A helyzet bizonyára ismerős: az autóbolond emberfia nagy nehezen kiböjtöli a hosszú téli hónapokat, az utolsó napokban – fölöttébb izgalmas futamok reményében – tűkön ülve várja, hogy végre felbőgjenek a motrok és útjára induljon a száguldó cirkusz; aztán keserűen tapasztalja, hogy a start és a leintés között az égvilágon semmi sem történt.
Ez nyilván barokkos túlzás, igazából ott folytattuk, ahol legutóbb abbahagytuk: az unalomig ismert forgatókönyv szerint a Red Bull leiskolázta a mezőnyt, a regnáló világbajnok Max Verstappen könnyed ujjgyakorlatként beszerezett egy újabb trófeát, és a legvégén ismét a holland és az osztrák himnusz dallamai csendültek fel. Ami kissé monotonná vált már, mert leszámítva a kis mexikói fűszerezést, tavaly is csak ezeket hallottuk, konkrétan a legutóbbi 19 futamból 18 alkalommal.
Sokatmondó az is, hogy Jeff Dodds, a Formula–E ügyvezető igazgatója negyedmillió dollárt ajánlott fel jótékony célra, ha nem Max nyeri az idei vb-t.

Úgy tűnik, az ellenfelek továbbra sem találják a támadási felületet a Red Bullon, és ha ez nem változik, akkor ez a szezon is mehet a vb-cím szempontjából a „legunalmasabb F1-es idények” címkével ellátott kukába. Mert nem vitás, volt már ilyenben részünk. Tavaly nem Verstappen volt az első, aki tönkreverte a mezőnyt. A hollandhoz hasonlóan 2002-ben Michael Schumacher is hat futammal a vége előtt lett világbajnok. Húsz évvel korábban, 1992-ben a Hungaroringen Ayrton Senna győzött Nigel Mansell előtt, de a brit volt a boldogabb, mert öt versennyel a függöny előtt szerezte meg első és egyetlen vb-címét. További négy szezont tudunk, amikor a végső győztes kiléte négy nagydíjjal a befejezés előtt dőlt el: Verstappen 2022-ben, Vettel 2011-ben, illetve  Schumacher 2001-ben és 2004-ben. De állítólag korábban sem volt másképp, a kétszeres spanyol bajnok Fernando Alonso szerint a 80-as évek futamain is jókat lehetett szunyálni, mert a két McLaren ment elől, a 4. helyezett srácot már lekörözték, és 25 másodperces különbségekkel követték egymást az autók. Ráadásul Senna és Prost mellett a többiek is spóroltak a benzinnel és óvták a gumikat. Viszont akkoriban a megbízhatóság esetleges volt, bárki bárhonnan bármikor kieshetett, futamonként átlagosan 10 autó feladta a versenyt.
Szombaton tehát elstartolt a rekordhosszú, 24 versenyből álló új Forma–1-es idény, de az egyetlen, ami számomra emlékezetes maradt a bahreini futamból, az a Stake F1 Team almazöldje volt. Ennél pedig azért több kellene, nem? Az előre lefutott versenyeket a kutya sem szereti…