Míg a kommunista diktatúra idején szinte „tömegesen” jelentkeztek a fiúk a római katolikus teológiai képzésre, napjainkban egyre kevesebben. A 70-es, 80-as években évente átlagosan 12–18 kispapot szenteltek szerpappá, az utóbbi fél évtizedben átlagosan csak négyet: 2020-ban hármat, 2021-ben négyet, 2022-ben nyolcat, 2023-ban kettőt és 2024-ben ötöt. Összesen huszonketten részesültek a papság szentségében, és kiemelkedő adat, hogy ebből 18-an Hargita megyeiek, egy pedig gyimesbükki származású. 

„Nem mesterség, hanem Isten ajándéka”

Mi lehet az oka, hogy évről évre kevesebben jelentkeznek teológiai képzésére, hogyan látják a helyzetet a történelmi egyházak vezetői, és hosszú távon milyen hatásai lesznek a pap- és lelkészhiánynak? Minderről elsőként dr. Kovács Gergelyt, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érsekét kérdeztük. 

– A legelső szempont, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a papi hivatás nem foglalkozás, nem mesterség, hanem Isten ajándéka, amelyet egy személy kap, hogy különleges módon szolgálja Istent és az embereket. A papi hivatás Isten hívására adott válasz. Továbbá a papi élet egész életre szóló végleges elköteleződést, áldozatvállalást jelent, Isten és az embertársak önzetlen szolgálatát. Egy olyan társadalomban, amely az önmegvalósításra, az élet múló földi örömeinek élvezésére, a fogyasztásra biztat, ahol a kevés befektetéssel minél nagyobb és gyorsabb haszon elérése a jelszó, ott egyre inkább háttérbe szorulnak az értékek, egyre kevésbé vonzó az elköteleződés. Ez nemcsak a papi hivatásra érvényes, hanem az élet minden más területére is. A számos más tényező között van például az is, hogy egyre kevesebb a gyermek

– mondta a főpásztor. 
A Gyulafehérvári Főegyházmegyéhez jelenleg 328 pap és 4 püspök tartozik. Ebből a főegyházmegyében szolgál 254 (plébános, káplán, egyetemi lelkész, iskolalelkész, tanár és más beosztásban), más egyházmegyében 15. A főegyházmegye területén továbbá 34 szerzetes atya is szolgál. A 254 pap közül kilencvenen már betöltötték 65. életévüket.

– Istennek legyen hála, a nyugdíjkort elért atyák közül többen örömmel és szeretettel folytatják a szolgálatot, ahogy erejük és egészségük engedi. Megjegyzem, hogy Egyházunk jogrendszere értelmében a pap 75. életévének betöltésével mehet nyugdíjba. Ha az állam törvényeit veszem figyelembe, akkor jelenleg 90 olyan papunk van, aki betöltötte a 65 évet. Ebből 43 atya alkalmazásban van és szolgál

– jegyezte meg dr. Kovács Gergely érsek, akit arról is kérdeztünk, mindezek tekintetében hogyan látja, tíz-húsz év múlva hogyan tudják végezni a hívek szolgálatát?

Elöregedő papság, kevés új hivatás

A főegyházmegyében 262 plébánia van és 466 leányközség (filia). A 262 plébániából jelenleg 215 betöltött, 47-et pedig jelenleg oldallagosan látnak el.

– A nyugdíjas és nyugdíjkorhatárhoz közeledő papok létszáma lényegesen magasabb, mint a papságra készülő fiataljainké. Jelenleg a főegyházmegyének hét évfolyamon 26 kispapja van, vagyis menthetetlenül növekszik azon plébániáink száma, ahová a nyugdíjba vonuló vagy betegség és elhalálozás következtében kieső pap helyére már nem tudok helyben lakó plébánost kinevezni, hanem egy közeli plébániáról kell oldallagosan gondoskodni az egyházközségről

– tájékoztatott az érsek. Megjegyezte: nemcsak az egyházmegye papjainak, hanem a híveinek létszáma is csökken, és egyre több olyan kis egyházközség van, amely képtelen egy papot eltartani, kántort vagy sekrestyést már évek óta nem is tud alkalmazni.

– Érseki kinevezésem után szinte azonnal létrehoztam egy bizottságot, amelynek épp az a feladata, hogy – a főesperesek bevonásával – segítsen egy rövid, közép- és hosszú távú terv kidolgozásában e kihívás lehetőleg minél előbb és jól átgondolt megválaszolására

– nyilatkozta dr. Kovács Gergely érsek.

