Calgary már 1981-ben meg­kapta a rendezés jo­gát. Ezen az olimpián a pénz volt az úr. Az ABC tévé­tár­sa­ság 309 millió dollárt fize­tett a közvetítési jogdíjakért, így a versenyek időpontját első íz­ben egy tévétársaság diktálta. Bővült a sportágak száma: szu­peróriás-műlesiklás, síugró csapatverseny, női 5000 méteres gyorskorcsolya. Végül 57 ország 1423 sportolója vett részt. 
A legeredményesebb sportolók három aranyéremmel: a holland gyorskorcsolyázó Yvone van Gennip és a finn síugró Matti Nykanen volt, a show-t viszont két outsider, a brit síugró Eddie, a sas, és a jamaicai bobcsapat vitte el. Eddie a maga 82 kilójával túlsúlyosnak számított és látási zavarokkal küzdött, vagyis székelyesen a szemüvege vastagsága vetekedett a kommunizmusban elhíresült „jaurtosborkán” aljával. Mintegy negyven méterrel ugrott kisebbet, mint az élmezőny. Mit szépítsünk, szinte leesett a trambulinról, ám így is brit rekordokat ért el. Az éremtáblázat első helyén a Szovjetunió végzett, másodikok a kelet-németek lettek, míg a harmadik helyen Svájc végzett.
Magyarország öt sportolóval vett részt három sportágban. Az Engi Klára – Tóth Attila páros a hetedik lett, a többiek a 31–90. helyen végeztek.
Romániát 11 sportoló képviselte négy sportágban. Köztük egyetlen magyarként a gyimesi Nagy Csaba, aki sérülés miatt nem tudott versenyezni, így négy évet kellett várnia az ötkarikás rajtig.

Tomba, a bomba

Sok nagy név rajtolt az 1992-es albertville-i ötkarikás játékokon. Alberto Tombát a kor nagy egyéniségének tartották, ezért kissé csalódást okozott egyetlen győzelme. A gyorskorcsolyázóknál ketten is kétszeres bajnokok lettek: az amerikai Bonni Blair és a német Gunda Niemann. Három arannyal és egy ezüstéremmel robbant be a sífutók mezőnyébe a norvég csoda, Björn Daahlen, hogy aztán nyolc arannyal és négy bronzzal zárja egyedi pályafutását. A nemzetek versenyét a most már politikailag egyesült német csapat nyerte. Őket az Egyesített Csapat Független Államok Közössége (FÁK) néven versenyző ex szovjetunióbeli – mínusz a balti államok - sportolók követték. Harmadik Norvégia lett. Magyarországot 29 versenyszámban 24 versenyző képviselte, köztük négy csíkszeredai születésű. Nézzük, kik ők!

Bónis Attila

1971. április 2-án született Csíkszeredában. Már háromévesen sízett édesapja, Bónis Ferenc, a Csíki Síiskola legendás edzőjének társaságában. Az igazi profi munka már hatéves korában elkezdődött. Nem csoda, hogy minden korosztályos bajnoki címet begyűjtött a gyermekkorosztálytól a felnőttekig. Ám a romániai lehetőségek nem kecsegtették jó nemzetközi eredményekkel. A család hosszú vívódás után nehéz döntést hozott, és 1987 őszén átköltözött Magyarországra. 1988-ban már magyar bajnok lett. A jobb felkészülési lehetőségek, a több ausztriai edzőtábor, igazi világkupa-futamok azt eredményezték, hogy elkezdték jegyezni a nemzetközi mezőnyben is. Egy karintiai felkészülésen a világsztár olimpiai és világbajnok Franz Klammerrel készülhetett az ötkarikás játékokra. Az 1991-es világbajnokságon 31. lett a műlesiklásban. Első ötkarikás részvételén – Albertville-ben – műlesiklásban a 37. helyen, szuperóriás-műlesiklásban az 56. helyen végzett. Ezen az ötkarikás játékon együtt volt a Bónis család: Bónis Ferenc edzőként, két gyermeke, Attila és Annamária, versenyzőként képviselte a magyar színeket.

Bónis Annamária

A síző 1974 februárjában született Csíkszeredában. Első osztályos korában már sízett, Romániában sorra nyerte a korosztályos bajnoki címeket. 1987 novemberében a Bónis család Magyarországra költözött. Még kiskorú, amikor 1991-ben öt felnőtt bajnoki címet szerzett. 1992-ben részt vett az olimpián. Óriás-műlesiklásban a 34., szuperóriásban a 43. helyen végzett.

Kristály Péter

A síző Csíkszeredában született 1967. október 15-én. Bónis Ferenc volt első mestere, és egy olyan generáció tagja volt, amely négy csíki olimpikont adott az 1992-es albertville-i játékokon. Annyira jó volt a csapat, hogy a korosztályos bajnokságok döntői után a bukaresti potentátok nem is rendeztek díjátadást. Egy kis zsákba rakták az érmeket, amit Bónis tanár úr a vonaton osztott szét a bajnokoknak, dobogósoknak. A román szaksajtó az ő nevét is szerette volna elrománosítani. Cristali Petrescuként szerepelt nemegyszer a román sportsajtóban. Korosztályos bajnokságokon több mint 20 érmet gyűjtött nagyrészt a legnemesebből. Felnőttként a brassói Armatához igazolt. 1988 végén egy csehszlovákiai Szpartakiada-versenyen szökött Magyarországra. Azon a versenyen az első futam után a legjobb romániai versenyzőként a 4. helyen állt. Az 1992-es olimpiára már magyar színekben, a Bónis családdal (Ferenc, az edző valamint két gyermeke, Attila és Annamária) készült a Rozmaring Sportegyesületben. Az olimpián lesiklásban és műlesiklásban a 43. helyen végzett. Óriásműlesiklásban az 56. lett, alpesi összetettben a 37. helyen végzett. Az ötkarikás játékok után abbahagyta aktív sportolói pályafutását. 

Oláh (Nelu) István

Csíkszeredában született 1972. január 25-én. Borbáth Ágoston és Márton Simon keze alatt kezdte el sportolói pályafutását. Először sífutóként, de amikor Simi a biatlonosok mezőnyében is elindította, ott ragadt a sílövők táborában. A ’89-es változások után Magyarországra költözött, ahol a Vasas sportolója lett. 1991-ben megnyeri mind sífutásban, mind sílövészetben a magyar ifi bajnokságot. Az olimpia évében részt vett az ifjúsági vébén, ahol a 15 km-es távot a 17. helyen zárta. Az olimpián sífutásban és sílövészetben is képviselte Magyarországot. Sífutásban 10 km-en 100., 15 km-es üldözésben pedig 85., biatlonban 20 km-en 80. lett.
Romániát 23 sportoló képviselte 8 sportágban, köztük három magyar. A bobos Hodos Lászlóról és Nagy Csabáról, a gyorskorcsolyázó Baló Zsoltról a jövő heti számunkban írunk.