A végéhez közeledik a labdarúgás történetének minden bizonnyal legellentmondásosabb és legkülönlegesebb világbajnoksága. A katari „téli vb” az előzetes várakozások és negatív hangok ellenére, azt gondolom, tökéletesen hozta azt, amiről egy ilyen eseménynek szólnia kell. Talán elmaradt néhány visszatérő momentum, de ezek egy részét valószínűleg senki sem bánja (gondolok itt például huligánok ámokfutására…), ám összességében nem jobb és nem rosszabb ez a vb, mint bármelyik korábbi általam követett.
A legjobb négy közé Argentína, Horvátország, Marokkó és Franciaország jutott, gyorsan szögezzük le, nem érdemtelenül. Nem szambázott be az elődöntőbe Brazília, nem lesz ott Portugália, nem játszhat éremért Anglia. Az utolsó világbajnokságán cipőt húzó Cristiano Ronaldo és Lionel Messi közül már csak az argentin dobhat nagyot Katarban. Drámai pillanatokból nem volt hiány a „nagyok” búcsúja során. 
Ugyanakkor, amit Marokkó művel, amellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül. Tiszta szívből tudnék az elismerés hangján szólni róluk, ha otthonuktól távol élő, a boldogulást más országokban kereső híveik nem dúlták volna fel Európa nagyvárosait. Tették ezt örömből, bánatból, rombolási vágytól fűtötten. Mindez természetesen cseppet sem kisebbíti az afrikai válogatott érdemeit, ám a legkisebb mértékben sem tudok azonosulni vele. Így Marokkó ki is esett abból a körből, akinek a végelszámolásnál szívem szerint aranyérmet akasztanék a nyakába. 
De akkor kinek szurkoljak? Franciaország kétségtelenül a legnagyobb esélyes. A gallok az egész világbajnokság alatt mutatott produkciójukkal igazolták, miért tartották őket sokan abszolút favoritnak a vb előtt. Mi, magyarok azonban kétségtelenül felemás érzésekkel viszonyulunk Franciaországhoz, a legtöbben a történelem miatt sosem szimpatizálnak a trikolórokkal.
Horvátország Magyarország szomszédja, az egykori magyar királyság részeként sokak szimpátiáját kivívta magyarhonban és Erdélyben egyaránt. Esetükben inkább azt lehet felróni, hogy nem futballoznak igazán látványosan. Kissé sarkítva úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem futballoznak sehogy… Ezzel együtt hatalmas teljesítmény, hogy Közép-Európát képviselve ott vannak a végelszámolásnál, bár tudjuk, Horvátország több tekintetben is kiemelkedik a régió államai közül.
Argentína örök esélyes. A dél-amerikai válogatott elképesztő futballegyéniségek egész sorát adta a világnak. Legnagyobb jelenkori sztárjuk, Lionel Messi többé nem fog pályára lépni világbajnokságon, ez az utolsó esélye a győzelemre. Ha választani kell, én az Albicelestes mellett teszem le a voksomat, nekik fogok szurkolni. Ám sosem szabad elfelejtenünk, mindez csak játék, a világ legszebb sportja. A pályán nem számít politika, korrupció, hatalmi harc, üzlet, sörhiány és semmi más, csak a labda. Ami mint tudjuk, kerek. Ahogy a katari világbajnokság története is kerek lesz szűk egy hét múlva.