Mióta az eszem tudom, két labdarúgó-válogatottnak szurkolok: értelemszerűen elsősorban a magyarnak, másodsorban pedig az olasznak. Az első nem szorul különösebb magyarázatra, a második – ismerve a talján catenaccio – nem túl látványos mivoltát, annál inkább.
Kereken négy évtizedet kell visszaugranunk az időben. Akkoriban ritka finomságnak számított az édesítőszerrel és ételszínezékkel gazdagon dúsított, gyermekbolondító kerek rágó, amihez kizárólag a szomszédból, a legvidámabb barakkból lehetett hozzájutni. Már nem emlékszem, ki volt a jótevő, de tény, hogy egy kilenc darabból álló csemege várta, hogy testvériesen elosszuk bátyámmal, mert a fele-fele sehogy sem jött ki. Így aztán mindent vagy semmit alapon az öt évvel nagyobb testvérem kitalálta, hogy az 1982-es spanyolországi vébé előtt válasszunk magunknak csapatokat, s amelyiké nyer, azé mind a kilenc darab ínyencség. Rögtön sorolta is az „övéit”: Magyarország, Brazília, Argentína, NSZK, Belgium, Anglia, Szovjetunió, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Lengyelország, Spanyolország, Franciaország stb. Hét és fél éves fejjel is kissé gyanús volt, hogy kiválogatta a legjobbakat, de aztán igazat adva bólogattam, mikor azt mondta, lám, ő csak bő tucatnyi csapatot választott ki, ám a világ összes többi nemzeti válogatottja az enyém, ezért sokkal nagyobb esélyem van nyerni a jövőre nézve is, így némi hezitálás után állt az alku. Aztán megkezdődött a világbajnokság, én pedig Honduras, Salvador, Kuvait, Algéria, Új-Zéland szintjén voltam „képviselve”. Bátyám fondorlatos számításaiba viszont egy apró baki csúszott: a nagyágyúk közül kifelejtette a mindig kiszámíthatatlan Olaszországot. Ma már történelem: a recsegő Petőfi rádióban, esetenként a szemcséző bolgár televízió közvetítése előtt izgultam végig, ahogy nyögvenyelős kezdés után a Dino Zoff és Paolo Rossi által vezetett itáliaik a vb-címig menetelnek. Magyarország elvérzett a csoportküzdelmek során, ám a Salvador felett aratott 10–1-es győzelem a mai napig az egy csapat által szerzett legtöbb gól a focivébék történetében, illetve a magyar labdarúgó-válogatott máig az egyetlen csapat, amely vébén két számjegyű gólt szerzett.
Persze a történelmi sorsközösségek alapján is drukkolok egy-egy csapatnak, a skótoknak, íreknek, katalánoknak, baszkoknak, az idei vb-n például Walesnek, amely a jövőben walesi nevén Cymruként szerepel majd. A magyarok utoljára 1986-ban voltak vébén, az olaszok is lemaradtak az utolsó kettőről. Ettől függetlenül továbbra is nekik szurkolok, CR-őrület, Messi-rajongás, Neymar-imádat ide vagy oda. A magyarokat nem kell megmagyaráznom, az olaszokért pedig, mint mondtam, egy doboz kerek rágó a hibás.