– Miért gondolja úgy, hogy a 800 éves kiváltságlevél most is jó példa lehet a kisebbségek helyzetére? 

– Az Andreanum az 1224-ben II. András által kiadott és az erdélyi szászok számára biztosított önrendelkezés okirata. Számunkra az Andreanum 800 megjelentetésének kiindulópontja a mai helyzet volt, amelyben jól látható, hogy hiába vagyunk közel 20 éve – beleértve Romániát is – az Európai Unió teljes jogú tagjai, bármikor, amikor a nemzeti közösségeinket megillető autonómiáról beszélünk, mindenki összerándul, és vagy azt mondják, hogy ez magyar kérdés, vagy pedig szívesen tekintik úgy, mint nemzetbiztonsági kockázatot. 
Éppen ezért mi a kiadvány szerkesztésével a történelmi tények bemutatásán túl azt is szerettük volna megmutatni, hogy a magyar uralkodók, amikor akár ellenfeleiket legyőzték, vagy akár befogadók voltak, akkor azokat a nemzeteket, akiket legyőztek, befogadták, illetve társnemzetté fogadták. Ez ma nem jellemző a határon kívül élő nemzeti közösségeink esetében, tehát nem nyerték el sem Romániá­ban, sem Ukrajnában, sem Szlovákiában azt a státuszt, ami a nemzeti kisebbségeket általában megilleti. Éppen ezért az volt a célunk, hogy ezzel a példaértékkel megerősítsük az önigazgatás, önkormányzás iránti törekvéseket. Európában, amely a nemzetek, a szuverén országok Európája, ahol a patriotizmus jelentős hívószó, fontos megerősítenünk a nemzetet. A kiadványt több nyelven is megjelentetjük, hiszen szeretnénk tájékoztatni más nemzeteket is azokról a jó példákról, amelyeket nyolc évszázad alatt fel tudtunk sorakoztatni. Figyelemre méltó, hogy 1224-től a kiegyezésig folyamatosan jellemző volt, hogy nemcsak az erdélyi szászoknak, hanem a kunoknak, jászoknak, tehát más nációknak is adott volt az önrendelkezés lehetősége.

– Hogyan látja, a következő európai parlamenti ciklusban mennyire sikerül a kisebbségek ügyét napirenden tartani vagy érdemi eredményeket elérni?

– Szükséges, hogy Európa – és itt nyilván a brüsszeli adminisztrációt értem – a kisebbségi kérdést súlyának megfelelően és a helyén kezelje. Az nincs rendben, hogy ezt a kérdést úgy söprik le az asztalról, mint tették azt például a Minority SafePack-kel. Amíg az Európai Unió nem vállalja fel a kisebbségek ügyét, addig az stabilitási tényezőként és parázsként a felszín alatt lesz. Tehát nagyon jó lenne, ha ebben az ügyben az európai döntéshozó intézményekben legalább szemléletváltást tudnánk elérni. Egyébként a politikai közhangulatban érzékelhető, hogy a kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy, és szükséges meghatározni olyan kereteket, amelyeket minden európai országnak be kell tartania. Úgy látom, ha van politikai akarat az Európai Unióban, akkor minden adott ahhoz, hogy az említett kereteket meg lehessen teremteni. Hozzáteszem, mi nemcsak kritikákat fogalmazunk meg, hanem konkrét javaslataink is vannak. Most az EU-s elnökségünk jó lehetőség arra, hogy napirenden tartsuk ezt az ügyet. Nálunk ez a téma nem kampány vagy nem egy fél év kérdése, hanem folyamatos politikai igény.