– Hányszor nézted vissza a horvátok elleni meccset, vagy legalább az utolsó perceket?

– A mérkőzést teljes egészében még nem néztem vissza, rengeteg dolog volt itthon, de az utolsó percek nyilván sokszor, sok helyen szembejöttek velem a különböző közösségi oldalakon, hírportálokon, s ezt mindig hátborzongatóan kellemes volt visszanézni.

– Sikerült már feldolgozni a történteket?

– Sokat beszéltünk a világbajnokság előtt és alatt is arról, hogy mi csapatként tudunk egyről a kettőre jutni, elmondhatatlan öröm, hogy mínusz hatról, már-már kilátástalan helyzetből sikerült a magunk javára fordítani a mérkőzést. Nagyon büszke vagyok a csapatra, örülök, hogy bizonyítottunk azoknak is, akik esetleg már leírtak minket.

– Nagy ünneplés volt a mérkőzés után?

– Természetesen kieresztettük a gőzt, ami ránk is fért. Jó volt kicsit együtt lenni, ünnepelni a csajokkal, de nem sok időnk volt, mert hajnali fél ötkor már indultunk a reptérre.

– A férjed hogyan fogadott? Gondolom, ő is megünnepelte a sikert.

– Nyilván örömmámorban úszott ő is, hiszen ez egy nem mindennapi siker volt, rácáfoltunk erre a nagy magyar fóbiára, hogy általában a tét rányomja a bélyegét a mérkőzésre, és nem sikerül célt érni. Hát ez most éppen fordítva történt, hihetetlen küzdeni akarásról, tartásról tett tanúbizonyságot az egész csapat.

– Sikerről beszélünk, viszont az első nyolcba nem jutott be a válogatott, más kérdés, hogy a tizedik hely is elég volt az olimpiai selejtezőn való részvételhez.

– Úgy gondolom, jelenleg ez a realitás. Nyilván lehetett volna jobb helyezést is elérni, le kell vonnunk a tanulságokat. A célt teljesítettük, még harcban vagyunk Párizsért, de szerintem győzni kellett volna Montenegró ellen, csakhogy a második félidőben teljesen összeomlottunk.

– Akárcsak a svédek ellen. A fáradtság rovására írható a két gyengébb második félidő?

– Szerintem nem. Erre, ugye, a horvátok ellen is rácáfoltunk, s ne feledjük, az ellenfél is éppen annyi meccset játszott, mint mi. Az utolsó mérkőzés viszont bebizonyította számunkra, hogy ki-ki mérkőzésen csapatként tudunk felülkerekedni az ellenfélen.

– Megéltél már egy-két komoly sikert, milyen helyen van nálad a rangsorban a horvátok elleni mérkőzés?

– A válogatottban mindenképpen igen előkelő helyen van, akárcsak az a szerbek elleni olimpiai selejtező, amikor győzelmünknek köszönhetően kijutottunk a tokiói olimpiára. Annyiban más a mostani mérkőzés, hogy míg a szerbek ellen a világjárvány miatt zárt kapus találkozót játszottunk, addig most euforikus hangulatban együtt ünnepelhettünk szurkolóinkkal. Remélem, a horvátok elleni sikert letaszítja a képzeletbeli dobogóról más, nagyobb siker. Talán éppen Párizsban, miért ne?

– Az egész vébén kiválóan teljesítettél, de a horvátok ellen a hajrában előbb ziccert, majd hetest hárítottál, ami gyakorlatilag a magyar győzelmet jelentette. Megfordult a fejedben a büntető előtt, hogy a horvát játékos a mérkőzés során hétből hét hetest értékesített?

– Nekem hatalmas löketet adott, hogy mínusz hatról sikerült megfordítani a mérkőzést, s úgy voltam vele, ezt a hetest mindenképpen meg kell fognom. A horvát játékos értelemszerűen más lelkiállapotban volt, hiszen kicsúszni látszott a kezük közül a győzelem, ami gyakorlatilag a nyolcba jutást jelentette volna számukra. Arra gondoltam a hetese előtt, hogy a nagy számok törvénye alapján csak jönni fog egy rontás, egy hiba. Hibázott is.

