Évről évre nőnek a tölgyfaligetek, amelyek a csíkszeredai Kósa István ökológus által létrehozott Transylmagica vállalkozáshoz és a marosvásárhelyi Pando Egyesülethez kötődnek. Négy évvel ezelőtt láttak hozzá a csíki tölgyesek visszatelepítésének, lapunk pedig évek óta beszámol faültetési akcióikról. Az idei, tavaszi ültetések előtt Kósa István ökológussal beszélgettünk, a faültetést szolgáltatásként árusító Transylmagica vállalkozás vezetőjével. Mint az ökológus mondta, ezt a szolgáltatást többnyire hazai vagy multinacionális cégek veszik igénybe: a cégek munkatársaiknak ajándékként fákat ültettetnek Transylmagica által. A megajándékozottak tulajdonképpen semmit sem kapnak kézbe, csak a faültetés tényét, illetve az erről szóló beszámolókat, fotókat, videó­kat, információt. Emellett ajándéktárgyakat is forgalmaznak, ezek eladásával is finanszírozzák a tölgyfacsemeték elültetését.

Erdély-szerte tevékenykednek

A Transylmagicának több projektje is van, a finanszírozók pedig kiválaszthatják, hogy melyiket szeretnék támogatni. Az egyik ilyen projektjük a csíki tölgyesek visszatelepítése, a Nagy-Hagymás-hegységben pedig a széldöntések után vegyes lomb- és tűlevelű erdőket telepítenek vissza.
Egy másik projektjük helyszíne Csíkszentirály, ahol egy kis, ritkán használt homokgödör falát egy csapatnyi gyurgyalag (Marops apiester) költőhelyként használja. Kósa István munkatársaival tavaly egy zöld falat ültetett, amellyel elválasztották a gyurgyalagok költőtelepét a zavaró emberi tevékenységtől. Ezenkívül Brassó megyében fás legelőket restaurálnak, illetve a Retyezát-hegység lábánál ültetnek fákat.
Mint arról lapunk korábban beszámolt, a Transyl­magica vállalkozás gyakran együttműködik a marosvásárhelyi Pando Egyesülettel, együtt szerveznek faültetési akciókat. Céljuk az ökológiai rehabilitáció, biodiverzitás növelése, valamint környezetvédelmi oktatás.

Így állnak a csíki tölgyesek

Az elmúlt években Csík­szent­do­mo­kos, Csík­bánkfalva és Csík­szentkirály mellé telepítettek tölgyeseket, idén a Csomád lábánál fognak ültetni. Az ökológus szerint a tölgyekre jellemző, hogy az ültetés utáni első években lassan nőnek, mintegy négy év után kezdenek látványosan fejlődni, így a legkorábban, 2020-ban ültetett területen most kezd jól látszani a munkájuk eredménye. Négy évvel ezelőtt a Pando Egyesülettel Csíkszentdomokos mellett kezdtek ültetni, többször is visszatértek erre a területre: 2020 áprilisában, 2021. április-novemberben és 2022 áprilisában összesen öthektárnyi területet ültettek be kocsányos- (Quercus robur) és kocsánytalan tölggyel (Quercus petraea), illetve más lombhullató fákkal. Ezekről az ültetésekről lapunk beszámolt, de azóta a szárazság miatt több ezer csemete kipusztult, ezért idén még kétezer fát fognak ültetni a csíkszentdomokosi területre.
2022-ben Csíkbánkfalva közelében ültettek egy kis tölgyligetet, a bánkfalvi közbirtokosság régi, félhektáros csemetekertjében, és mint az ökológus mondta, még kicsik, de szépen fejlődnek az elültetett csemeték. 
Tavaly Csík­szent­ki­rá­lyon, a környék egyetlen gyurgyalag-költőtelepe mellé ültettek bokrokat és fákat, hogy zöld fallal válasszák el a madarak költőhelyét a közelben nyüzsgő emberektől, gépektől, de az elültetett fák és bokrok közül sok kipusztult, ezért idén még ezer csemetét fognak ide ültetni.
Idén új területen, a Csomád lábánál, kéthektárnyi területen folytatják az akció­jukat, tizenkétezer tölgyfacsemetét és más kísérőfajokat fognak elülteni. Hasonlóan a csíkszentdomokosi ligethez, itt is felhagyott kaszálókról van szó. Felkeresték a kis parcellák tulajdonosait, akik beleegyeztek a faültetésbe, bérleti szerződést kötöttek velük, és a nehezebb terepen ültetőmunkásokkal már el is kezdték a munkát. Kósa István szerint a nyilvános ültetéseket áprilisban fogják kezdeni, és a korábbi ültetésekhez képest nagyobb hangsúlyt fektetnek majd az ismeretterjesztésre.

Miért éppen tölgyet?

Azt, hogy a lucfenyőerdő erdészeti „műtermék”, a 2022-es csíkbánkfalvi ültetésen is elmondták, ahol Demeter László biológus és Botár István régész is beszélt az egykori csíki tölgyesekről. A régész elmondta, hogy dendrokronológiai vizsgálatok, régészeti leletek, írott források, térképek bizonyítják, hogy a 16., 17. és 18. században más volt a környezet Csíkban: a falvak határában bükkös, nyíres és csereerdők voltak. Mint közölte, ezt a helyiek 
által ma is használt dűlőnevek is bizonyítják, és az irtás, égetés kifejezéseket tartalmazó nevek arra is utalnak, hogyan pusztultak el ezek az erdők. Ugyanakkor az éghajlati változás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy eltűnjenek a lombhullató erdők, ugyanis a 16. és 17. századtól csökkent a hőmérséklet a Csíki-medencében.

Eredményes munka

Mint Kósa István mondta, nem az a céljuk, hogy ők maguk ültessék be a Csíki-medencét tölgyfaligetekkel, hanem az, hogy példát mutassanak a közbirtokosságoknak, akik az igazán nagy területeket kezelik. Úgy tűnik, a jó példa ragadós: az ökológus a csík­szent­do­mo­ko­si közbirtokosságot említette, amely erdős területein már lombhullató fajokat is ültet a lucfenyő mellé, illetve a Vacsárcsi közbirtokosságát, amely nemrég hasonlóan járt el a Kőd-erdei ültetésen. Az ökológus reményei szerint egyre többen fogják tudatosítani, hogy a kevert fajú erdőkben nagyobb a biodiverzitás, rezisztensebbek kártevők invázióival és az időjárás viszontagságaival szemben, illetve hosszú távon a gazdasági haszna is nagyobb, mint a lucfenyőerdőé. A tölgyesek visszatelepítését pedig azért tartják fontosnak, mert a tölgyek a globális klímaváltozás itt várható hatásait – gyakoribb aszályos időszakok, enyhébb, szárazabb telek – jól eltűrő fák.

– A tölgyesek a leg­faj­gaz­da­gabb európai erdők, és a tölgyek hosszú életű fák, évszázadokon át tárolják a légkörből megkötött szenet, így a maguk részéről hozzájárulnak az üvegházhatás fokozódásának lassításához. Éppen most van itt az ideje tölgyeket ültetni

– mondta végül Kósa István ökológus.