A Homoródszentpál és Homoródszentpéter határában fellelhető érdekes helyszínről A székelyföld leírásában így mesél Orbán Balázs: „Ezen megközelíthetetlen mocsárok fejénél a Kornis halas-tavak nádfogta medrei, libiczok és gémek kedvenc költőhelyei terülnek el az egész kedvéért, hogy vészes ingoványok védik az ember irtó dögöket. e térnek bus magányát ijesztő zajjal töltvén be, ott sétál méltósággal a nagy kalános gém, a békafaló városfalvi ketske (gólya), a hápogó vadréce, sa sivítóvizi szalonkák ezrei, melyek zajos fülsértő hangversennyel töltik be ezen vészes mocsárok légkörét, sőt gyakran pelikánok, darvak, s más ritka válfajú vándormadarak is csapnak le ezen biztos, ember előtt. 

Indul az élet

Más feljegyzésekből is tudni, hogy már évszázadokkal ezelőtt is gazdag madárvilágnak adott otthont ez a terület. Ma már közel sem olyan vad és elzárt, inkább kultúrtáj, mint áthatolhatatlan mocsárvilág, a dimbes-dombos, szelíd homoródmenti táj háttere előtt halastavak füzére fogad mezőgazdasági területeken, juhnyáj, tehéncsorda környezetében. A Visit Harghita is jegyzi a szentpáli horgászparadicsomot, ám a sport- és élményhorgászatra alkalmas horgásztavak kivételével turisztikai szempontból nem egy kiépített területre gondoljunk. A sűrű nádasokkal szegélyezett tavak nagy része körbesétálható, és közben megfigyelhető a tavasszal különösen izgalmas, csodálatos élővilág. 

A király nyomában

A római korban felszíni sóbányászat zajlott a Nagy-Homoród kiterjedt árterülete mentén, majd a halastavak az 1600-as években jelentek meg a mocsár közepén, és kialakult egy valóságos ökológiai folyosó: hatalmas területen azonos életfeltételek, nádasok, mocsarak, összefüggő vízfelületek, amelyek ideális élőhelynek helyezkednek el. A több mint200 hektáros, mocsaras vízterületet az 1980-as években 5 nagyobb és 10 kisebb tóból álló állami halgá alakították át, eltűnt a sós mocsár, és maradtak a kisebb-nagyobb tavak, ezért a terület élővilága az idő múlásával egyre színesebb vált. Egy jó része ma madárvédelmi terület, ahol mintegy 265 madárfajt figyeltek meg, ami a Romániában előforduló összes madárfajok 60 százaléka, és kimondható, hogy Európa-szerte is ritkaságnak számít az itt élő vagy átvonuló madárállomány. Nem véletlen, hogy 2018-ban Charles, jelenlegi angol király is felkereste a homoródszentpáli madárpihenőt, akiről köztudott, hogy különösen értékelte az Erdély bizonyos részein még fellelhető biodiverzitást. ezzel a madárvédelmi terület szerves része a Homoródi Dombság Natura 2000 területnek.

Hattyúk és tavon

A Közösen a homoródszentpáli madárvilágért Facebook-oldalon lelkes természetszeretők és madarászok osztanak meg híreket, érdekességeket a helyszínről és lakóiról, tavaszi és őszi vendégeiről. Hiszen az északról vonulók – vízimadarak, ragadozók – a Kárpátok előtt még megpihenhetnek itt, a táplálékban gazdagabb helyen, a délről érkezők pedig, a hegyek legyőzése után, erőre kaphatnak. Nemrég például 17 hattyú úszkált az egyik tavon, épp átvonulóban voltak, de nekünk is sikerült lencsevégre kapnunk egy hattyúpárt – ők nagy „helyi lakosok”. Mint állandó élőhely, a tórendszer 115 fajnak nyújt fészkelési lehetőségeket. Többféle récét, gémeket, vízicsibéket, szárcsákat, búbos vöcsköt, nádiposzátát, sárgabillegetőt is lehet figyelni egy jó távcső segítségével, néha több tízezer seregély „éjszakázik” a nádasban, a barna rétihéja is jól érzi magát itt. Nem beszélve a gólyákról! 

+

×

×

×

Gólyaparadicsom

Bár Hargita megyében nem Szentpál a legnagyobb „gólyás falu”, több mint száz fészekkel Gyegyóalfalu a listavezető, azért az itteni fehérgólya-populáció sem elhanyagolható. legkedvezőbb 35-40 gólyapár fészkel a halastavak környékén, és mostanában egy-két párral növekszik is az állomány, sőt, a madárvédelmi szakemberek megfigyelései szerint az itt kikelt fiókákból többen is visszatérnek költeni. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a napokban már várható az első példányok megjelenése. ezen a környéken még számos élőlény érzi jól magát, a néhány békafaj, mocsári teknős, vízisikló mellett hermelin, menyét, róka, borz, vidra is megfigyelhető, néha sakálok is megjelennek, és feltűnt a hód is. A területnek nemcsak a faunája, de a flórája is jellegzetes. 
Az ember irtó dühe – ahogy Orbán Balázs fogalmazott – sajnos nem tűnt el azóta sem. Néha nehézségek is akadnak, veszélyeztetik a halastavak gazdag élővilágát, a környezetet, mindig különleges ez a vidék, megőrzésre és látogatásra érdemes.