Apiacon tapasztalható irányárak szerint élő­súlyban a napos vagy hetes borjak ára egyedenként 800 és 1200 lej között alakul. A már fejlettebb, 100 kilogramm körüliek pedig az 1800–2300 lejt is elérik egyedenként, faj­tától és kondíciótól függően.

A vágómarhák közül a 350 kg körüli pirostarkákért kilogrammonként 14–16 lejt fizetnek, míg a húshasznosítású fajták kilogrammonként 16–18 lej közötti áron kel el. A pré­miumkategóriába sorolt kék belga fajta ára pedig 10 szá­zalékkal magasabb, mint a hagyományos pirostarkáké, kö­­szönhetően kiemelkedő hús­kihozatalának.

A nagy súlyú, 24 hónap alatti bikák ára jelenleg 12–14 lej/kg között mozog, ezek az állatok megfelelő hizlalással akár a 800 kilogrammos súlyt is elérhetik. A selejtmarhákért, vagyis az idősebb, már nem termelő tehenekért és gyengébb minő­ségű állatokért pedig 9–12 lejt fizetnek kilónként.
A magas árak mögött egyrészt a különféle jár­ványügyi korlátozások kö­vet­­keztében visszaesett nem­zetközi állatmozgás, más­részt az európai piacokon is ér­zékelhető, vágóállatokból ki­alakult hiány áll, mindez együttesen felfelé hajtja az árakat – összegezte az okokat Gál Attila. A szakember sze­rint a legtöbb hízott állat továbbhizlalás céljából ke­rül ki külföldre, főként nyu­gat-európai országokba. Ugyan­akkor megfigyelhető egy egyre erősebb kereslet a nagy súlyú, vágásra kész bikák iránt is. 

Számos gazda számára von­zó lehetőséget jelent a hús­marhatartás, hiszen ez az állattartási forma kevesebb gépesítést és emberi munkát igé­nyel, mint például a tej­hasznú tehenészetek működ­tetése. Így kevesebb ráfordítás mellett is biztosítható a nye­reség.

Hargita megye szarvas­marha-állománya közel száz­ezer egyedet számlál. Ezzel az or­szágban második he­lyen állunk Suceava megye mögött. Az ágazat jellemzően a tejtermelés felé fordul: az állomány körülbelül 80 szá­zaléka tejelő tehén, a fenn­maradó körülbelül 20 százalék húsmarha. A megyei húsmarhatartás főként olyan fajtákra épül, mint a limousin, az angus vagy a pirostarka, ami vegyes hasznosítású.