Reggel nyolc óra után érkeztem fotós kollegámmal a szé­kely­ud­varhelyi Eszterlánc Napközi Otthonhoz, hogy egy napra kipróbálhassam magam dadaként és testközelből is megtapasztaljam, mivel jár ez a munka. Már javában érkeztek a szülők, akik sietős léptekkel terelték befelé csemetéiket, majd legalább annyira sietve távoztak is az intézményből. A barátságos, vidám, színes épületbe érve Koncz Melinda igazgató fogadott bennünket, aki 2006 óta vezeti a napközi otthont. Elmondta, 1976-ban épült az óvoda, és a cérnagyárhoz tartozott. Kezdetben két része volt, az óvodai és a bölcsődei rész, a bölcsőde azonban már több évtizeddel ezelőtt megszűnt. Az évek alatt fokozatosan nőtt a csoportlétszám, jelenleg kilenc csoporttal működik az intézmény, amelyből egy tipegő csoport, illetve az Eszterlánchoz csatolták néhány évvel ezelőtt a szom­bat­fal­vi óvodát is, ahol további két vegyes korosztályú csoport működik, hosszított programmal. Idén 235 gyerek jár a két intézménybe összesen. 

A dadák száma ebben az intézményben is egyfajta kényes pont, hiszen nincs normatíva, szabályozás, ami leszögezné, hogy egy csoport mellé hány dada kellene. 

– A tipegő csoporttal kaptunk egy dadát, így szintenként három-három dada nénink van, a szombatfalvi tagóvodánkban pedig ketten vannak, egy délelőtt és egy délután ahhoz, hogy le tudjuk fedni a nyitás és zárás időszakát

– ismertette Koncz Melinda. Mint mondta, éppen ezért folyamatosan újra kell tervezzenek, módosították a munkaidőt, így a dadák három váltásban érkeznek, hogy az étkezéseket le tudják fedni, hiszen szintenként két folyosó van, így két dada mindenképp szükséges az ételek kiosztásához, de az óvónők is nyolc óra helyett fél nyolckor kezdenek, hogy ezzel is megkönnyítsék a gyermekek fogadását.

– Mivel három váltásban dolgoznak a dada nénik, ezért reggel és délután is van egy-egy időszak, amikor szintenként csak egy dada van itt, aki reggel a gyermekek fogadásában segít, az délután a termek takarítását végzi, a másnapra való előkészítésben segít. A kiscsoportokat pedig úgy osztjuk be, hogy szintenként legyen egy-egy, hiszen ott többet kell segíteni

– magyarázta az intézményvezető. A napköziben háromfunkciós termek vannak, így ott zajlik az egész napjuk a gyermekeknek, ott esznek, tanulnak és alszanak is. 

Ahol rohan az idő

A bevezető beszélgetést követően a Gyöngyvirág csoportba kalauzolt az igazgatónő, amelyben jelenleg kiscsoport működik. Gánya Gyöngyi óvónő volt a délelőttös, aki kedvesen fogadott, a gyerekek azonban kérdő tekintettel néztek ránk, és csakhamar nekünk is szegezték a kérdést: ti kik vagytok? Mikor elmondtam, hogy a dada néniknek segítek, már teljesen másképp viszonyultak. Nemes-Kis Éva és Kovács Jolán dadusok mellé osztottak be, akik a két emeleti folyosón párhuzamosan végezték dolgukat, és mindketten közel húsz éve dolgoznak az intézményben. Egyikük fél hétre, másikuk fél kilencre érkezett, ám ez a beosztás hetente változik, hogy a reggelit mindkét folyosón párhuzamosan tudják osztani a gyerekeknek. Harmadik kolleganőjüket, Toró Gyöngyvért fél tízre várták, és ő maradt legtovább, délután hatig, az óvodában. 
Elmondták, egy percig sem lehet unatkozni a napiban, hiszen mindig van, amit csinálni. Pörögnek a percek, a reggeli és az ebéd kiosztásával, de az étel elpakolásával is igyekezni kell, hiszen kezdődik más tevékenység, vagy a foglalkozás, vagy a lefekvés, de az ő feladatuk az irodák, a mosdók és más helyiségek takarítása is. Minden gyermek nevét tudják, ami számukra is egyfajta rejtély, de mint mondták, ez jön automatikusan, sőt a választott jeleiket is ismerik, hiszen a szekrényeken, csészéken, és az ágyakon is azok jelölik az adott gyermeket. Abban is egyetértettek, hogy nagyon szeretik a munkájukat, fáradságukért sok ölelést, szeretetet kapnak a gyermekektől. 

– Ez nem egy olyan hely, ahol folyamatosan nézzük az órát, hogy mikor telik le a munkaidő, csak úgy pörögnek a percek. Ha néha mégis ránézünk az órára, akkor is mindig azt kérdezzük, hogy hogy telt már el ennyi idő? Sok minden van, de szeretjük, amit csinálunk, és a legjobb mégis, hogy itt vannak a gyermekek. Annyi szeretetet kapunk tőlük. Szeretni kell a gyermekeket, ez a legfontosabb

– mondta Nemes-Kis Éva.

Kézmosás, reggeli!