– Jobban mondva te védtél. Azt mondják, vezéregyéniséggé nőtted ki magad a válogatottban is. Hogy látod, te vagy most a csapatban az a rutinos játékos, aki tüzeli a társakat, vagy éppen megnyugtatja a kedélyeket, ha szükséges?

– Én mindig, minden körülmények között megteszem a tőlem telhető legtöbbet, legyen szó bármilyen mérkőzésről. És igen, nyilván biztatom, tüzelem is a társakat, ha már a góllövésből nem tudom kivenni a részem.

– Unalomig ismételt kérdés, de mi volt a horvátok elleni győzelem titka?

– A csapategység, na meg az, hogy nem hagyott el a hitünk. Taktikailag is váltottunk, Klujber Katalin kiment zavaróra, labdát lopott, védekezésünk alaposan feljavult, az újonnan becseréltek lőtték a gólokat, szóval összeállt minden. Összességében jó tanulópénz volt számunkra ez a mérkőzés, akárcsak az egész világbajnokság. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült teljesíteni a célkitűzést.

– Ezt a küzdést át lehet menteni a további mérkőzésekre?

– A legfontosabb, hogy saját bőrünkön tapasztaltuk meg: tudunk így is játszani, s ha akkor tudtunk, tudunk máskor is. Nyilván ne gondolja senki, hogy ez akkor mostantól mindig így lesz, de ez kell erőt adjon az olimpiai selejtezőre is.

– Mire lehet képes ez a csapat az áprilisi olimpiai selejtezőn?

– Olvastam több helyen is, hogy könnyű csoportba kerültünk, de én óva intenék mindenkit a hurráoptimizmustól. Kamerunt vernünk kell, ez nem kérdés, a selejtező megrendezésére Magyarországhoz hasonlóan pályázó Japán viszont kemény dió lesz, nem véletlenül kapták el a vébén a házigazda dánokat vagy a szerbeket is. A svédek ellen nyertünk ugyan egy félidőt a vb-n, de tudjuk, ellenük mindig száz százalékot kell nyújtani, ha nyerni akarunk.

– A tokiói olimpia előtt egy hétig Székelyudvarhelyen edzőtáboroztatok, így személyesen is megtapasztalhattátok, nálunk is milyen sokan szurkolnak nektek. Mit üzensz a székelyföldi drukkereknek?

– Tudjuk, hogy a határokon túl is rengetegen szorítanak a magyar válogatottakért, a magyar klubcsapatokért. Férjemmel már számtalan meghívást kaptunk Erdélybe, de egyelőre nem nagyon fér bele az időnkbe, hogy akár csak néhány napra is ellátogassunk, talán majd az élsportolói élet után. Emlékszem, elképesztő volt, amikor a tokiói olimpia előtt Székelyudvarhelyen a nyílt edzésünkön telt ház volt a sportcsarnokban, a helyiek pedig minden gólt, szép megmozdulást vastapssal jutalmaztak, noha csak egy edzésről volt szó. Boldog vagyok, hogy székelyföldi drukkereinknek is örömet tudtunk szerezni, és ezúton is köszönötemet fejezem ki nekik, hogy a csapat mellett állnak, s ha csak a képernyők előtt is, de buzdítanak minket. Ez a siker a székelyek sikere is!

Névjegy: Böde-Bíró Blanka
Született: 1994. szeptember 22., Vác
Magasság: 185 cm
Poszt: kapus
Férje: Böde Dániel 25-szörös magyar válogatott labdarúgó
Klubjai: Vác (2011-2016), Ferencváros (2016-)
Válogatottság: 106
Sikerei, díjai: BL-döntős (2023); Magyar bajnok (2021); MK-győztes: (2017, 2022, 2023); A BL legjobb fiatal játékosa (2017); Az év magyar kézilabdázója (2020).