le 45-50 méter mélyre, még ott sem talált elég vizet a néhány hektáros pityókaföldje öntözéséhez. Az évszakok felborultak, és a kiszámíthatatlan időjárás az agrárium minden ágazatát megviseli.

A 2000-es évek elején a felmelegedés miatt Székelyföldön még úgy tűnt, beválik a kukorica: a korábbi silótakarmány helyett már szemes kukoricát is sikeresen termesztettek, sőt, 2021-ben helyenként rekordmennyiségű, hektáronkénti 14 tonnás termést is betakarítottak. Az utóbbi 3–4 évben azonban a fokozódó aszály miatt a kukorica is kapitulált: tavaly már alig másfél tonna termett egy hektáron.

Tikkasztó folyó: viszi a vizet az Olt

Szép Róbert kifejtette: a mezőgazdaságot sújtó katasztrófa gyökerei a medence vízrendszerének drasztikus átalakításában keresendők. A múlt század 60-as és 70-es éveiben hatalmas mederszabályozásokba és lecsapolásokba kezdtek, hogy új termőföldeket nyerjenek, de ez a beavatkozás végzetesnek bizonyult. 

– Az Olt folyó kanyargós folyásának kétharmadát elveszítettük: a kiegyenesített mederben felgyorsult a víz, emiatt az Olt 1-2 méterrel mélyebbre vájta magát a talajba

– mutatott rá.

Ez a mélyülés most szivacsként szívja el a nedvességet a környező földekről. Az Olt ma már nem táplálja a vidéket, hanem csatornaként csapolja le azt, és ez a hatás még a folyótól öt kilométerre is tisztán érezhető. A kutatók mérései szerint a talajvíz szintje az utóbbi tíz évben rohamosan, átlagosan 32 centimétert süllyedt. Emiatt elapadtak, elapadnak a források, a patakok elveszítették vízhozamuk kétharmadát, és szinte teljesen eltűntek a felszínre törő artézi vizek is. A tudományos modellezések szerint, ha minden így megy tovább, a következő 100 évben a felső talajvízréteg újabb 2–2,5 métert zuhanhat, ami a medence teljes kiszáradását jelentené.

Elzáporoztak a záporok: pityóka helyett szőlő

– A zárt kárpáti medencékre régen kétféle eső volt jellemző: a nagy, regionális frontok és a helyi záporok. Sajnos a felmelegedéssel a helyi esőket szinte teljesen elveszítettük, a mennyiségük legalább 70 százalékkal csökkent

– magyarázta Szép Róbert. Hozzátette: az időjárás teljesen kiszámíthatatlan lett, a hosszú aszályokat hirtelen lezúduló, hatalmas májusi özönvizek követik, amiket a kiszáradt talaj már képtelen beszívni.

A klímamutatók mind a rendszer összeomlását jelzik. Egyedül a szőlőtermesztésre alkalmas területek tolódnak északra. Ez azt vetíti előre, hogy a jövőben a székely gazdáknak kényszerűségből be kell vezetniük a szőlőt vagy a napraforgót, mivel a pityóka és a lucfenyvesek élettere drasztikusan beszűkül.

Savanyú helyett lúgos esők

A kutatóintézet vizsgálatai egy másik rendellenességre is fényt derítettek, ami közvetlenül sújtja a mezőgazdaságot és az erdőket. A tőzeges talajok kiszáradása miatt a földben lévő anyagok bomlásnak indultak, ebből pedig óriási mennyiségű ammóniagáz szabadul fel és jut a levegőbe.

A légkörben zajló kémiai reakciók miatt ez a gáz – a köztudatban élő „savas esőkkel” ellentétben – radikális ellúgosodást indított el a Csíki-medence csapadékában. Ez a hirtelen változás valósággal sokkolja a helyi természetet: az itt élő őshonos, alapvetően savanyú közeget igénylő növények és erdők képtelenek elviselni ezt a lúgos mosást. Ez a folyamat teljesen felborítja a természet egyensúlyát, és utat nyit az agresszív, idegen gyomnövények térnyerésének.

Inverzió és szmogcsapda

A medence kiszáradása a levegő minőségére és az emberi egészségre is közvetlen csapást mér. Mivel kevesebb a vízgőz a levegőben, a légkör sokkal mozdulatlanabbá vált. Ez a zárt Csíki-medencében egy rendkívül veszélyes jelenséget, a hőmérsékleti inverziót erősíti fel.

Inverzió idején minden megfordul: a megszokottal ellentétben a hőmérséklet felfelé haladva nem csökken, hanem nő. A talaj közelében megreked a sűrű, hideg levegő, miközben felül melegebb légtömegek helyezkednek el. Ez a rétegződés egy áttörhetetlen fedélként zárja le a medencét: a levegő szinte teljesen mozdulatlanná válik, megszűnik a szél és a légcsere.

Ebben a zárt csapdában a fűtésből, a közlekedésből és az iparból származó szennyező anyagok – mint a kén-dioxid vagy a szállópor – nem tudnak eloszlani, így felhalmozódnak, és mérgező szmogot képeznek a települések felett.

Ráadásul emiatt a mozdulatlanság miatt a Csíki-medencében télen is szokatlanul magas a földközeli ózon szintje, mert a napsugarak fogságba esnek ezekben a zárt rétegekben. Bár a magasban az ózon pajzsként véd minket, itt lent a földön egy rendkívül maró gáz közvetlenül roncsolja a növények leveleit, ami miatt a kalászos gabonáknál már most is mérhető terméskiesést okoz. Az emberekben pedig súlyos légúti irritációt, asztmát és tüdőproblémákat idéz elő.

A szállópor-részecskék ráadásul mikroszkopikus szivacsként viselkednek: magukhoz láncolják a levegőben lévő toxinokat, baktériumokat és vírusokat. Amikor a tartós téli napokon a lakosság ezt belélegzi, a csíkszeredai kórház húszéves adatbázisa alapján bizonyíthatóan megugrik a légzőszervi és szív-ér rendszeri megbetegedések száma, különösen a gyermekek és az idősek körében – mutatott rá a kutató.

Megoldás talán lenne, de biztosan nem egyszerű

A medence vízháztartásának helyreállítására és a víz megtartására nincs egyszerű recept. A régi folyókanyarulatokat a beépítettség miatt már nem lehet visszaállítani, mesterséges elárasztások esetén pedig az érintett lakók joggal háborognának a vízzel megtelő pincéik miatt. 

Dr. Szép Róbert szerint a megoldást a tavaszi és őszi árhullámok tudatos megfogása és gyűjtőtavak építése jelentené, amiből öntözni lehetne a földeket – ám a hóhiány miatt ma már a tavaszi áradások is elmaradoznak.