– Milyen volt a Csíkszéki Gazdanapok idei kiadása?

– Éppen azt beszéltük a szervezőtársakkal, hogy viszonylag könnyen meg tudtuk szervezni. Egyrészt a helyszín nagyon megfelelő egy ekkora rendezvényhez, könnyen megközelíthető, nagy a parkolóhely, karámok vannak, van víz és áram. Így mindössze néhány sátorra és kiállítófelületre volt szükség. Különben azért kezdeményeztük nyolc évvel ezelőtt ezt a rendezvényt, mert azt láttuk, hogy Csíkszéknek kell legyen egy olyan gazdaeseménye, ahol a gazdák találkozhatnak, tapasztalatot cserélhetnek, ismerkedhetnek, és ezáltal is épüljön a közösség. Csaba testvér is azt mondta az idei gazdanapon, hogy bármi történik is, rendkívül fontos a bizalom, a bátorság és a megbocsátás, hiszen csak ezeket megélve lesz jövő. Igyekeztünk az idei programot is úgy megszervezni, hogy általa épüljön a közösség. Vetélkedők és ügyességi versenyek voltak, kerestük Csíkszék legnagyobb pityókáját, az idei egy újtusnádi gazdáé, majdnem két és fél kilós pityóka. Aztán volt traktoros felvonulás, ami jól tükrözte, hogy a községben még milyen sokan gazdálkodnak, illetve az idei kiadásunk jótékonysági célt is szolgált. A Magyarok Kenyere – 15 millió búzaszem programban gyűjtött búzát a rendezvény helyszínéül szolgáló Dévai Szent Ferenc Alapítvány Szent László Gyermekvédelmi Központjának adományoztuk. Ugyancsak különböző felajánlásokból a pityókát, illetve száz kenyér árát, a tombolán begyűlt összeget és a vásárosok bérleti díját is az otthon javára fordítottuk. Mindezzel azt szerettük volna demonstrálni, hogy a csíki közösség a támadások közepette is kiáll Csaba testvér mellett, és fontos az a tevékenység, amit végez. Ugyancsak fontos része volt a programnak a mezőgazdaságban használatos korszerű új digitális eszközök bemutatása, illetve az állatbemutató is.

– Az elmúlt hónapokban melyek voltak a Székely Gazdaszervezetek Egyesületének legfontosabb tevékenységei?

– Nagyon aktív hónapokat tudunk magunk mögött. Például az elmúlt időszakban vettük át a teljes falugazdász-hálózatot. A három székelyföldi megyében már 32 falugazdászunk van, és ilyen tekintetben egyik kiemelt feladatunk a falugazdászok tevékenységének segítése. Jelenleg készülünk a következő pályázati kiírásokra, a pályázatok lehívásában is próbáljuk őket segíteni. Egyeztettünk a székelyföldi pályázatíró cégekkel is, és próbáljuk a tevékenységünket úgy összehangolni, hogy egymásnak ne konkurenciái legyünk, hanem tudjuk kiegészíteni egymást, és kölcsönösen segítsük a gazdákat. A tavasszal a szakterületek szerinti szervezés is elindult. Azaz, alaposabban figyelünk arra, hogy mely szakterületen milyen hiányosságok, kihívások vannak. Jelenleg kiemelt figyelmet kap a sertéságazat segítése, hiszen rengeteg sertéshúst hoznak be az országba, ezért a gazdákat folyamatosan segítenünk kell. Ugyanilyen fontos a szarvasmarha-tenyésztők segítése is, hiszen a tej ára olyan szintű ingadozást mutatott az elmúlt évben, amely meggondolkoztatta a gazdákat. E tekintetben azt látjuk, hogy azok a termelők, akik tagjai a tejfeldolgozó szövetkezeteknek, ők nagyobb biztonságban vannak. Ugyancsak kiemelt ágazatunk a méhészet. Éppen most hétvégén lesz a Nektária, Székelyföldi Mézversenynek a díjátadó ünnepsége Sepsiszentgyörgyön. Ez egy vándoresemény, tavaly Székelyudvarhelyen indult, jövőben Csíkszeredában lesz. Tavaly 155 mézet neveztek be, az idén 132 méhész 260-at. Ez azért is tudott megvalósulni, mert van nyolc olyan méhészegyesület, amely együttműködik ennek a programnak a lebonyolításában. Nagyon jó az együttműködésünk a Sapientia egyetemmel, és akár a mézvizsgálatban, akár más területeken jó, hogy számíthatunk rájuk. A hétvégén tartandó díjátadó ünnepséggel is erősíteni, támogatni szeretnénk a méhészeket. Nekik sem egyszerű az értékesítés, az a nagy probléma, hogy az ukrán olcsó méz ellepte Nyugat-Európát. Ugyancsak ebben az évben nagyot tudtunk lépni a versenyek tekintetében. Létrehoztunk egy digitális rendszert, amelyet a különböző versenyeken zsűrizésre tudunk használni. Alkalmaztuk már a mézek versenyén, illetve az Ákovita Nemzetközi Párlat- és Pálinkaversenyen, és remélhetőleg a jövőben más alkalmakkor is használni tudjuk.