B-terv a teológiai képzés

Kérdéseinkkel megkerestük Kató Bélát, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökét is. Hivatalos válaszokat írásban kaptunk Gáll Sándor közigazgatási előadótanácsostól. A teológián tanuló ifjak egyre csökkenő számával kapcsolatban a következő okokat említette: egyre kevesebb a fiatal – ez demográfiai kérdés –, ugyanabban az arányban csökken a református fiatalok száma, amilyen arányban a magyar fiatalok, diákok száma is csökken erdélyi viszonylatban; egyre több a jó karriert és stabil megélhetést biztosító továbbtanulási lehetőség; egyre kevesebb a kialakult hivatástudattal, komoly elhívással rendelkező fiatal, az ifjak későbben köteleződnek el, az érettségi utáni korosztályt képviselők nem találják a saját útjukat a világban. 

– A teológia az oktatási formáját tekintve nem vonzó felsőoktatási intézmény. Amíg egy informatika vagy más, jelenleg „menőnek” számító egyetemet alap- és mesteri képzéssel együtt akár 5 év alatt is el lehet végezni, addig a teológia 4 + 2 éves, amire még rájön egy segédlelkészi év. Több fiatal éppen emiatt a teológiai felvételit csak B-tervként fogalmazza meg

– tette hozzá a közigazgatási előadótanácsos.
Az egyházkerületi nyilvántartás szerint az anyaegyházközségek száma 507, a leányegyházak száma 87, míg a szórványoké 553. Gáll Sándor szerint a számadatok arra mutatnak, hogy az egyházközségek szerkezete évről évre folyamatos átalakuláson megy át, és az egyházközségek társulnak a lelkipásztori állások fenntarthatóságának megőrzéséért, a leányegyházközségek pedig szórvánnyá válnak és a szórványok lélekszám nélkül maradnak, illetve visszaköltözéssel rövidebb-hosszabb időre ismét felélednek. Az egyházkerületben 144 minősített egyházközséget és 38 missziói egyházközséget is számon tartanak.

– Jelenleg 529 lelkipásztor, 1 püspök, 2 előadótanácsos és 15 esperes szolgál az egyházkerületben. A Református Egyházban a nyugdíjkorhatár megegyezik az állami korhatárral: férfiaknál 65 év, a nőknél 62 év, azzal a lehetőséggel, hogy ha a lelkipásztor vállalja és az egyházközség kéri, akkor 70 éves korig szolgálatban maradhat. Jelenleg egy lelkipásztor végez hivatalosan szolgálatot 70 év fölött, 17 lelkipásztor szolgál hosszabbítással, és a következő öt évben 35 lelkipásztor éri el a 65 éves kort, akik közül nagy valószínűséggel legalább 15–20 kérni fogja a tovább szolgálási lehetőséget

– részletezte Gáll Szabolcs.

Tíz év múlva lehet lelkészhiány

A számok tükrében megállapítható, hogy jelenleg nincs lelkészhiány az Erdélyi Református Egyházkerületben, és a következő 5–10 évben az évente végzős 10–12 segédlelkész pótolni tudja a szükségletet. A számítások szerint gondok a 2034-es évvel kezdődően lehetnek, akkor szinte egyszerre éri el a jelenlegi nyugdíjkorhatárt az 1994–1996 között végzett három jelentős számú évfolyam. 2033-tól kezdődően közel 200 lelkipásztori állás betöltésére kell felkészülnie az egyháznak.

– Két tényező megváltoztathatja a helyzetet. Az egyik a nyugdíjkorhatár kitolása 70 éves korra, így az egyszerre betöltendő helyek száma 170 alá csökkenne. A másik tényező a gyülekezetek lélekszámának rohamos apadása. Bár az emberi számítások sokszor változtak már előre nem látott események miatt, de matematikailag 10 év múlva a csökkenési statisztikák szerint közel 100 most önálló egyházközség juthat arra a szintre, hogy nem tud egyedül lelkipásztori állást fenntartani. Az egyházközségek saját elhatározásból társulhatnak, akár két-három-négy egyházközség is, és csak egy lelkipásztori állásra lesz szükség

– vázolta a helyzetet Gáll Szabolcs. Hozzátette: a jelenleg elfogadott beiskolázási stratégia szerint 12 fiú és 3 lány helyet hirdetnek meg a teológiai képzésre, és 5-6 évig még rendben van, ha 10–12 ifjú végzi el a képzést. 2028-tól lesz szükséges a beiskolázási szám emelésére annak érdekében, hogy 2034-től ne legyen fennakadás a lelkészi szolgálat végzésében. Ekkor, figyelembe véve a pályaelhagyást, a más egyházkerületbe való átigazolást, vagy éppen a hirtelen elhalálozásokat is, 16 fiú és 4 lány felvétele válik majd szükségessé.

