Tegye fel a kezét, aki hallott már Gunnar Nielsenről! Bevallom, jómagam is némi kutakodás után bukkantam rá: ő volt az a férfi, aki hazájából, a mindössze 54 ezer lakosú Feröer-szigetekről indult el hódító útjára. Ne gondoljon senki komor tekintetű, marcona, rőt szakállú vikingre: a szerény, jól fésült Nielsen jelenleg harminchét esztendős, és futballkapus a nem túl magasan jegyzett izlandi bajnokságban, pontosabban a Fimleikafelag Hafnarfjördur csapatában. Szülőhazája fővárosában, Torshavnban kezdett el futballozni, és nemcsak a honi, hanem a nemzetközi sajtó címlapjára került, amikor 2007-ben, első feröeriként az angol bajnokságban szereplő Blackburn Rovershez igazolt, hogy aztán türelmesen végzett rengeteg edzésmunka és kispadkoptatás után 2010. április 24-én pályára lépjen az Arsenal ellen – ekkor már a Manchester City játékosaként. Hatására a sziklák, gleccserek és az óceán övezte futballpályákon kisgyermekek százai kezdték el kergetni a labdát, s ma már a Feröer-szigetek labdarúgó-válogatottját nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, a hideg, roppant szeles időjárás ellenére a világ legjobbjai is alaposan megizzadnak egy torshavni sikerért.

Gunnar Nielsen példája azonban nemcsak az ifjú futballistákra gyakorolt hatást: a feröeri férfi kézilabda az utóbbi években mondhatni szinte a semmiből tört elő, ma már 2500-an játsszák az országban. Bevallásuk szerint a világ élvonalába tartozó skandináv kézilabdán túl Nielsen is megihlette Óli Mittúnt és Elias Ellefsen á Skipagötut. Nem baj, ha még nem hallottak róluk, majd fognak. 19 és 22 éves kézilabdázók, unokatestvérek, és ifjúsági világversenyekről már van érmük hazájuk válogatottjával, sőt, minap a felnőtt Európa-bajnokságon is bemutatkozhattak. Már az is csodaszámba ment, hogy Feröer ott van a kontinensviadalon – többek között a románokat is legyőzve –, s az még talán csak a lelkesedésüknek volt betudható, hogy a nyitómeccsen csupán háromgólos vereséget szenvedtek a talán túlságosan is elbizakodott Szlovéniától. Szombat este azonban döntetlent játszottak a világsztárok sorát felvonultató Norvégiával, amire már az egész világ felkapta a fejét, sőt, az Eb-újonc a lengyelek legyőzésével tovább is juthat a csoportból.
De ami az eredményen is túlmutat: a mérkőzést ötezer feröeri, vagyis az ország lakosságának tíz százaléka tombolta végig a helyszínen, megmutatva a nagyvilágnak, hogy jóban-rosszban összetartoznak, s a mai túlfizetett, túlreklámozott modern versenysportban is mindennél többet jelent, többet ér a ragaszkodás, a kötődés, na meg a (haza)szeretet.
Szurkolók és sportolók részéről egyaránt.