– Erre az évre még milyen terveik vannak?

– Október 7-én lesz Csík­dán­fal­ván az állatvásár, amelynek társszervezői vagyunk. Oda meghívtunk néhány magyarországi szakembert, akik a tapasztalataikkal a felcsíki mezőgazdasági szövetkezet tevékenységét segíthetik. Október 20–22. között részt veszünk Budapesten az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon és Vásáron. Székelyföld különböző tájegységeiről mintegy 300 résztvevővel érkezünk. Ebben az évben is elindítottuk a különböző képzéseinket, szorosan együttműködünk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemmel, de más tudásközpontokkal is. A közel­jövőben a mezőgazdasági gépek, berendezések szakszerű használatára és a baleset-megelőzésre fordítunk hangsúlyt, hiszen azt látjuk, egyre több a baleset, amelyek nagy részét kellő tudással meg lehetne előzni.

– Az elmúlt években a járvány, a válság és az orosz–ukrán háború is nagy hatással volt és van a gazdaságra. Mindezek tekintetében hogyan látja az egyesület és a gazdák jövőjét?

– Bármi is történik, enni mindenképpen kell. Az az alapvető feladat, hogy mi magunk tudjunk előállítani egészséges élelmiszert, és ha lehet, a terményeinket mi magunk dolgozzuk fel. Láttuk a járvány idején, hogy a feldolgozás, az önellátás, azaz a globális rendszerektől való függetlenség mennyire fontos. A járvány után a szomszédban kitört a háború. Láthattuk, olyan szintű áremelkedések voltak az importált anyagoknál, amelyek hihetetlenül próbára tették a gazdákat, mert a költségeik nőttek, de nem tudták magasabban értékesíteni termékeiket. Az látszik, hogy egyre hatékonyabban kell termelni, és egyre jobban el kell távolodni a piactól.
Fontos, hogy összefogjunk, segítsünk egymásnak, és minél inkább a termények feldolgozását segítsük. Jelenleg is azon dolgozunk, hogy miként lehetne még hatékonyabban megoldani, hogy a pályázatok által a gazdák minél több segítséget kapjanak. A 200-300 tehenes, több száz hektáron gazdálkodóknak egyszerűbb a pályázatokhoz szükséges önrészt is előteremteni, mint a fiatal, úgymond pályakezdő gazdáknak. Ebben kell segítséget nyújtani nekik, különben nagyon nehéz lesz eredményeket felmutatni. Az látszik, a gazdaságok száma csökkenni fog. A cél az, hogy az, aki még saját tulajdonban, családi gazdaságként meg tud maradni, annak mindenképpen segítsünk. A gazdálkodásban még mindig nagyon komoly lehetőség van, de fontos, hogy a gazdák képezzék magukat. Amúgy a fiatal gazdák egyharmadának van felsőfokú végzettsége. Ez nagyon fontos, tehát ma már nem lehet, hogy az gazdálkodik, akinek nincs egyéb dolga, vagy semmihez nem ért, vagy nem tudott semmi iskolát végezni. Tehát az nem fog tudni megmaradni, az biztos.