– Hogyan kezdődött a kapcsolata a kertészettel, és mikor fordult az ökologikus szemlélet felé?

– Angli­á­ban nőttem fel, ahol a természetközeli élet, a zöld környezet közelsége mindig fontos volt számomra. Sir David Attenborough filmjei óriási hatással voltak rám, így már fiatalon nagyon ér­dekelt a természet védelme. Amikor megvásároltam az első házamat a Pilisben, elkezdtem kialakítani álmaim kertjét, de hamar rájöttem, hogy a kerttel szembeni harcos szemlélet – úgy tekintettem a kertre, mint egy harcra, amelyet meg kell nyerni, vagyis próbáltam legyőzni, uralni a kertet – nem vezet eredményre. Kezdetben rengeteg kudarc ért. Bár nagyon sok időt és energiát fektettem bele, a növények nem fejlődtek megfelelően, a gyep foltokban kiszáradt, a talaj pedig nem maradt termékeny. Akkor még nem tudtam, hogy a titok nem a folyamatos küzdelemben rejlik, hanem abban, hogy megtanuljuk értelmezni a kert jeleit.

– Hogy tanult meg „kertül”?

– Szépen lassan rájöttem, hogy teljesen eltávolodtam attól a szellemiségtől, amit Attenborough tanított nekem. Egy vegyszerek körül forgó, a természetet uralni próbáló hozzáállást vettem fel, ami vé­gül nem vezetett sehová. Ekkor úgy döntöttem, hogy felhagyok a harccal, és békét kötök a kerttel. Ahogy elcsendesedtem, valami megváltozott. Először csak alig hallható suttogásként érzékeltem, majd egyre tisz­tábban kezdtem megérteni, mit üzen a kert. Azt mondta: felesleges küzdeni. Ez a csata eleve vesztésre van ítélve, hiszen a természetnek végtelen ideje van, míg az ember ideje véges. De nemcsak hogy nem érdemes harcolni, hanem sokkal többet nyerhetünk, ha együttműködünk. A természet egy csodálatos rendszer, és a kert ennek a leképezése kicsiben. Ha törődünk vele, sokszorosan meghálálja. A má­sik fontos üzenete az volt, hogy tanuljak meg türelmes lenni. Nem kell folyton rohanni, kapkodni, irtani és irányítani – érdemes egyszerűen csak megfigyelni, szemlélődni és élvezni azt a világot, ami körülvesz minket.

– Milyen mértékben fontosak a környezeti adottságok? 

– Egy másik meghatározó pillanat az volt, amikor rájöttem, hogy a talajélet sokkal fontosabb, mint azt korábban gondoltam. A föld nem egy élettelen közeg, hanem egy komplex ökoszisztéma, tele mikroorganizmusokkal, gombákkal és baktériumokkal, amelyek mind hozzájárulnak a növények egészségéhez. Ha ezt a rendszert támogatjuk, akkor a kert önmagát képes fenntartani, és nem kell állandóan műtrágyákkal és vegyszerekkel beavatkoznunk. A humuszréteg megőrzése és növelése kulcsfontosságú, mert segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát, növeli a tápanyag-ellátottságot és kedvező életfeltételeket biztosít a talajlakó organizmusoknak.

– Mit üzen a kert az em­bernek? Hogyan segíthet minket környezetünk a természet megértésében?

– A kert folyamatosan kom­munikál velünk, csak hát nem figyelünk rá. Az első, amit megtanultam, hogy a természetben nincs elle­n­ség. Nem kell minden gazt eltávolítani, sem vegyszerekkel elpusztítani a kártevőket. Egy növény nem az ellenségünk, hanem egy jelzés. Ha egy bizonyos faj elszaporodik, az arra utalhat, hogy a talajban valamilyen egyensúlyhiány van. Ugyanez igaz a kártevőkre is: ha a kertben kialakul egy stabil ökoszisztéma, akkor a ragadozó rovarok, a ma­da­rak elvégzik helyettünk a munkát. A kert tehát azt is megtanította nekem, hogy ne akarjunk mindent tökéletesen kontrollálni. A természetben minden folyamatosan változik, és ha mi is rugalmasak va­gyunk, akkor a kertünk hosszú távon önfenntartóvá válhat. A legfontosabb, hogy bízzunk a folyamatokban. Ha egy évben valami nem sikerül, a következő szezonban újra pró­bálkozhatunk. A növények el­helyezkedése, a fényviszonyok változása, a talajnedvesség ala­kulása mind hatással van a kertre. Ahelyett, hogy ezek ellen küzdenénk, érdemesebb együtt dolgozni velük.

– Milyen gyakorlati lépéseket tehet az, aki fenntarthatóbb kertet szeretne kialakítani?

– A megfelelő növény­választás az egyik kulcsa a fenntartható kertnek. Ahelyett, hogy olyan növényeket eről­tetnénk, amelyek nem bírják a helyi adottságokat, érdemes őshonos fajokat ültetni. Azok ellenállóbbak, kevesebb gon­dozást igényelnek és sokkal jobban illeszkednek a helyi ökoszisztémába. Emellett a permakultúrás tervezés elvei is segíthetnek. Egy igazán fenn­tartható kertben minden elemnek több funkciója van: például egy fa árnyékot ad, megköti a talajvizet, táplálékot biztosít az állatoknak és még esztétikai élményt is nyújt. A di­verzitás kulcsfontosságú, mert egy változatos növény­állomány ellenállóbb az idő­járási szélsőségekkel és a beteg­ségekkel szemben. Nyilván vannak jobb és rosszabb évek a kertben, de minél több élő­lényt vonzunk be, annál izgal­masabb és gazdagabb lesz a környezetünk. Egy ilyen kert nemcsak a természet számára kedvező, hanem számunkra is élvezetesebb. Képzeljünk el egy olyan kertet, ahol mindig van mit felfedezni, például sünök motoszkálnak a bokrok alatt, madarak csiripelnek a fákon, békák ugrálnak a tóparton, szitakötők cikáznak a levegőben és pókok szövik hálójukat a növények között. Ezek az élőlények színesebbé teszik a kertet, miközben segí­tenek fenntartani az egyensúlyt is. A ragadozók és a növényevők, a beporzók és a lebontók mind együtt dolgoznak egy természetes rendszer kiala­kításán, amelyben nincs szükség állandó beavatkozásra, mert a kert önmagát sza­bályozza. A legjobb, ha a talaj mindig növénytakaróval borított. A ter­mészetben sem találunk hosszú távon csupasz földet – kivéve a sivatagban. A gazok sem vé­letlenül jelennek meg: úttörő növények, amelyek segítenek helyreállítani, rege­nerálni és javítani a talaj állapotát. Fontos szerepet töltenek be a természetes egyen­súly fenn­tartásában.

– Mit üzen azoknak, akik most kezdik el a kertészkedést?

– A legfontosabb tanácsom: legyenek türelmesek. A kert nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem egy tanulási folyamat eredménye. Érdemes figyelni a természet működését, és ennek megfelelően alakítani a kertet. A kísérletezés nagyon fontos: ha valami nem válik be, jövőre másként próbálhatjuk meg. Egy kert soha nincs teljesen készen, mindig fejlődik, alakul. Az ember pedig vele együtt fejlődik, tanulja, hogyan tud egyre jobban együttműködni a természettel.