– Addig egyfelől az ifjak számára vonzóvá kell tenni a teológiai képzést, és ennek az átalakulásnak a kezdeti lépéseit a Teológia már megtette. Jobban kell népszerűsíteni a lelkészképzést a fiatalok körében és nem utolsósorban kérnünk kell a Mindenség Urát, hogy Ő hívjon el szolgálattevőket az Ő munkájába! Látva azoknak a fiataloknak a lelkesedését és elhivatottságát, akik, bár kisebb létszámban, de felvételt nyernek a képzési rendszerünkbe és elvégezve a felkészülési folyamatot, szolgálatba állnak, jó reménységünk van arra nézve, hogy mindig lesz megfelelő számú szolgálattevő Anyaszentegyházunkban

– összegzett Gáll Szabolcs.

Minimális a létszámcsökkenés 

A Magyar Unitárius Egyházban nem tapasztalható krónikus lelkészhiány – közölte érdeklődésünkre Kovács István püspök. Mint mondta: minimális létszámcsökkenés észrevehető a teológiai képzésben, ám ha folyamatában nézik, jól látható, hogy a kommunista diktatúra idején sokkal rosszabb volt a helyzet, ugyanis akkoriban egy-egy évfolyamon 1-2 teológus hallgató tanult. Ennek oka a maximalizált létszámkeretet alkalmazó törvény volt. 

– A rendszerváltás után robbanásszerű létszámnövekedés volt. Akkoriban egy évfolyamon tízen felüli volt a teológushallgatók száma. Ez tartott egy ideig, majd beállt egy egyensúly a szükségletek és a jelentkezések vonatkozásában. Hogyha így nézzük a számokat, nyilván hogy van csökkenés és van hiány, de nem mondhatnám, hogy annyira vészes, hogy vészharangokat kellene kongatni, és úgy érzem, hogy van is lehetőség javítani a toborzáson és elérni azt, hogy többen válasszák a lelkészi hivatást

– mondta a püspök. Megjegyezte: képzésüket, a lelkészi hivatást a középiskolások körében főként nyílt napokon népszerűsítik.

Ha nincs lelkész, nincs közösség

2012-ben egyesült az erdélyi unitárius magyar egyház a magyarországi egyházkerülettel, így összesen 124 az anyaegyházközségek, 44 leányegyházközségek és 34 a szórványok száma.

– Szórványként tartunk számon akár két-három családot egy nem unitárius vidéken, vagy ott, ahol nincsen templom és gyülekezet. Két szórványközpontunk van, ahol lelkészi szolgálat is működik. A 124 anyaegyházközséghez képest van 133 lelkészünk. Ebbe beleszámoljuk a teológiai tanárokat is, akik lelkészi oklevéllel is rendelkeznek. És idetartoznak a sajátos lelkészi megbízatással rendelkező kórházi lelkészek, az ifjúsági lelkész, a lelkész-tanár, úgyhogy látszólag rendben vagyunk, de van hiány, mert van körülbelül hét egyházközség, ahol fontos lenne, hogy lelkész legyen, és jelenleg nincs

– részletezte a főpásztor. Elmondta: a lelkész nélküli gyülekezetek zsugorodnak, ezért a jövőben megpróbálnak egyes leányközségeket anyaegyházközséggé minősíteni. Hangsúlyozta: meggyőződésük, hogy egy közösség addig él, amíg a lelkész tevékenykedik. 

– Még a kis gyülekezetekben, az akár csak 150 lelket számláló közösségekben is vannak lelkészek, mert fontosnak tartjuk a közösségszervező tevékenységüket is. Hála Istennek, a lelkészhiányt illetően mi nem vagyunk épp akkora nagy gondban, mint egyes testvérfelekezetek. Talán ez azzal is magyarázható, hogy kisebb a közösségünk, de az általános demográfiai trendek ránk is éppúgy érvényesek, mint más felekezetekre

– tette hozzá Kovács István. Megjegyezte: a nyugdíj előtt álló lelkészek száma hat, az utánpótlásuk biztosított. Mint mondta, 2030 után számítanak nagyobb lelkészhiányra.

Fiatal lelkészi kar

A protestáns egyházak fiataljai közös képzésben vesznek részt a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, ahol jelenleg hét teológiai hallgatójuk van, négyen Budapesten tanulnak, egy egyetemista Erasmus tanulmányi ösztöndíjjal Németországban folytatja tanulmányait – közölte érdeklődésünkre az evangélikus-lutheránus egyház részéről Fehér Attila egyházkerületi főtanácsos, esperes. 

– Nem látom azt, hogy néhány év múlva különösebb problémát jelentene a lelkészhiány. A mi egyházunkban jelenleg 46 lelkész szolgál és 43 gyülekezetünk van, és amire büszkék vagyunk, hogy viszonylag fiatal a lelkészi karunk, az átlagéletkor 47 év

– mondta Fehér Attila. Tőle tudjuk azt is, hogy jelenleg csupán három nyugdíjas lelkész végez szolgálatot.