Alig kezdődött el az idei labdarúgó-Európa-bajnokság, máris az egyenes kiesési szakasznál tartunk. Az eddig eltelt időszakban mindenféle mérkőzést láthattunk, ám valljuk be, azok zöme vagy többsége nem volt eget verően magas színvonalú. Az eddig látottak alapján egyedül a spanyol válogatott, amely azt nyújtja, amelyet elvárhatunk tőlük. A másik véglet az az olasz csapat, amely már el is búcsúzott a tornától, miután Svájc ellen alulmaradtak a nyolcaddöntőben. Az olaszok játékából hiányzott a román nyelvben használatos só és bors. Amolyan semmi játékot láttunk tőlük. De ettől a fajta játéktól az angolok sem állnak messze. A torna legértékesebb csapata nem tud csapatként működni. Kívülről úgy néznek ki, mintha a nevek fel lennének dobálva egy táblára...

Szemmel látható ugyanakkor, amire már a szakemberek évek óta figyelmeztetnek, hogy a top bajnokságokból érkező játékosok, amelyek válogatottjaik fontos alapemberei, ki vannak zsigerelve. Egy-egy hosszú bajnoki szezon után mire elérnek egy ilyen fontos tornára – mindegy az, hogy Európa-bajnokságnak vagy épp világbajnokságnak nevezzük –, már nem tudják azt a szintet ütni. Mondjuk, az épp most zajló Copa Americáról nem tudok beszélni, mert ott egy meccset sem láttam, hogy például az argentinok vagy a brazilok milyen játékkal rukkolnak elő, akiknek játékosai szintén Európában pallérozódnak hétről hétre.
Hazai tájakra evezve… A magyar válogatott sajnálatos módon már búcsúzott a tornától, a csoportkört követően viszont, ha egy lapra kell tegyem a tornán mutatott játékukat, akkor a Svájc elleni első 45 perc az, ami bosszant, és ott volt a kulcspillanat, amikor elúszott a továbbjutás. Szoboszlaiék ugyanis a svájci multietnikumú válogatott ellen az öltözőben maradtak, nem tudtak felnőni a feladathoz. A második félidőtől kezdve a skótok elleni zárómeccsig azt láttuk tőlük, amit látni szerettünk volna az első perctől. 
A hősies küzdés, keménység a Svájc elleni második negyvenöt perctől ott volt a pályán, de ez már kevés volt egyenlíteni vagy épp fordítani. A németek elleni játékra sem lehetett panasz. Személy szerint az első német gólt nem adtam volna meg, de nem én voltam a spori… Ezt leszámítva nagyrészt partiban voltak a felek. A skótok ellen pedig tökéletesen működött a magyar taktika, hiszen a „szoknyások” kényszerben voltak, kellett előremenniük, amelyet végül, ha drámai módon is, de büntettek Csobothék. Hogy végül a három pont nem volt elég a továbbjutáshoz, az a Svájc elleni első 45 percben keresendő.
Sokakkal ellentétben nem az angolokra vagy épp a portugálokra szeretném kenni a bravúr elmaradását. Hiszen minden csapat annyit kap vissza a sorstól, amennyit megérdemel, és valljuk meg őszintén, a grúz válogatott sokkal többet tett azért, hogy a „foci istene” most velük legyen és ne velünk.