Kiváló érzékkel választottak maguknak csapatot azok, akik az elmúlt egy évtizedben lettek Liverpool-szurkolók. Divatdrukkerek mindig is voltak, lesznek, de ezek rendszerint egy stabilan topcsapatnak számító klubot pécéznek ki maguknak – Real, Bayern, Juventus, Barca –, büszkén hangoztatván, mióta világ a világ, bizony az ő ereikben fehér-fekete, piros-fehér netán gránátvörös-kék vér csörgedezik.

Az 1892-ben alapított „Vörösöknek” viszont jobbára csak Jürgen Klopp 2015-ös kinevezése után lett divat szurkolni (tisztelet a kevés kivételnek), jómagam legalábbis húsz esztendővel ezelőtt még nem találkoztam Liverpool-szurkolóval Székelyföldön, pedig sosem vetettem meg a kocsmai meccsnézéseket, ráadásul a 2001-es év volt a legsikeresebb az LFC történetében: megnyerte az FA-kupát, a Ligakupát, az angol Szuperkupát, illetve az UEFA-kupát, s a BL akkori győztesének, a Bayern München legyőzésével az európai szuperkupát is.

A világ egyébként egyik legpatinásabb klubjának szurkolói köre vidékünkön is gombamód kezdett viszont szaporodni, amikor a német sztáredző irányításával három éve bajnokságot, egy évvel korábban pedig BL-t nyertek. A Liverpool nem mellékesen a bajnoki serlegeket tekintve mindössze egy címmel marad el a Manchester Unitedtől, amely jelenleg hússzal rendelkezik, s a harmadik legsikeresebb angol klubnak, az Arsenalnak is „csak” 13 van, s akkor még nem beszéltem a 8 FA-kupáról, a 9 Ligakupáról, a 15 angol szuperkupáról, a 6 BL-trófeáról, az UEFA-kupáról, a 4 európai szuperkupáról – nem is értem, miért csak az utóbbi években jött fel a nemzetközi szinten legsikeresebb angol klub csillaga mifelénk.

A csapat viszont legutóbb csak az ötödik helyre volt jó a Premier Leagueben, így az Európa Ligában indulhat, a Liverpool-láz viszont nemhogy csökkent volna, hanem, ahogy a klubhimnusz is mondja (You’ll never walk alone), székely szurkolói sem lesznek egyedül – legalábbis amíg Szoboszlai Dominik ki nem tölti 70 millió euróért megkötött szerződését.

A magyar válogatott csapatkapitánya a Liverpool történetének harmadik legdrágább játékosává vált, illetve saját rekordját megdöntve minden idők legdrágább magyar játékosa lett. Korábban rajta kívül az elmúlt harminc évben tíz magyar labdarúgó is megfordult az Anfield Roadon, igaz, inkább kevesebb, mint több sikerrel, hogy csak Kozma Istvánt, Gulácsi Pétert, Bogdán Ádámot vagy Németh Krisztiánt említsem, ám nemcsak teljesítményük, hanem az internet, a közösségi oldalak elterjedésének hiányában sem válhattak celebbé, mint Dominik.

Átigazolásának körülményeiről, beilleszkedéséről már mindent tudunk, s alaposabb kutakodás nyomán valószínűleg széklet- és vizeletmintájának eredményeit is megtaláljuk a világhálón. Ezzel együtt nagyon szorítok neki, s miatta nyilván a Liverpoolnak is a jövőben – akárcsak az Union Berlinnek (Schäfer András), a Freiburgnak (Sallai Roland), a Fenerbhachénak (Szalai Attila), a Pisának (Nagy Ádám), az összes magyar labdarúgónak, na meg a Fradinak, és az olasz bajnokságból idén tavasszal tökutolsóként kieső, közel negyven éve kedvencemnek számító Sampdoria Genovának, még ha utóbbi nem is divat...