AJRC jelentése szerint 2025 januárjában a szokásosnál melegebb időjárás és a csapadékhiány együttesen indította el a nedvességvesztés folyamatát: a megszokottnál magasabb hőmérséklet és a csapadék hiánya egyaránt kedvezett a kiszáradásnak. Tavasszal némi javulás mutatkozott, ám a nyár beköszöntével a helyzet tovább súlyosbodott, különösen a Fekete-tenger térségében és a Balkánon.
A nyári hónapokra a talajnedvesség a kritikus szint alá csökkent, a folyók és a patakok vízhozama drasztikusan visszaesett. A növényzet, amely tavasszal még gyorsan fejlődött, július–augusztusra komoly stressz alá került. A legnagyobb károkat Dél-Romániában, Dél-Magyarországon és Kelet-Bulgáriában észlelték – ezekben a térségekben a hőség és a csapadékhiány együtt sújtotta a mezőgazdasági termelést.

Drasztikus terméskiesés

A jelentésben közzétett számok is rávilágítanak a helyzet súlyosságára. Romániában az őszi gabonák még rekordtermést értek el, de a tavaszi vetéseknél például a kukorica terméshozama 22 százalékkal, a napraforgóé pedig 20 százalékkal maradt el az előző évek átlagától. Magyarországon a kukoricatermés 20–30 százalékos visszaesést mutatott, Bulgáriában pedig a 2007 óta leggyengébb eredményt regisztrálták.
Mindezt nemrég Romfeld Zsolt, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője is megerősítette lapunknak, ismertetve a megyei terméshozamot. Mint fogalmazott: az őszi búza idei termésével elégedettek voltak a gazdák, ám a kukorica és más tavaszi vetések szerényebb hozamot eredményeztek. A silókukorica sok helyen alacsony maradt és a szemes kukorica fejlődésével is gondok akadtak, és bár pedológiai – talajtani – szempontból nem alakult ki szárazság a megyében, a növények fejlődése jelentősen megsínylette az időjárást – közölte az igazgató.
A tanulmány rámutatott, hogy szárazság nemcsak a földeken, hanem a természetes élőhelyeken is pusztított. Például a Duna-delta térségében télen is több mint 50 ezer hektár terület égett le, tavasszal pedig újabb 73 ezer hektár – ez az elmúlt 18 év legmagasabb értékei közé tartozik, ami azt jelzi, hogy a növényzet kiszáradása és a tartós hőhullámok miatt az erdőtüzek gyakorisága jelentősen megnőtt az egész térségben.
A tanulmány adataiból kitűnik, hogy Romániában az aszály súlypontja a déli és nyugati régiókban volt, viszont jól kirajzolódik, hogy a vízhiány az egész országot érinti. A Duna és mellékfolyói, köztük az Olt, a Maros és a Szamos alacsonyabb vízhozamot produkálnak, ami közvetlenül befolyásolja Székelyföld hidrológiai viszonyait is.
A melegebb és szárazabb telek és tavaszok miatt térségünkben is fokozódott a párolgás, csökkent a talajvíz-utánpótlás, ezért gyorsabban kiszáradtak a kaszálók, a rétek. A hegyvidéki vegetáció megsínylette a változásokat: az átlag feletti hőmérséklet miatt korábban indult a virágzás, a növények rövidebb növekedési ciklust produkáltak, ami a takarmányhozam csökkenését is eredményezte.

Tudatos alkalmazkodásra van szükség

A tűzesetek gyakorisága jelentősen nőtt, vagyis fokozódott az erdők és gyepterületek tűzveszélye – különösen a száraz nyári hónapokban, amikor a hőmérséklet tartósan 30 Celsius-fok fölé emelkedett.
Az elemzés szerint a 2025-ös aszály nem elszigetelt jelenség, hanem a klímaváltozás által okozott hosszú távú tendencia része. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a következő években is nőhet a száraz időszakok gyakorisága, miközben a hőmérséklet tovább emelkedik. Ezért egyre fontosabbá válik a vízvisszatartás, a talajnedvesség megőrzése és az aszálytűrő növényfajták termesztése.
A jelentés rámutat, hogy amennyiben nem következik be tudatos alkalmazkodás, a délkelet-európai térség – benne Hargita megye is – a jövőben az aszály frontvonalába kerül.