Mivel az idő már 9 óra felé járt, a tálalóban hozzá is láttunk a munkához. Az intézmény saját konyhával rendelkezik, frissen készülnek az ételek, az emeleti tálalóba pedig lifttel küldik fel az ételeket. Reggelire tea, zsíros kenyér és paradicsom volt aznap, így miután kipakoltuk az ételeket, csészéket és tányérokat a gurulós szekerekre, elindultunk Évike dada nénivel kiosztani a reggelit. Evés előtt azonban a kicsikkel kivonultunk a mosdóba, segítettünk kezet mosni, megtörölni, húsz kisgyermekhez bizony szükség van több felnőtt kísérőre. A kis asztalokat megterítettük, rá a csészéket és a tányérokat, majd a kenyerek és a tea is az asztalra került villámgyorsan. Miután mindenkinek jutott, folytattuk a munkát a szomszéd csoportban, ahol már nagycsoportosok voltak. Mivel ők már ,,nagyok”, ezért segédkeznek, az abroszok már rajta voltak az asztalokon, nekünk csak a tányérokat és a csészéket kellett kiosztani. Itt gyorsabban ment a folyamat, hiszen a nagycsoportosok maguknak kenik meg a kenyeret. Az önálló étkezést nagyon szeretik a gyerekek. Visszatértünk a kiscsoportba, és pótlást kapott mindenki, aki csak kért, majd ismét a nagyoknál tüsténkedtünk. Kb. húsz perc, fél óra alatt befejezték a reggelit, mi pedig nekiláttunk az elpakolásnak. Összegyűjtöttük a maradékot, leszedtük az asztalokat és összesöpörtük a morzsákat. Amíg a gyerekek játékos mozgással voltak elfoglalva, mi a tálalóban folytattuk a munkát. Beáztattuk az edényeket, amelyek majd a mosogatógépbe kerültek. Száradás után elpakoltunk, felmostunk és visszatértünk a kiscsoportba. 

Móka és kacagás

Reggeli után a kiscsoportban kézműves-tevékenység következett. Zöldségekről tanultak, ezért sárgarépákat festettek, amelyek levelét kézlenyomattal készítették el, belsejét pedig igazi sárgarépákat festékbe mártva színeztéki ki, így szinte félpercenként kellett kikísérni a gyerekeket kezet mosni, hogy ismét tiszta kézzel játszhassanak. Az alkotások elkészülte után indultunk az udvarra, hogy élvezhessék a friss levegőt és a nap még meleg sugarait. A gyerekek felöltöztetése sem kis kihívás, ahol szintén minden segítő kéz elkelt. Miután felkerültek a kabátok és a cipők, sorba rendeződve indultunk az udvarra, ahol szaladgáltak és játszodtak a gyerekek. Itt is szükség volt több segítő kézre, hinták lökéséhez, mászókára felsegítéshez és figyelő tekintetekre, hogy mindenki biztonságban legyen. A kinti játék háromnegyed tizenkettőig tartott, majd visszavonultunk a csoportokba, vetkőzés és kézmosás után pedig következett az ebéd.

Nevelő ebéd

Újból megterítettük az asztalokat, és miután megkaptuk a konyháról az ételt nagy fazakakban, felpakolva a gurulós szekereket tányérokkal, evőeszközökkel indultunk kiosztani. A kicsik folyosóján két hivatásos dada néni én pedig Jolánka dada néninek segítettem, aki a másik folyosón lévő nagyobb csoportokat szolgálta ki. Előbb mély tányérok kerültek az asztalokra a levessel, majd miután mindkét csoportban elfogyasztották, leszedtük és lapos tányérokban kapták a másodikot. 

– A tavaly óta vannak szép porcelán tányérjaink, külön leveses és külön laposak, amiből esznek a gyerekek. Kicsit féltünk, hogy mennyire fognak törni, de szerencsére nincs baj. Ez is egyfajta tudatos nevelés az óvodában, hogy a megfelelő tányérokból kapják az ebédet

– mondta Kovács Jolán. A repetázásokat követően leszedtük az asztalokat, elpakoltunk, gyorsan felsöpörtünk, majd kipakoltuk az ágyakat a lefekvéshez a szekrényekből. A gyerekek délután egy óra és fél négy között alszanak.

A kicsik ilyenkor már nagyon fáradtak, ám lefekvés előtt pelenkát kell cserélni vagy esetleg feltenni, a balesetek elkerülése végett. Ez is a dada nénik feladatai közé tartozik. Lefekvés után van idő elpakolni, mosogatni és felszusszanni. Az uzsonna kiosztása egyszerűbb, dobozokból történik, amihez már nem kell tányér, az óvó nénik oldják meg. A gyerekek nagy része hazaviszi. Miután a gyermekek hazamennek, a csoportszobákat is előkészítik a másnapi kezdésre a dada nénik. 
Miután én is alaposan belekóstoltam a dadák munkájába, fáradtan, de jókedvvel tértem haza. Izgalmas nap volt, sokat dolgoztunk, de jókedvvel tettük, mosolyt, ölelést kaptunk érte cserébe, még én is, aki csak beugrós voltam. Megérte!